Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

10. oraág«« ülés 1892. március mén, szerdán g7 ennél több embernek politikai szereplése törvényes jogczímet adna Magyarország sorsának intézésére, így állván a dolog, magasabb és legfőbb állami érdek szempontjából szükség lesz tekintetbe venni azt, megkíván ja-e a haza és a korona érdeke, hogy ez a kormány továbbra is fennmaradjon? Az én igénytelen nézetem szerint a haza és a korona érdekei egyek, azok elválaszthat!anok és legfőbb érdekök a haza közjava. A korona érdekei sem kívánják tehát azt, hogy ez a kormány továbbra fenmaradjon, mert meg vagyok győződve arról, hogy ő Felsége hosszas uralkodásának oly nagy eseményekben gazdag ideje alatt bizonyára a parlamentáris téren is magának oly böles tapasztalatokat szerzett, mely szerint bölcsen tudja, hogy a parlamentaris rendszer élettörvénye is múlhatatlan megkívánja, hogy a politikai pártok is koronkint váltakozzanak és igy bizonyára, ha a jelen többség alakulását megvizsgálja, és ha megtudja, hogy a jelen többség háta megett mi áll és mit képvisel, rá fog jönni, hogy a haza közjava okvetlenül kívánja, hogy valahára kormány és rendszer változás történjék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És erre okvetlenül rá is fog jönni ő Felsége, ha a választások staiisztikáját meg fogja ismerni és abból az eredményt feltárva látja. Egy nevezetes német író azt mondja, számok uralkodnak a világon és a számok mutatják, nrikép korinányoztatik a világ; a t. ház engedelméből bátor leszek tehát erre nézve egy rövid statisztikai kimutatást előterjeszteni a választások kellő méltatása végett. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) T. ház! Az én számításom szerint a közelebbi választások alatt Magyarországon volt 754.000 választó; ezen 754.000 választóból a kormánypárti kerületekre esett számításom szerint 394.000, az ellenzéki kerületekre esett 356.000 választó s ekként a különbség, a mely a többséget képviseli, csak 41.000 választó. Ha mármost, t. ház, eltekintünk az aránytalanságtól, a választókerületek helytelen beosztásától és egyformásítva lennének a választókerületek az országban, akkor a 413 választókerületre elosztva a választók főösszeségét: esnék 1852 választó egy kerületre. E választók arányában és ezen kulcs szerint vizsgálva meg tehát a választás eredményét és a többséget, kitűnik, hogy 221 képviselő esik a többségre és 192 az ellenzékre. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Tehát ez esetben nem hetven és nyolezvan a valóságos többség, mint a hogy a ministerelnök úr Temesvárott dicsekedve elbeszélte, hanem csakis 29; és ha ezen 29 kerületből is, parlamentaris értelemben, a kormány és államtitkárjainak 14 kernletét leszámítanék, ezen országgyűlés többsége csak is tizenöt lenne. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, tizenöt főnyi többséggel egy kormány, legyen bár annak az élén egy Pitt Vilmos vagy Peel Róbert, kormányozni tudjon, azt én tagadom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha ő Felsége tovább vizsgálná és föltárva látná azt, hogy ezen többség háta mögött is mi áll, hogy az mit képvisel és mit fejez ki: akkor megtudná és rájönne arra, hogy a választások statisztikája azt is mutatja, miszerint ezen legutóbbi választásoknál a magyar kerületek túlnyomó része megtagadta a kormánytól minden bizalmát. (igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt találná, hogy a szabadelvtípártnak táborkari törzse a téli hadjárat alatt majd teljesen elhullott; azt találná, hogy a pártnak kitíínő költő bajnokai vegyen kerületekbe szorultak; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) azt találná, hogy a többség egy része nem magyar ajkú honfitársainknak jóvoltából és részben passivitása következtében jutott be a parlamentbe. (Ellenmondás jobb felől. Helyeslés a szélsőbalon.) Sokat mondhatnék a választási visszaélésekről is. De bár kísért az alkalom, erre most rá nem térek. Csak annyit mondhatok, tapasztalatból, hogy a választások folyamata alatt az ország, mintha ostromállapotban volna. Fegyelmi, közigazgatási és büntető törvények lábbal tiportatnak és a választóközönség, kivált ha ellenzéki, nem kap elégtételt, mert arra fórum nem létezik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ily eredmények után ám méltóztassanak hivatkozni többségükre, de arra is, hogy mily jövő vár önökre. Azonban a kormány támaszkodva arra, hogy a koronának és a népnek alaki bizalmát bírja, a trónbeszédben és a többségi válasz-feliratban is azt mondja, hogy az 1867-iki alap olyan, mely az ország fölvirágozásának föl • tételeit biztosítja. Pedig ezen rendszerrel van összekötve az, mely a mostani választások sikerét is biztosította: a hibás választási rendszer, a hatalmi pressio, a paetumok és sok más minden egyéb segédeszköz, melyek e közösügyes rendszerrel mintegy fejlődtek, azzal növekedtek és csak ezen rendszer bukásával fognak közéletünkből teljesen el is enyészni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát a kormány és pártja felirati javaslata mégis a közösügyeket a haladás biztos alapjának tekinti, bizonyára csak azért teszi, mert az ellenkező, a valóság beismerésével elítélné magát a rendszert is. Én a kiegyezési alapot, melyet a kormány megváltoztathatlannak tart, ilyennek nem tartom. L)e hisz e részben még a, kormány tagjai is ellenkező nézeteket vallanak. a*