Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

56 9. orsíAgos Illés 1898. máreziní 8-án, kedden. hozott törvények is csak akként hajthatók végre, hogy ehhez a nemzet önkormányzati hozzájárulása szükséges. Mert őseink ugy fogták fel e kérdést, ugy fogjuk fel mi is és úgy kell felfognia minden tisztán gondolkodó embernek, hogy a közszabadságokat nemcsak a rossz törvények veszélyeztetik, hanem veszélyezteti, sőt megölheti a törvény rossz végrehajtása is. (Úgy vem! a szélső baloldalon.) A rossz törvények alól van menekülés, jó tisztviselők, jóindulatú közegek által ; de a rossz végrehajtás alól a legjobb törvény mellett sincs menekülés. És azért a törvény végrehajtásánál a nemzet ezeréves életében kifejlődött önkormányzatot mellőzni nem szabad! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és ha az 1891. évi XXXIII. tcz. mindezeknek ellenére akar itt egy új államszerkezetet inaugurálni, azért mi a királyi trónbeszédnek azt az alapelvét természetesen el nem fogadhatjuk, de igenis egyetértünk a t. kormány nyal és a t. előadó úr javaslatával is abban, hogy a közigazgatásnak mindnyájunk által egyező értelemben felismert bajait orvosolni kell, még pedig oly orvosságokkal, melyeknek azon bajok orvoslására kiterjedő hatását mindannyian egyformán elismerjük. Azért, míg azon a téren mozoghatunk, melyen egyetértünk, kérem a eabinetet és — bo esánatot kérek a kifejezésért — tiszteletteljesen óvom is, hogy addig, a míg azon a téren el nem végeztük a teendőket, a melyen egyetértünk mind a bajok constatálásában, mind az orvosszerekben : ne menjünk át oly térre, melyen sem a bajok constatálásában, sem a bajok orvosszereiben egyet nem értünk és kérem a t. eabinetet és a többséget, hogy midőn a közigazgatás bajait felismertük és a mint a múlt évi vita is mutatja, mindnyájan orvoslandóknak találtuk. próbálják azt ekként megorvosolni. Hiszen a legközönségesebb okosság, melynek az államok életében csakugyan nyilvánulnia kell, azt páran csórja, hogy ezen biztosan felismert baj ok orvoslására biztosnak felismert törvényeket nem hoztunk és azoknak sikerét sem látjuk, addig egy ilyen jó, kipróbált, a nemzet által ma is ragaszkodással kisért önkormányzatot ne dobjunk oda áldozatul oly kísérletnek, melynek sikerét nem ismerjük. Kisértsük meg ezekkel az intézményekkel és ha. ennek nem az lesz az eredménye, a mely eredményt közösen, mindannyian el akarunk érni : ám akkor tegyünk kísérletet, de ismétlem a légy egyszerűbb politikai okosság és rzélszerííség parancsolja, hogy addig biztos eredményt és biztos sikert, bizonytalan eredtnénytí kísérletekért ne áldozzunk fel, (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) különösen ne áldozzunk fel akkor, midőn a nemzet nagy része azokat az önkormányzati intézményeket nagy nemzeti kincsnek is tekinti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A történeti példabeszédek közt az is felhozatik, hogy »Parva sapientia regitur mundus.« Az országok sok kormányzóira nézve igaz ez, nemcsak magára a világra; de én e példabeszédet nem tartom igaznak. Sokszor gondolkoztam rajta s a köznapi és úgynevezett népszerű bölcsesség nagy tévedésének tartom, mert »Parva sapientia .< által nem kormányozható helyesen sem ország, sem az egész világ, sem semmiféle kis intézmény, hanem azt így fordítottam le magamnak már régen, hogy »Sapientia in parvis regitur mundus« és ebben a kabinetet; meglehetős ügyesnek tartom. De ha mindaddig, mig ezt a kísérletet előbb meg nem teszi, olyféle conceptio megvalósításába kapni, hogy a milyen a múlt évi közigazgatási törvényjavaslat volt, ezt nemcsak »parva sapientia«-nak nem, de semmiféle »sapientia«-nak sem tudnám tartani. (Tetszés a szélső haloldalon.) T. ház! A valuta rendezésére az aranyérték és készpénzfizetés behozatalára vonatkozó igeretet is szíves örömmel fogadjuk s én és elvbarátaim lehetőleg buzg-ón törekszünk önökkel kezet fogni arra, hogy a cabinetnek e törekvése mentül biztosabban s mentől gyorsabban sikerűijön, de csak azon reményben s összes buzgóságunkat oda irányítva, hogy az aranyérték behozatala által az átmeneti helyzetben az adófizetők és a magánhitelt élvezők terhei nagyobbakká ne váljanak, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) az átmeneti nehézségek lehetőleg mentől kisebbek s mentői rövidebb időtartamúak legyenek, hogy a kiegyenlítési rendszabályok bölcsen terveztessenek és különös súlyt fektetünk erre úgy a pénzegység megállapításánál mint a kiegyenlítési rendszabályoknál, mert ha a valuta-rendezés — a mit egyébiránt nem hiszek, nem is tartunk tőle, de melynek szomorú példáját már láttuk — ha a valuta-rendezés úgy történnék, mint ezelőtt 28 évvel, az elmúlt Schmerling-korszak alatt az 1864/65-ös években, akkor abból több átok és nyomorúság származnék nemzedékünkre, mint haszon és előny. (Igazi Úgy van! szélső baloldalon.) Szívesen hozzájárulunk az aranyérték behozatalához abban a reményben, hogy — ha az sikerűi, —aminthogy kétségtelenül sikerülnie lehet is és ha a mai viszonyok nem változnak, sikerülnie kell is, — akkor az utolsó ürügy és kifogás is elenyészett, mely az önálló jegybank felállításának útjában áll, (Élénk tetszés a szélsőbalon.) és akkor a cabinettől és a többségtől meg kell várnunk, hogy ők is egyesítsék erejüket velünk abban, hogy az önálló jegybankot a szerződéses viszonyok által megengedett időben hala-