Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-28

28. országos ülés 1892. április 4-én, hétfőn. 95 úgy forcírozva csináltak egy osztályt, egy pár apró állammal, mint Dánia, Grönland, Izland stb.,.a mely államokkal Magyarországnak úgy szólván semmi összeköttetése nincs. Beszéltem egy egyéniséggel a külügyministeriumban, épen az expeditionak egyik főemberével, a ki azt mondta, hogy annak az úrnak az írását a külügyministeriumban még soha senki sem látta, legfeljebb esak a vizitkártyáját. (Derültség a szélső bal felől.) Kiszoríttattunk tehát abból a jogból, hogy mi a külügyministerium működését egy magyar egyéniség által, nem mondom, ellenőrizhessük, de legalább figyelemmel kisérhessük, mert az, ha a ministerelnök úr olykor-olykor felrándúl Bécsbe, beszél a külügyministerrel — mint a lapok mondják, conferál — megbeszél vele holmi apró-cseprő dolgokat: ez nem elég a mi jogaink érvényesülésére, mert ha van egyáltalában ministerium, a melyet szükséges figyelemmel kisérni, úgy ez épen a külügyministerium, mivel azok a correspondentiák és diplomatiai jegyzékek, melyek ott cseréltetnek, nagy fontossággal bírnak s nagy kötelezettséget állapítanak meg a legfontosabb kérdések eldöntésében is. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbal felől.) Ez a külügyministerium még arról is nevezetes, t. ház, hogy folytonosan negálja a dualismusnak még csak árnyékát is. Mindamaz okmányokban, a melyek kifelé mennek, a melyek tehát a külfölddel való diplomatiai érintkezést tartják fenn, a legkisebb nyoma sincs annak, hogy az közös ministerium lenne. A pénzügyi bizottságban bemutattam már a londoni nagykövet pecsétjét, melyen ott van a kétfejű sas s egyszerűen az van rajta, hogy »Austro-hungarian ambassy London.« Az okmány 1892. február 27-ről van datálva. így van ez az összes tengeren túli államokban is, a mennyiben a hozzájuk intézett okmányok egyikéből sem látszik ki a dualismus. Van a külügyministeriumban azonban olyan pecsét is, a melyet akkor használnak, ha egy actát Magyarországba küldenek; ezen aztán rajta van, hogy: »Kaiserlich und Königliches Ministerium des kaiserlichenHausesunddes Aeussern.« A külföldi szerződéseket azonban azzal a pecséttel pecsételik meg, melyet 1815-ben csináltatott Metternich herczeg 8 a melyet az ábsolutismus idejében használtak De micsoda kétszínűsködés van még magában a törvényhozásban is mindazon actákra nézve, melyek a külügyministerium ténykedésére vonatkoznak. A magyar hiv dalos lapban például a Kongó szerződés ratificationalis clausuläja magyar textusban úgy hangzik, hogy : Mi Ferencz József Ausztria császára, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya ; de az eredeti, mely arra az instrumentumra ráíratik, nem így I hangzik ám. Méltóztassanak csak megnézni a tegnapelőtti Wiener Zeitungot, abban ugyanazon Kongó szerződés ratifieationalis clausulájában benne van ő Felségének az osztrák absolutismus idejében használt teljes titulaturája, a melyben Magyarország egyáltalában kitüntetve nincs. Megvan benne, hogy: Imperátor Austriae, Rex Bohemiae, Hungáriáé stb., továbbá meg van említve az erdélyi fejedelemség és a szerb vojvodina. (Mozgás bal felől) A mikor azt látjuk, hogy itt ilyenkétszínűség történik, mert a magyar országgyűlés irományai és a »Budapesti Közlöny« külföldre nem igen hat ki: akkor azt vagyok bátor mondani, hogy a nemzetközi szerződésekben vonatkozás sincs arra, hogy Magyarországnak a dualismusra joga volna. Ez csak a magyar törvényhozásnak így mntattatik be, azt lehet mondani — bocsánatot kérek a kifejezésért — ad üsum asinorum httngaricorum. (Zaj és mozgás a jobbóldalon.) Ez így van, ez csak a mi magyar fogyatkozásunk legyezgetésére és annak elaltatásara van. Hiszen, engedelmet kérek, a ministerelnök úrhoz, mikor pénzügyminister volt, kérdést intéztem az iránt, hogy van az, [hogy azok a pénzek, melyek Ausztriában veretnek, még mindig a régi titulatura szerint veretnek. Ezelőtt öt esztendővel megígérte a ministerelnök úr, hogy ebben a kérdésben tárgyalásokba fog az osztrák kormánynyal bocsátkozni és csak legközelebb, midőn a pénzügyi bizottságban a pénzügyminister urat megkérdeztem ez iránt, ő szintén helyt adott kifogásomnak és azt mondta, hogy intézkedés történt, hog}' olyan pénzek, melyek Magyarország államiságát sértik, Ausztriában ne veressenek. És itt van 1892-ből egy arany, a melyen megint ez a felírás van: »Austriae Imperátor, Hungáriáé, Bohemiae Galíciáé stb. rex.« (Mozgás a szélső baloldalon,) Bizony lehetetlenség, hogy az emberben meg ne nyilatkozzék az erősebb kifejezés és ne törjön ki a harag, mikor látja a magyar kormány tehetetlenségét, (Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy látja azt, hogy ezen a magyar államiságot negligáló intézmény ellen egyáltalában nem akar felszólalni és orvoslást kérni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A közös külügyministeriumról lévén szó, egy sérelmes intézkedést látok abban is, hogy a nuntiussal tisztán belügyi dolgokra nézve — mert a vallásügyi dolgok, azt hiszem, nem közösügyek — a magyar kormány közvetlen érintkezésben nem áll, hogy itt is a közös külügyministerium közvetítését kell használnia. T. ház! Ez igazán egy közjogunkat sértő viszony, mert igaz az, hogy a nuntius a pápának követe és bizonyos tekintetben internationalis jelleggel is bír; de itt éppen a katholikus