Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-9
9. omágos ülés 185)2, márcrfns S»án, kedden. hi nem hiszem, hogy hiszi! (Derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Mi is elismerjük a haladást; 25 év, kivált egy nemzet életében, nagy idő; 25 év alatt bizonyos tekintetben nehezebb körülmények között is, mint mi vagyunk és voltunk, pl. 1825— 1848-ig, a 67-iki rendezkedések áldása nélkül is hatalmasan fejlődött a nemzet, hatalmasan tört előre a haladás. Mi azt látjuk igenis, hogy a haladás bizonyos mértéke a 67-iki rendezkedés nélkül is bekövetkezett volna, bekövetkezett volna a fejlődés egyszerű és örök törvényénél fogva. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Bekövetkezett volna azért, mert ha az 1867-iki egyezkedés vagy egyáltalában nem, vagy netu oly alakban jött volna létre, magának az uralkodónak bölcsessége is belátta volna, a trónját és országait minden oldalról fenyegető veszélyek okvetetlenül beláttatták volna, vele, hogy a nemzetnek valamelyes tért a szabad fejlődésre engedni kell, mert fejlődését gátolni nem is lehet, nem is szabad, de nem is czélszeríí, már a trón biztonsága szempontjából sem. Hát a fejlődés bizonyos mértéke okvetetlenül bekövetkezett volna, a mit önök ne rójjanak fel a 67-iki egyezkedés áldásos voltának és ne különösen rendíthetlen örökéituségének. Másrészről hangsúlyoznom kell azt is, a mit egyébiránt homeopatieus adagokban a felirati javaslat is megérint, hogy a haladás ily mértéke is rettentő áldozatokba került. Óriási terhet kell a magyar társadalomnak viselnie, hogy ez állami szervezetet fentarthassa és annak keseríí arczczal örülhessen. A haladásért hozott áldozatainkban nem mondom, hogy eljutottuk a végletekig — tán még hátra van egy-két lépés — de eljutottunk a végletek legközelebbi Szomszédságáig. De kérdem, hogy ha a 67-iki rendezkedés vagy öt, vagy tiz évvel későbben, az alatt, mialatt a felirati bizottság t. elnöke kormány elnök volt, abba a helyzetbe hozta volna a nemzetet, hogy önálló vámterületet, magyar bankot állítson; ha biztosíthattak volna magunk számára mindazon erkölcsi és anyagi előnyöket, melyeket e két intézmény nálunk sokkal kisebb államoknak is biztosít; ha saját [nemzeti hadseregünkbe vihettük volna be nemzetünk ifjúságát, (Zajoi helyeslés a szélsőbalon) hogy az véderői kötelezettségének, a hazai törvények rendelkezése szerint minden jogába visszaállított nemzeti lobogó alatt, magyar vezénylet alatt felelhetne meg, oltalmazhatná a király trónját és a haza biztonságát; ha minden küldiplomatiai, minden külkereskedelmi ügyeink egyedül és kizárólag nemzeti érdekeinknek megfelelő politikát valósággal gyakorolhattunk volna; (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) ha nem jönne ránk minden alakjában a nyugat fejlettebb ipara és kereskedelme és nyelvének becsempészése ; ha nemzeti érzésünk minden lépten-nyomon nem sértetnék; (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) állami függetlenségünk lépten-nyomon nem csonkíttatnék; (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) ha királyunk, ki személyében azonos Ausztria császárjával, az évnek felét itt töltené közöttünk ; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és itt töltötte volna 25 esztendőn keresztül; ha a magyar királyi udvartartás itt volna az ország fővárosában és nemzetünk kebelében: (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) s ha ez az udvari költségvetés a maga áldásaiban ép ugy részesítené hazánkat is, mint részesíti Ausztriát: (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) ám tegye kezét szívére a t. előadó úr és mondja meg, hogy ez a haladás csak ily szükmérvíí lett volna 25 esztendő óta, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) vagy sokkal nagyobb és sokkal igazibb ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De legyen! fogadjuk el, hogy a 67-iki rendezkedések abban az időben ezélszerííek voltak és szükségesek. Fogadjuk el, hogy azok az akkor elnyerhető áldásnak lehető legnagyobb mérvét borították erre a nemzetre. De hiszen azóta 25 esztendő múlt el. A gyermek ifjúvá nevekedett, még a csecsemő is bizottsági előadóvá lett; (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon) az akkori ifjú a férfikor kötelességeit tanulta ismerni. Azóta Magyarország geográfiai egysége helyreállíttatott; azóta olyan, a milyen békesség Horvátországgal is köttetett; azóta Erdély különállása megszűnt és egyesült az ősi nagy anyaországgal; azóta a határőrvidékek megszűntek létezni és oda a magyar alkotmány közvetlen uralma kiterjesztetett; azóta 10.000 kilométer vasutunk épült; azóta az általános védkötelezettséget hoztuk be és már ennélfogva is szükségképen nemzeti alapra kellett volna helyezkedni a véderőnek; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) azóta — fájdalom — nagy mérvben csak erkölcsi elismerésben részesült 1848-iki és 49-iki honvédségünk; azóta honvéd-hadseregünk is van, noha szerény mérvben és szerény keretek közt. De azóta a nemzet önérzete is nagyban fejlődött és izmosodott. Ha tehát 25 év előtt jók és ezélszerííek voltak a 67-iki rendezkedések: a fejlődés megváltozhatatlan törvényeinél fogva ma már azok szükségképen nem jók és nem elégségesek. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ma már azon haladás következményeként, melyet önök is elismernek és melyet a király is elismer, az 1867-ben megalkotott szűk keret nem elégséges arra, hogy a nemzet összes ereje a nemzet czéljaira használtassák ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Maga a legegyszerűbb, a legelemibb, a számtanihoz hasonló igazság kényszerítően követeli azt, hogy önök ejtsék el azt i*
