Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

I. orsíág»s ülés 1892. mAresüins 8-än, kedden* 55 a közérdek czímén megsértetik, az ország összes ügyvédi tudományának összeadása mellett is lehetetlen, hogy magának elégtételt szerezzen és megsértett jogainak orvoslást találjon. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen kivül a mi közigazgatásunk összes bajainak egyik fő és lényeges forrása az, hogy közigazgatási tisztviselőinknek az egész vonalon, ágy a központon a ministerieknek, mint kivtíl a megyeieknek nincs szolgálati jogviszonyaikat szabályozó törvényük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen tisztviselőknek fölfelé a függetlenségnek egy bizonyos mértékével okvetetlenül kell birniok, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy közigazgatási vagy hatósági feladataiknak megfelelhessenek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges, hogy biztosítva legyenek az iránt, hogy kellő érdemek és kellő idő bekövetkeztével előrehaladjanak és állapotuk javíttassák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szóval szolgálati viszonyaikat rendezni, szabályozni és biztosítani kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Közigazgatásunk főbb bajainak egyik forrása az is, hogy a közigazgatási tisztviselők fizetése felette csekély, kivált itt a fővárosban, de a vidéken is sok helyütt, viszonyítva azt azon óriási feladathoz, melyet a közigazgatási tisztviselőknek megoldaniuk kell. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A fizetés, t. ház, oly gyenge, hogy a sanyarú Vendeleknek mintaképe mintegy közpéldabeszédszerűvé vált, mert a fizetés a megélésre kevés, a nyomorgásra elég, de a lelkes, buzgó közigazgatási munka végzésére nevetséges. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A tisztviselőktől megkívánjuk a tiszta kezet, az önérzetet, a nagy buzgalmat és physikai és szellemi erőknek a nagy feladatok teljesítésére való fordítását és ezért adunk nekik nyomorult fizetést, a melyet különben napszámos munkával is megkereshetne. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincs tehát jó és helyes arány. (Halljuk! Halljuk!) Hogy pedig oly sok a közigazgatási teendő, annak egy másik fooka — a mi egyúttal a közigazgatási bajoknak iá egyik főforrása ~- az, hogy a nemzetnek önkormányzati érzéke, törekvése és hatalma az állam czéljaira nem használtatik czélszerűen ki. A cabinet, illetőig a t. többség abban a bizottsági előadó úr által is annyiszor, vagy legalább egy párszor hangsúlyozott haladó és szabadelvű irányban mindig elfelejtette és fájdalom, készakarva, felejtette el a nemzetnek azon önkormányzati intézményeit, — a múltból maradtak fenn — s melyekhez ragaszkodásunk mindig nagy és hu, — kellőkép megtisztítva, előszeretettel felhasználni a közigazgatás teendőinek végzésére, vagy a közigazgatási teendők végzésében való segítségnyújtásra, melyre pedig oly alkalmasak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt tehát mi a kinevezés elvére térnénk át és az ország egész állami szervezetét a kinevezés elve szerint instituálnók vagy alaki tanok át, nekünk a közigazgatási bajoknak mindezen nyilvánvaló és minden oldalról, pártktilönbség nélkül elismert forrásait kell eltömnünk, ezen okokat kell megszüntetnünk. És ha a t. cabinet és többség ezen bajok egyenes orvoslására czélzó törvényjavaslatokat terjeszt a ház elé, mi egész figyelemmel, odaadással és jóakarattal törekszünk arra, hogy ezen javaslatok úgy a törvényalkotási, mint végrehajtási téren a törvényhozás által sikerre juttassanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi lenne azonban annak következése, ha a királyi trónbeszédben is megjelölt 1891 : XXXIII. törvényczikk alapján történnék mindez? Akárhogy tiltakozzanak is önök az ellen; akárhogy fejtegetik is az ellenkezőt s akármiféle szerzőre hivatkozzanak is a classicus hazákból, (Derültség bal felől.) az bizonyos, hogy oly rendszer mellett, mely a múlt országgyűlés utolsó szakában hozott törvény alapján inauguráltatnék, a legkisebb község legkisebb közigazgatási ügyét is közvetetlenűl maga a minister, vagy annak közege végezné. Már pedig oly országban és oly társadalomban, a hol a legkisebb közigazgatási ügyet is az állam összes hatalmát saját kezében összpontosító kormány végzi: a közigazgatás elvégre is elnyeli az összes polgári szabadságokat. (Helyeslés bal felől.) Ily országban a kormányzati önkényuralomnak kell bekövetkeznie, mely először meggyengíti, azután megsemmisíti a mi szabadságainkat s azután a fejlődés és haladás félszeg irányzata mellett utóbb bénulásra kényszeríti és veszélyezteti még a korona hatalmát és befolyását is. (Élénk helyeslés bal felöl.) Egy ily rendszer a socialismusnak, még pedig a helytelen irányú socialismusnak szellemét inaugurálná Magyarországon, ha önök a kormányzati mindenhatóság megteremtése végett azon alapelv alapján akarnák az ország közigazgatási szervezetét minden irányban kifejleszteni. (Úgy van! bal felől,) Ezzel, t. ház, ös?zes polgári szaba dságaink sodortatnának végv eszélybe. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt mi meg nem engedhetjük a mennyire erőnk és befolyásunktól telik. Aggodalommal gondolunk arra, hogy önök azon út veszélyességét ma sem ismerték fel. Ellenkezik ez, bizottsági előadó úr, ellenkezik ez a magyar nemzet történelmi életében nyilvánuló összes igaz nemzeti törekvéssel és felfogással. Nem tudom, a classikus hazákban a felfogás milyen, de a magyar felfogás az, hogy törvényt csak úgy lehet hozni, ha az a nemzetnek országgyűlési megegyezésével jő létre a király szentesítése mellett, de egyúttal ennek kiegészítője az volt a hazai felfogás szerint, hogy még az igy meg-