Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-9
54 *. onsiágot liléi 1892. márcüiss 8-án, kedden. &«?- e's saáíső baloldalon.) ki kell igazítanunk a választókerületeket (Élénk helyeslés bal felöl.) és e tekintetben önök a nemzetiségi viszonyokkal minket nem ijesztenek meg. (Élénk helyeslés hal felől.) Továbbá gondoskodni kell arról, hogy a választási visszaélések szigorú törvényekkel fojtaseanak el, de gondoskodni kell különösen arról is, hogy azok a törvények azután végre is hajtassanak. (Helyeslés bal felől.) Mert Íriszen törvényeink a választási visszaélések ellen vannak eddig is meglehetősen elegendő számmal, de fájdalom, mi még nem láttunk olyan kormányt, a mely azoknak a törvényeknek S/igorú alkalmazását foganatosította volna. {Élénkhelyeslés balfelöl.) és ha abban a szabadelvűségben és a fokozatos haladás felé való törekvésben, a melyet a t. előadó úr említ, egy szemernyi igazság volna: akkor a választási visszaéléseket gátló, illetőleg megtorló törvények nem olyan szentelt viz formában volnának meg Magyarországon, hanem valóban eredményre, sikerre vezetnének. (Úgy van! bal felől.) Azért én és elvbarátaim szükségesnek tartjuk, liogy a t. kormány a választási visszaéléseket gátló és ha azok elkövettetnek, azokat megtorló törvények miként történt végrehajtásáról időnként, még pedig meghatározott idő- J szakonként jelentést tegyen a képviselőház elé, hogy ezen törvények végrehajtását közvetlenül maga a képviselőház ellenőrizze. (Élénk helyeslés bal felöl. Fölkiáltások a szélső baloldalon : Szűne • tet kérünk! Halljuk!Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök: Az ülést rövid időre felfüggesztem. (Élénk felkiáltások bal felől: Éljen Eötvös!) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Eötvös Károly: T. ház! Mind én, mind elvbarátaim teljesen egyetértünk a királyi trónbeszéddel abban, hogy a megtámadott képviselőválasztások feletti bíráskodás független bíróságra bízassék és megelégedéssel várjuk, hogy e tárgyban a eabinet ígérete teljesüljön és az erre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztessék. Mi is ugyanazon komoly figyelmet szenteljük ennek, melyet az előadó úr a maga javaslatában felhoz. Egyúttal jóakaratot is szentelünk neki, feltéve, hogy az a javaslat igazán akar segíteni a választási visszaéléseken és elvárjuk, hogy ugyanaz a jóakarat fogja vezetni a többséget is, de nem úgy, mint a múlt országgyűlésnek utolsó szakában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A közigazgatás rendezését, közigazgatási állapotaink lehető javítását mi is épp úgy óhajtjuk, mint a kormány s mint a többség. Abban. hogy ez állapotok javíttassanak, teljesen egyetértünk a trónbeszéddel; de nem értünk egyet abban, midőn a trónbeszéd kijelöli, hogy a közigazgatás rendezése az 1891. gondolom XXXIIL tcz.-ben lefektetett elv alapján történjék, mert, habár a közigazgatásban sok bajt, gyöngeséget és visszaélést látunk is, azoknak orvosszerét magában a kinevezésben felfedezni nem tudjuk. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) E dolgok részletes tárgyalásának most nincs helye s azért csak lehető röviden akarom jelezni, mik e bajok valódi forrásai. (Halljuk! Halljuk!) Valamennyien egyetértünk abban, hogy először is az a baj, hogy nincs közigazgatási bíróság és ennek hiányában igen sok fontos jogviszály tárgyában utolsó fórumként maguk a minister urak, maga a kormány gyakorolnak bírói hatalmat; (Helyeslés a szélsőbalon) ]>edig a kormánynak erre sem hivatása, sem pártatlansága, sem megfelelő szervezete nincs. (Úgy van! a szélsőbalon.) A közigazgatás hibáinak és gyöuge^égeinek nagy része ennek a körülménynek rovandó fel és nem annak, hogy választva vagy kinevezve van-e a tisztviselő, hanem annak, hogy a ministerium, de közbenső fokozatai is kellő szervezet, kellő hivatás és kellő pártatlanság nélkül gyakorolnak a közigazgatás terén felmerült viszályos kérdésekben bírósági hatalmat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A javítás első szükséglete tehát megfelelő hatáskörrel bíró független közigazgatási bíróság alkotása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Második nagy forrása közigazgatási bajainknak abban áll — és ebben azt hiszem, valamennyien egyetértünk — hogy nincs fegyelmi törvényünk és nincs ennek végrehajtására és alkalmazására hivatott, jól szervezett fegyelmi bíróságunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A köztisztviselők felelősségét azon magánegyénekkel szemben, kiknek érdekeit intézkedéseikkel sértik, semmiféle törvény, semmiféle fórum nem szabályozza. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Azok az elsőfokú tisztviselők, azok az annyiszor szidott és rágalmazott, sokszor alaptalanul bántott járási szolgabírák, városi kapitányok, rendőri kerületi kapitányok stb. sokkal kevésbbé sértenék a jogosult érdekeket és sokkal inkább óvakodnának attól, hogy intézkedéseikben akár a czélszerííäég, akár a jogosság czímén jogosult érdeket sértsenek, ha bizton tudnák, hogy a megsértett magánfelek által fegyelmileg felelősségre vonhatók. De ily törvényünk, ily törvény végrehajtására alkalmas hatóságunk nincs. Ma hazánkban úgy áll a dolog, hogy ha a magánféí a közigazgatási közegek által akár a jogosság, akár a közigazgatási czélszerííség vagy más szóval:
