Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-11
11É orsiágos Illés 18fl£. nárexint 10-cn, csfltflrtSiSi!. • hatalmasok lennénk ma! (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Változhatatlan törvény! Ez nem új dolog. A lokriak régente azt határozták, hogy a ki egy áj törvényt indítványoz, kötéllel a nyakában jelenjék meg a nép előtt, azért, hogy ha a nép n törvényt el nem fogadná, azzal mindjárt megfojthassák. (Derültség a szélső baloldalon) A lokriak ezzel örökidőkre nevetségessé váltak. Ujabb korban a franczia theoria az, a mely alaptörvényeket alkot. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nézzünk körűi Európa történetében, és mit látunk? Egy század óta alkotmányok alkotmányok után alkottattak meg és ezek közül, az egy belgát kivéve, melyik élte túl az ötven évet ? Hiszen a futó királyok és még a bukott ministerek útja is alkotmányokkal van kikövezve. (Derültség.) A mikor látjuk, hogy Európa népei egy század óta egyebet nem csinálnak, mint szervezetüknek alapját keresik, hol eldobják, hol visszaveszik alkotmányukat és így keresik a megalakulás kereteit: akkor mulatságos előállni a szabadéivüség és haladás nevében azzal, hogy változhatlan az alkotmány! (Élénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) A nemzetet sokszor hasonlították az ember élő testéhez; én e hasonlatot elfogadom, mert a népekben is működik a vérkeringés, működik az agy lüktetése, a szív dobogása; de a természet törvénye arra törekszik, hogy ha a testben egy pont támad, a mely a mindennapi átalakulás, a körforgás törvényének ellenszegül, az egy holt pontot képez, beteggé válik és genyed; mert az emberi szervezet rendeltetése, hogy úgy testi, mint szellemi és erkölcsi élete folytonos munkásságban van, egyes részeit elemészti, azokat helyettesíti, pótolja, újra alakul, külső formájában ugyanaz marad, de a test ezen körforgás következtében belsőleg át van alakítva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi nemzeti és állami életünk fejlődésében egy változbatlannak odaállított törvény, bár volna olyan kitűnő, a milyen nem, éppen az átalakulás elvénél fogva, ha sikerülne kizárni a nemzeti élet vérkeringéséből, egy holt pontot képezne, a mely genyedne és sebbé válnék. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Anglia megalkotta a maga szabadságát, a maga alkotmányos életét; persze Angliában nem voltak olyan bölcs államférfiak, a kik a, törvényeknek, az alkotniányjogi törvényeknek változhatatlanságát állították volna fel; ők egy ezredévesnek mondható alkotmánynyal bírnak, mely örökké újabb és újabb ágakat hajtott, a régieket pedig eldobta magától, mihelyt azokban a nedvkeringés kihalt és így az angol alkotmány egy örökké átalakuló egészet képezett. Hiszen ha visszatekintünk az angol forradalomtól mostanáig lefolyt időre, azt látjuk, hogy az angol alkotmány nem egy kardcsapással alkottatott meg; százötven évi erős küzdelemre volt szükség, míg fokról-fokra haladva, nem idegen állammal, hanem a koronával szemben, az angol alkotmány jogkörét és szabadságait képesek voltak biztosítani. Mi, a kik idegen államhoz vagyunk csatolva, mi a kik természetellenes kötelékben vagyunk, mi, a kiknek vérkeringése idegen test vérkeringésével van összezavarva: mi mondhatnánk le arról a természetes alkotmányjogi fejlődésről, mely szükséges ahhoz, hogy a nemzet a maga ezélja felé, az önállóság és függetlenség felé törekedhessék ? (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Hisz a magyar nemzetre nézve is az állami megalakulásnak nem lehet más formája és más végczélja, mint az, a melyet már a más civilizált nemzetek elértek. És a civilisált nemzetek munkájának eredménye az, hogy szilárdabb alapokra fektették a nemzeti önállóságot és függetlenséget kifelé és befelé. Természetes, hogy minden olyan szövetséges viszonynak, mint a minőben mi Ausztriával vagyunk, csak addig szabad terjednie, a meddig az érdekek közössége terjed. Azon túl szövetséget kötni a legnagyobb veszély, a mire csattatanós példa Nagy-Britannia története. Skócziával uniót csinált Anglia és a skót unió teljesen bevált; a skót és angol nemzet egyesült, »a skótok nemzeti érzületéből csak annyi maradt meg, a mennyi szükséges a költőknek és katonáknak, hogy külön lelkesüljenek**. De Skóczia azon előnyöknél fogva, melyeket rá az unió hozott, Angliával egy egészszé forrt. Ám a történetírók azt mondják, hogy csak úgy volt lehetséges elérni ez eredményeket, melyeket nem bírtak kiküzdeni a Plantagenetek, a Tudorok annyi véres csatával, hanem megszerezték a vámsorom])ók ós tarifák: hogy ott, a hol megkezdődött az érdek-ellentét, az egyház terén a két külön egyházi szervezet fentartatott. Ott van másfelől Irland. Ugyanazon angol államférfiak századok óta próbálják Iríandot beolvasztani Angliába, egy megvett parlamenttel képe-ék is voltak kimondatni az uniót. És mi történt? Mert az unió nem az érdekek azonoasigán nyugszik, szenved általa Anglia és végtelen kínokban gyötrődik maga Irland. (Ügy •van! Ügy van I a szélsőbalon.) A szövetségnek csak addig szabad terjednie, a meddig az érdekközösség terjed; mert azontúl a szövetséges államok egymásnak terhére vannak, egymás fejlődését gátolják (Tetszés a szélsőbalon.) és egymás iránt ellenséges indulattal telnek el. (Tetszés a szélsőbalon.)
