Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

24. országos fllés 1892. márczins S0«án, szerdán. 7 túlterhelést okozott volna, másfelől nem teremtette volna meg államháztartásunk fedezeti képesgégének azon ruganyosságát, melylyel most sokkal nagyobb 'mértékben bír, mint azelőtt. Ennek és az újabb törvényhozási intézkedésnek köszönhetjük továbbá azt, hogy az államháztartás egyensúlya most már 3-ik éve van megóva és hogy az államadósságok nagy könyvének fedezetét már három éve nem kellett felnyitnunk. De ez a helyzet még egészen biztosnak nem tekinthető. A legkisebb mozgalom, legjelentéktelenebb, kedvezőtlen nemzetgazdasági fejlemények, sőt egy kis gondtalanság is könnyen felpattanthatnák e födelet és abba a könyvbe igen súlyos összegek beírását tennék szükségessé. Ezt azért említem, mert a kedvező eredmények teljes méltatása és a nemzet iránti hála mellett is óvatosaknak kell lennünk ez eredmények megítélésében és az azokból levonható következtetésekben. Magában véve örvendetes dolog ugyan, hogy a zárszámadás és a pénztári maradvány az utóbbi években az előirányzatot jóval meghaladó fölöslegeket, 29—34 milliót tüntet fel, valamint hogy a pénzügyminister nagy pénztári készlet felett rendelkezik, azonban ez magában véve nem elég biztosíték, sőt nem is biztosíték sem arra nézve, hogy pénzügyeink változhatatlanig consolidálva vannak, sem arra nézve, hogy ez mindig így lesz. Ennek két oka van. Egyfelől származnak a pénztári készletek visszatérülő nagy, ágyszólván alapösszegekből, melyek bizonyos czélra rendelve vannak és igen természetes dolog, az államnak rendes bevételéül nem tekinthetők, más felől származnak az utóbbi években a kedvező fejlődésekből, részben alapítások, részben a forgalomnak, a fogyasztásnak kedvezőbb fejlődéséből, részben a szesz- és ezukorgyárak kedvezőbb termeléséből; de egyáltalában nincs a kezünkben biztosíték arra nézve, hogy mindez állandó és mindig így lesz és ennek következtében bizonyos óvatosság e tekintetben is szükséges. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy nemcsak óvatosaknak kell lennünk a kiadások további emelésében, de egyúttal óvatosaknak kell lennünk maguknak a bevételeknek a kezelésében is, sőt iparkodnunk kell az államháztartás úgy kiadási, mint bevételi részében is a bizonytalan tényezőket részben kiküszöbölni, részben mérsékelni. Ilyen példának okáért, hogy egyebet ne említsek, a kiadások között az agio. Mert, t. ház, egy egészen véletlen és tőlünk nem függő körülmény következtében az agio sok millióval növekedhetik és minden számításunkat egymaga halomra döntheti. Vagy például ki kell küszöbölni, vagy szűk korlátok közé szorítani a bevételek között azon tényezőket, melyekre biztosan számítani nem lehet. így nem lehet tagadni, hogy az adók közül, például az italmérési jövedék, a borfogyasztási adó, a petroleumadó az újabb időben nagy mértékben volt ugyan kihasználva, de egyúttal a legutóbbi években alapjaikban erősen meg vannak támadva. Ez óvatosságra kell, hogy intsen; mert egyáltalában nem számíthatunk arra, hogy ezekből a jövedelmi forrásokból oly mértékben íog a jövő években is a fedezet keletkezni, mint a hogy eddig keletkezett. De tovább megyek. A szorosan vett egyenes adók között is vannak olyanok, melyek igen nagy erőfeszítéssel és a kényszerhelyzetből indokoltan eddig igénybe vétettek és a jövőben is igénybe fognak vétetni, de nem lehet tagadni, hogy az eddigi arányban nem teljesen megbízhatók az illető tényezők gyengeségénél fogva. Ilyen pl., hogy többet ne említsek, a III. osztályú kereseti adó. Ez oly tényező, mely teljesen igazolható módon és mértékben volt igénybe vehető úgy a kezelés jelenlegi rendszere, mint a százalék jelenlegi mértéke alapján pénzügyi helyzetünk nyomasztó körülményei közepette; de ha arról van szó, hogy a magyar államháztartásnak egészen nyugodt, biztos alapot teremtsünk, akkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy ebben az adóban és az egyenes adók még több ágazatában reformokat létesítsünk; be kell hoznunk a teherviselés arányosabbá tételét, mert ebben nemcsak az igazság és nemzetgazdasági tényezőknek szem előtt tartandó kiemelése kell, hogy nyilvánuljon, de egyúttal pénzügyi garantia is van, mert minél arányosabban oszlik meg a teher és minél jobban van az mérve az illető nemzetgazdasági tényező erejéhez, annál biztosabban folyik be és minél arány talán abbúl sújtja a kisebbeket, sújtja egész odáig, hogy keresetképességüket vagy legalább ruganyosságukat elvesztik: annál inkább árt ez az adó nemcsak nemzetgazdaságilag az illető tényezők meggyengítése által, de árt pénzügyileg is, a nie^myiben egy egészen megbízhatatlan forrássá változtatja ezt a fedezeti módot. Ennek következtében tehát a nélkül, hogy a nemzetgazdasági és többet mondok

; igazsági követelményekre kiterjeszkedném, már magából az államháztartás fedezeti rendszerének érdekéből levonhatom annak a szükségességét, hogy némely fogyasztási és egyenes adók reformja elkerülhetlenűl szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sőt többet mondok, azt hiszem, ezekből az előrebocsátott tényekből, adatokból és kijelentésekből levonható az a következtetés, hogy nagyon óvatosaknak kell lennünk a jelenlegi helyzet, az eddig elért eredmények jelenségeinek megítélésénél. (Helyeslés a jobbóldalon.) Van ezekben az eredményekben olyan, mely állandó tényekből származik s a melyre jövőben is biztosan számíthatunk; de nem lehet tagadni