Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

<)? 11. orsüágog fllés 18M» márejslus 10-én, egfltBrtflk&n. lemének! fÜ<?# van! Úgy vam! Élénk tetszés a szélső" túloldalon.) A múlt évben hozták meg a eonsuli bíráskodásról szóló törvényt, melynek értelmében magyar honpolgárok fölött a császár és király nevében ítélnek, a magyar király igazságszolgáltatási fenhatóságának megtagadásával. De nemik továbbá, a mit az újságokban ma olvastam, hogy Parisban az osztrák-magyar segélyző-egylet fényes közgyűlést tartott. Én még 1870/1-ben külön magyar segélyző egyletet ismertem, de az a beolvasztó tendentia, mely Magyarországot mindenütt egységes állam részeként akarja feltüntetni, oda vezetett, hogy a külföldön már »osztrák-magyar« segély-egyletek vannak s így Londonban van már osztrák-magyar ipar- és kereskedelmi kamara is. (Mozgás a szélsőbalon.) S azt hiszik önök, hogy a mikor közös birodalmat igyekszenek megalkotni, midőn közös írói rendjelet létesítenek s midőn a közös hazának már poétája is akad, (tJgy van! Úgy van! Egy hang a szélsőbalon: Jókai!) hogy ez mind csak véletlenség? Állandó tendentia ez, melynek megleljük a forrását abban a kétértelműségben, melyben a 67-iki kiegyezési törvények meghozattak, midőn a magyar törvénykönyvben foglaltatnak homályos határozmányok, melyeket kétfélekép lehet magyarázni, sőt foglaltatnak olyan határozmányok is, a melyeket sokfélekép lehet érteni, míg az Ausztria számára megadott 1867. deezember 26-iki tövényben világosan vannak mindezek kifejezve. Hát mi ezéloztatik ott, a hol Magyarországról folyton csak mint »Eeichshälítet-ről szólnak; a hol azt mondják a delegatiókról, a midőn közös tanácskozásra ülnek össze, hogy »Plenar Session« fog tartatni ? Ott, a hol az osztrák törvényben az foglaltatik, hogy ;v (lelegatiok törvényhozási joggal is bírnak, a mit pedig a magyar kiegyezési törvény kizár? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Es ha látjuk azokat az irányzatokat és törekvéseket, melyek a mi államférfiaink bölcsessége következtében és elnézése mellett felmerülnek és látjuk, hogy ez úton a világgal, a külfölddel szemben miként akarnak előállani, látjuk, hogy nem a magyar törvény, az 1867 : XII. tcz. értelmében, hanem a kiegyezés osztrák törvénye alapján akarják megállapítani állam rendünket: (Úgy van! a szélsőbalon.) nem értem, hogy a felirati bizottság javaslata miként tud oly rendkívül áradozni azért a kegyért, hogy az ország a maga törvényes rendjének és állapotának 1867-ben visszaadatott. Egy nemzethez, mely a jövőre számít, több méltóság, több önérzet illik. (Úgy van! a szélsőbalon.) Á mi nemzetünk nem koldulta a maga jogát, (Úgy van! a széleőhalon.) nem engedmény képen kapta a maga önállóságát. A nemzetnek ahhoz joga, törvényileg biztosított joga volt. (Ügy van! a szélsőbalon.) De az az állapot mely 1849-től 1867-ig fennállott, a törvénynek tagadása, egy nagy visszaélés volt, (ügy van! a szélsőbalon.) egy szomorú korszak volt, melyet a nemzet megbocsátott, de a melyet elfelejteni soha sem tud. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) 1867 hozott rendkívül becseset a nemzetre nézve, t. i.-a fejedelem és nemzet közötti egyetértés, de egyúttal a jogállapotra nézve, mely törvény szerint fennállott, a 48-iki törvényekben megfogalmazva és megalkotva, hozott sok hátrányt. Ez a nemzet szerencsétlenségének legszomorúbb korszakában nem kegyért esdekelt, jogát követelte. (Élénk helyeslés szélsőbalon.) Mindenkinek ajkán egy jelszó lebegett: a restittitio in integrum és 1848. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalon.) A restitutio in integrum elvét el kellett előbb a koronának fogadnia és csak azután következett az, hogy a nemzet a maga jogaiból az 1867-iki kiegyezés megalkotóinak közvetítésével feladott némelyeket, azokról lemondott, KY, nem egy eszményi állapot volt. Mert a ki a bilincseiből szabadul, a ki bilincseinek lezárásáért válságot fizet, az a nemzet, mely a törvényes állapothoz és jogrendhez csak áldozatok árán juthat, az a nemzet meghozza azt; és nem akarom elítélni azokat, a kik a kivezető utat megkeresték, ítél felettük a történelem, ezeket lehet menteni; de nem lehet menteni azokat, akik 25 évvel későbben azt az állapotot, melyet a nemzet ily kényszerűségnek nyomása alatt anyagilag, politikailag kiéheztetve és kifárasztva fogadott el a jövő reményében, most, mintegy megváltozhatatlan, mintegy maradandó alkotásnak hirdetik, a melynek örök időkre kell fennállania. (Élénk helyeslés. Úgy van! bal- és szélső báloldalon.) Másutt, t. ház, az országnak önállóságát, a nemzetnek függetlenségét ott, a hol boldog nemzet van, idegenek ellen kell megvédeni; csak nekünk magyaroknak jutott az a keserű sors, hogy hazánk önállóságát, nemzetünk függetlenségét, sőt jogunkat az önállósághoz és függetlenséghez, saját véreinkkel szemben kell megvédenünk. (Hosszan tartó zajos tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Hiszen századokon keresztül ha a nemzetnek minden fia egyenlő elszántsággal e nemzet önállóságának és függetlenségének elérésére szentelte volna tevékenységét: mily nagy, mily hatalmas lenne ma ez a nemzet! (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ha nem kellet volna azon erőket elvesztegetni, a melyeket egymással való küzdelmekben emésztettünk föl, hanem a helyett az ország consolidálá"áraésa nemzetnek nagygyá tételére, kifelé való tömörítésre fordítottuk volna: mily