Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-10
66 ÍÖ. erw.áffos ölés 189ä. március S»-én, szerdán. Tovább menve, t. ház, vájjon mi lehetett tehát az országgyűlés feloszlatásának igazi oka? Rejtett indok volt abban, tudniillik a kisebbség megsemmisítése és vád, mintha a kisebbség okozta volna a feloszlatás megelőző körűimé uyeit azzal, hogy f a parlamenti tárgyalásokat lehetetlenné tette. Ámde, t. ház, ha szigorúan bíráljuk a kormánynak a múlt országgyűlésen tanúsított eljárását, nem az ellenzék obetruetioja 8 a kisebbség túlkapásai képezték az igazi okot, hanem magának a kormánynak a hibái. (Halljuk! Halljuk! szélső bal felöl.) A múlt országgyűlésen szerintem négy fontos hibát követett el ;i kormány. [Halljuk!Halljuk!) Az első volt az, hogy a megelőző kormány, melynek a mostani csak kiegészítése, a véderővita alkalmával nem tanúsította azt az alkotmányos érzéket, mely szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi alkotmánynak még mott fenlevő jogai a kormány által megvédessenek. (Úgy van! Úgy vau! a szélső baloldalon.) A második hiba az volt, hogy az új kormány megalakulván, programmjába egy egész új törekvést vett be — a vármegyei tisztviselők kinevezését — a nélkül, hogy hivatkozott volna az országra, hogy onnan ^nyerjen megbízást a javaslat keresztülvitelére. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És ebben fontos alkotmányjogi kérdés rejlik, mert a múlt országgyűlésen sem a kormány, sem a szabadelvű párt egy tagja sem nyert arra mandátumot, hogy ily fontos intézmény megváltoztatását keresztűlvihessék, kivévén az egy igazságügyministert, a kinek ez programinjában benne volt. Midőn tehát ily fontos intézkedésekre nézve lépéseket akart tenni a kormány, szükséges lett volna a nemzetre való hivatkozás. A harmadik hiba az volt, hogy a kormány megsértette a nemzeti kegyeletet a kihontalanítás kérdésében. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A negyedik és legfőbb hiba és parlamenti hiba abban rejlett, hogy ily parlamenti előzmények daczára s az ország közvéleményének meghallgatása és előkészítése nélkül, oly fontos intézmény megváltoztatását akarta keresztülvinni, melyet a parlamentaris kormányt megalapító 1848-iki törvények is az alkotmány védbástyájának neveznek.' Ily körülmények közt nem csoda tehát, ha az ellenzék a parlamenti szólásszabadság minden előnyeit felhasználta és ha résen állott és megakadályozta az erre vonatkozó törvényjavaslat létesítését. Helytelen volt tehát az országgyűlés feloszlatásának hibáját az ellenzékre hárítani, mert ez csak kötelességét teljesítette. És tovább menve a helyesség kérdésének megvitatásánál, mit találunk? Vájjon a választások keresztülvitelénél volt-e tekintettel a kormány a téli időre és így tekintetbe vette-e az egészségügyi és humanisticus szempontokat is? Kérdem továbbá, vájjon a kormány eljárásában az alkotmányos törvényszerűségnek minden feltételei meg voltak-e és nem használta-e fel a hatalmi és más segédeszközök minden nemét arra, hogy az ellenzéki választók véleményének Önkéntes nyilvánulását megakadályozza? És vájjon eljárásában meg van-e egy gyönge államháztartás kímélésének és a kormányzati takarékosságnak minden feltétele akkor, midőn a választások előtt már egy héttel elárasztotta, az ellenzéki kerületeket messze távolról odavezetett s nagy költségbe kerülő katonai csapatokkal, hogy ez által megzavarja a békés polgárok nyugalmát is ? (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház méltán megmondhatom tagadó feleletemeta felvetett kérdésre, ha vájjon helyes volt-e a kormány eljárása. Áttérve a harmadik kérdésre, hogy vájjon ily nagy actio után mi a valóságos politikai siker? Erre egyszerűen azt mondom, hogy ily nagy apparátussal keresztül vitt kormányi actio után a politikai siker semmi esetre sem akkora, mint a mennyi remélhető lett volna. Mert hogyan áll a kormány a parlamenttel szemben? Meg van-e az a többsége, melylyel az állítólagos reform törvényjavaslatokat keresztülvinni reméli? Megvallom, az a többség alakilag meg van ugyan, de a téli hadjárat alatt a párt veteránjai mind elhullottak és helyettük ifjú képviselők jöttek ide, kik még nincsenek begyakorolva az úgynevezett pártfegyelembe. És ha a kormány múlt parlamenti többségével nem volt képes keresztülvinni törvényjavaslatait, tisztán áll előttem az, hogy annál kevésbbé fogja azt keresztülvinni a mostani többséggel. És mit nyert a kormány ezen actiojával az ország és a világ közvéleménye előtt? Vajion politikai értékének és hitelének árfolyama emelkedett-e a honi, a bécsi és külföldi börzék közvéleményeiben ? Ezt egyáltalában nem lehet mondani: következőleg tisztán áll előttem a felelet, hogy a kormány ezen intézkedését bölcsnek nevezni nem lehet. Ámde a kormány liívatakozik mégis az elért többségre és igy alkotmányos jogezímet képzel és követel magának arra, hogy az ország kormányzását még is tovább folytathassa. Nem tagadum, hogy alakilag meg is van erre a jogczínie ; ámde az alkotmány belső lényege, a haza legfőbb közérdeke kizárják azt, hogy valamely politikai párt még akkor is, midőn már régen személyi és uralmi párttá vált, az ország legfőbb kormányzatát mintegy örökké hatalmában tarthassa; és én tagadom is, hogy 240, vagy
