Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-10
08 10. orszápos Illeg 180*2. märciins 9>én, srrtrdán. Mert míg az igazságügyminister úr megengedi, hogy a törvényt módosítani lehet és hogy az ezt czélzó függetlenségi párt létjoggal is bir : a ministereinök úr és elvtársa a honvédelmi minister úr e törvényt megváltozhatatlannak hirdetik. Nevezetesen a honvédelmi minister úr végzetes budai programmbeszédében kijelentette, hogy a 67-iki törvény megváltozhatatlan, mert a nemzet akkor kifejezte akaratát s azzal szemben semmiféle más törekvésnek nem lehet jogosultsága. Az ily államjogi elméletek ismeretesek már előttünk és azokhoz szomorú események fűződnek. Mi azt hittük, hogy bizonyos dolgok többé nem ismétlődhetnek ; hogy midőn fátyolt vetettünk egyszer bizonyos eseményekre: azt többé senki sem lebbenii föl. De ha már hivatalosan föllebbentik, mi is megmondjuk: »Vigyázz magyar nemzet, mert ime Budapesten és ministerek szájából is oly államjogi elméleteket hallunk, melyek tökéletesen azonosak az egykori Schmerling- és Lustkandel-féle theoriákkal.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) »Vigyázz magyar nemzet tehát, mert ha oly nagy fiad, mint Deák Ferencz sem volt képes ezen elméleteket bizonyos körökből alaposan kiirtani: már most neked kell résen lenni, e figyelmeztetést magadra kell venned, mert nincsenek consulaid, kiket figyelmeztetni lehetne. {Helyeslés a szélső haloldalon.) És ha ezen elméletek tovább folytathatnak, a következményeket belátni sem lehet« ! Ily elméleteket tehát magyar ministerek ne hirdessenek és különösen ne hirdesse a honvédelmi minister úr, mert a következetlenség vádja nélkül nem is hirdetheti. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mily változhatatlanok a 67-es közösügyes törvények, erre például csak azt hozom fel, hogy a véderőnek megállapítása is 1867-ben némely tekintetben közösügyes jellegűvé tétetett. És nemde tudjuk, hogy nemcsak az 1868 iki véderőtörvény, hanem az 1867-iki XII. törvényezikkek is meg vannak változtatva némely részeiben. Mert nem változtaiás-e az, hogy az egy évi önkéntesség intézménye, az 1868-ikivel szemben^iz újabb véderőtörvény által módosíttatott? Nem változtatás-e az, hogy az 1867. XII. törvényczikkben még azt olvassuk, hogy »magyar hadsereg* és ezen kifejezést az utolsó véderőtörvényben többé meg nem találjuk? Ha tehát az 1867. XH. törvényczikk meg nem változtatható: akkor nálunk jelenleg nem közös, hanem magyar hadsereg van. Ha pedig az 1867. XII. törvényczikk már valamikor módosítást szenvedett eddig: akkor az nem is változtathatatlan törvény. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben álláspontomat határozottan kijelentem és ez az, hogy alkotmányunk értelmében azt tekintem törvénynek, a mit az országgyűlés hozott, a mit a koronás király megerősített, királyi pecsétjével ellátott és a mi törvényesen kihirdetve van. Ilyen törvény minden magyar törvény; ilyen az 1867: XII. törvényczikk is, habár annak egyezményi tartalma van is. Ha tehát ezen törvény megváltoztatásának szüksége előáll, ugyanazon tényezők, melyek annak meghozatalába befolytak, azt törvényesen, jogosan és alkotmányosan meg is változtathatják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt csak a ezélszerííség, az idő kérdése és az opportunitás tekinteteiéi foroghatnak tehát fenn. Ezekben előadtam álláspontomat és ezekből önként folyik, hogy én a többség válaszfelírati javaslatát és annak indokolását magamévá nem tehetem, de eg-ész szívemből magamévá teszem a függetlenségi és 48-as párt válaszfelírat! javaslatát; inert daczára annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt létjogosultságát, mintegy politikai dogmaként, a többség és a kormány rendszeresen tagadja, ezen függetlenségi és 48-as párt a választási téli hadjárat ellenére is nem hogy elpusztult volna, hanem erősödött, megszaporodott és új erfikkel jelent meg a parlamentben. Nézetem szerint ezen párt képviseli a valódi magyar nemzeti eszmét s egyedül ennek a pártnak van is jövője. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én részemről tehát úgy vagyok meggyőződve, hogy a lefolyt u 25 évi tapasztalatok alapján közösügyes alapon a nemzet valódi javát előmozdítani hívatott és képes kormányzatot és valódi parlamentaris rendszert megalkotni senki sem fog képessé válni. (Helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, nem is hiszem, hogy alkotmányunk lekötött jogait csak fokozatosan kell és lehet is vissz a szereznünk. Mert tisztán áll előttem a dolog, hogy ezen jogok lekötése sem fokozatosan, hanem egyszerre lettek. Ha tehát úgy akarunk oldani, a hogyan kötöttünk: akkor egyszerre is kell ezen jogokat visszaszereznünk, nem pedig csak fokozatosan. Minthogy pedig én a »restitutio in integrálnának vagyok barátja: ezennel tiszteletteljesen kijelentem, hogy a függetlenségi és 48-as párt felirati javaslatához csatlakozom, mivel ebben mindazt kifejtve látom, a mit hazám jövőjére nézve szükségesnek tartok. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.)
