Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

10. orgságos Illés 1892. ntárcxius 8«én, sserdán. 77 badságba mindinkább beleélte magát és ma már nem képes eltűrni egy párturalom mono­póliumának nyűgét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső^ baloldalon.) Önök, t. uraim (a jobboldalra mutat) vagy alkalmazkodni fognak azon áj szellemhez, mely a reformokban a hatalmi szempontok kiküszö­bölését és egyedül az állam és nemzeti szem­pontok figyelembe vételét kívánja; vagy alkal­mazkodnak reformjaikban a politikai szabadság ideáljaihoz és a jogállam követelményeihez, vagy ha ehhez ragaszkodni nem akarnak: akkor a most tapasztaltak után nemcsak bízom benne, hanem tudom — mert láttam a nemzetben az ébredő erőt — hogy ez az erő önöket el fogja nyelni, el fogja söpörni. (Zajos tetszés a bal­oldalon.) És a 67-iki kiegyezést sem lehet azon a módon fentartani a melyen fentartották és fenn akarják tartani önök ezentúl. A 67-iki kiegye­zést sem lehet úgy fentartani, ha annak ál­orthodoxiájából ürügyet és színt vonnak arra, hogy a nemzetnek minden jogos uspiratioját megtagadják, megtagadják még azokat is, me­lyek elvi alapja a 67-iki kiegyezésben benfog­laltatik; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogy ha azt tilalomfaként állítják oda, mely a nemzet anyagi és szellemi fejlődését meggátolja, a he­lyett, hogy politikájuk által a nemzetet meg­győzzék arról, hogy ezen kiegyezésben minden szükségképeni nemzeti követelmény teljesülésé­nek és a nemzet erőteljes fejlődésének és feltételeinek alapjai le vannak rakva. (Élénk éljenzés bal felől.) Ezek a momentumok választanak el engem önöktől, ezeknek a momentumoknak akartam én abban a felirati javaslatban kifejezést adni, a melyet a magam és t. elvbarátaim nevében ezennel benyúj­tani szerencsém van és a melyet, ha a t. ház megengedi, bátor leszek felolvasni. (Halljuk! Malijuk! Olvassa a felirati javaslat néhány bekez­dését.) Mégis kérnem kell a t. házat, méltóztassék a felirati javaslatot a jegyző úr által felolvas­tatni. Elnök* A felirati javaslatot a jegyző úr fogja tovább olvasni. Lázár Árpád jegyző (folytatólag olvassa a felirati javaslatot: Válaszfelirati javaslat. Felséges Császár és Apostoli Király ! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn a legmagasabb királyi trónbeszéd figyelmünket azokra a föladatokra fölhívja, melyeknek megoldása a nemzet érdekében szük­séges, egyszersmind megelégedéssel mutat arra a körülményre, hogy a törvényhozás üdvös tevékenységének föltételei megvannak, úgy a külhatalmakkal való barátságos viszonyban és az ekkép biztosított békében, mint pénzügyeink helyreállott rendjében, mint végül abban a köz­jogi alapban, melyet a fennállása óta a nemzeti élet minden ágában elért haladás helyesnek bizonyított. Felséged ezeknek kapcsán a kor­mánya által előterjesztendő' javaslatoknak egész sorát helyezi kilátásba, melyek a társa­dalom szellemi és anyagi érdekeinek előmozdí­tását, nemkülönben az állami szervezet több részének korszerű átalakítását fogják ezélúl ki­tűzni és fölhív minket azoknak hazafias szellem­ben eszközölt higgadt tárgyalására. Teljes kész­séggel fogunk Felséged eme felhívásának eleget tenni; és ebben az irányban az első lépést az által véljük leghelyesebben megtehetni, hogy a legmagasabb trónbeszédre hódolatteljesen vála­szolva, a legfőbb kérdésekre nézve megjelöljük azt az irányt, melynek követése véleményünk szerint a nyugodt tárgyalást és a sikeres tör­vényhozói alkotást biztosítja. Osztozunk Felséged megelégedésében az összes európai hatalmakkal fennálló barátságos viszony fölött és reméljük, hogy azon szövetsé­gek segítségével, melyeket a nemzetnek osztat­helyeslése kísér, sikerülni fog a békét megóvni, a nélkül, hogy a monarchia érdekei bármi csor­bát szenvednének. Nagy súlyt fektetünk mi is a roppant áldo­zatok árán elért pénzügyi r egyensúlynak fentar­tására és biztosítására. Úgy vélekedünk, hogy ennek a tekintetnek végig kell vonulnia az állami élet minden ágára irányzott tevékenységünkön. A nélkűlözhetlen reformok : — a közhivatalnokok jobb javadalmazása, a nevelési ügynek gyorsabb fejlesztése és ezzel kapcsolatosan a nevelés terén működő személyzet anyagi helyzetének javítása — szaporítani fogják a kiadásokat, holott a nemzet adóképessége huzamosb időre a végső határig van megfeszítve, úgy, hogy ama kiadási többleteket csak a jövedelmek természetes fejlő­déséből fedezhetjük. Ez a szembeötlő kettős tény egyfelől szükségessé teszi a gondos tervszerű­séget, az egymásutánnak helyes megállapítását mindazon intézkedésekben, melyek több kiadással járnak; különösen szükséges ezt szem előtt tar­tani a véderő fejlesztésénél is, mert rendezett pénzügy és rendezett állapotok a közigazgatás minden ágában a sikeres védelemnek époly nél­kűlözhetlen előföltételei, mint magának kitűnő szervezése. Másfelől meílőzhetlen a közszolgál­tatások felosztásában mutatkozó aránytalanságok­nak kiegyenlítése, azok beszedésének egyszerű­sítése, és a nemzet adóképcsségét fejlesztő köz­gazdasági politikának követése. Megelégedéssel vettük tehát a legmagasabb trónbeszédnek azon kijelentését, hogy Felséged kormánya az adó­reformra és úgy a földinívelés, mint az ipar és

Next

/
Thumbnails
Contents