Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-28

§4 -»• ersisäpos ftléi 1808. Április 4-én, hétfőn. osztatott. E jelentésből, de magából a tényállásból is meggyőződtem, hogy az országház alapjának, vagy talajának sülyedéséről szó sincs, mert magának az országháznak külön álló betonréteg alapja van, a mely sértetlen, a melyen semmi sülyedés nem észlelhető. Némi repedezések mutatkoztak ugyan, de nem az országházon magán, hanem a Dunának, azzal semmi összeköttetésben nem lévő felső támfalán és ezek, a mint a jelentésből látni méltóztattak, már 1890—1. telén voltak észlelhetők, de daczára annak, hogy időközben nagy áradások voltak, újabb baj nem mutatkozott, tehát valami komoly aggodalomra ok ott nics. (Helyeslés jobb felől.) Daczára annak, hogy ily meggyőződést szereztem a kormánynak azon közege útján, a ki az országház építésénél jelen van, az ügy fontosságára és a nagyközönség megnyugtatására való tekintetből jelentésemben előadtam, hogy a kérdés tüzetes megvizsgálása meg fog indíttatni, melynek eredménye vagy a jövő évben, vagy ha szükségesnek mutatkoznék, már előbb is tudomására fog hozatni a t. háznak. (Helyeslés jobb felöl.) Áttérve a másik kérdésre, hogy lehetséges-e az országházat a millenniumra, tehát 1895-re elkészíteni, a kormány a mint tudni méltóztatnak, mert hiszen ministeri nyilatkozatok történtek e tárgyban, komolyan foglalkozik e kérdéssel. Hogy vájjon lehetséges-e addig az egész országházat létesíteni és vájjon az át lesz-e adható akkor a használatnak, ez iránt most kilátást nyújtani nem lehet, de folytattatnak a kormány elhatározása folytán tárgyalások arra nézve, nem lehetne-e egyes helyiségeket addig elkészíteni, úgy, hogy azok 1895-ben, tehát a milennium alkalmával használhatók legyenek. A tanulmányok oda vezettek, hogy egyes helyiségek különösen a nagy csarnok igenis elkészülhetnek. Tiszt n pénzkérdés az, hogy mennyivel lehet ezt elérni; ez iránt tehát a számítások folyamatban vannak és a mennyiben az országház építésére a dotatio emelése szükségessé válnék, a kormány annak idején meg fogja tenni előterjesztését. (Helyeslés jobb felől.) Ily módon lehetséges az, hogy az országháznak egyes helyiségei már 1895-ben használhatók lesznek. (Általános helyeslés.) A tételt magát kérem megszavazni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: T. ház! Maga a tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfog adtatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Közösügyi kiadások. Rendes kiadások: IV. fejezet. Redkivííli kiadás: I. fejezet, 1—2. ezím. Rendes szükséglet 24,956.725 forint. Szederkényi Nándor jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Először is arra kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a rendes ós rendkívüli kiadásokra vonatkozó eílenindítványomat már most együttesen adhassam be. Jól tudja a képviselőház, hogy egyike vagyok azoknak, a kik 1867 ben a közösügyi kiegyezés elfogadását és törvénybe igtatását ellenezték ; azt is tudja a képviselőház, hogy minden nevezetesebb költségvetési tárgyalás alkalmával mi ezen költségeknek megszavazását elleneztük, hogy azokat a költségvetési törvénybe fölvétetni nem kívántuk. Ugyanazon okoknál fogva, a melyekből 1867-ben barátaimmal ezen közösügyek megteremtését elleneztük, bátor vagyok a t. házat most is kérni, hogy a közösügyi kiadások czímén előirányzott a) rendes közösügyi kiadás 24,956.725 forintnyi és b) rendkivűli kiadás együtt 6,647.023 forintnyi összegek az 1892. évi költségvetésbe ne vétessenek fel. Ajánlom a képviselőh íznak ellenindítványom elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A közös küiügyministeriumnak hivatalos czíme maga sem felel meg 1867-iki alkormányunknak. Ugyanis hivatalosan nem létezik közös külügyministerium, mint azt itt a budgetben olvassuk, hanem létezik a es. és kir. ház- és külügyek, ministeriuma. Ez a hivatalos titulus. Ennélfogva azt hiszem, hogy maga a czím is, legalább magyar szempontból, törvényellenes, mert közös császári ház ministeriuma alkotmányunkban nem létezik. De, t. ház, abban a ministeriumban egyáltalában nem vagyunk úgy képviselve, a mint azt már csak a költség arányánál fogva is kérhetnők. A személyzetben, mint a többi közös hivatalokban, a magyar elem annyira csekély, hagy a külügyministerium statusában levő hivatalnokoknak csak 7°/o-a magyar és újabban még az a sérelem áll fenn, hogy magasabb magyar hivatalnak abban a hivatalban nem is létezik. 1867 óta divatba jött, hogy ha maga a minister nem volt magyar ember, az államtitkár, vagy, mint ott nevezik, Sectionschef, volt magyar ember, de ezen kormány alatt eltérnek ettől a szokástól, mert az az egyén, a ki ott az ő Felsége személye köriili jelenlegi magyar minister helyére jött volna, nem államtitkár, hanem csak legújabban adták meg neki azt a titulust, hogy Sectionschef, de-ő nem valóságos Sectionschef, mert van két valóságos és öt titularis és o ezen öt titularis közt az utolsó. A ki a külügyministerium beosztását ismeri, tudja, hogy neki nincs alkalma arra, hogy beláthasson a külügyministerium egész működésébe, mert hisz neki csak