Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-9
58 9. országos ülés 1892. márertns S-án, kedden. az értelmetlen, azt az esztelen feltételt, hogy ezen ideiglenes rendezkedés örök időre áll. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) De mily irányú volt ez a haladás? A haladás, t. képviselőház, egy dologban kétségtelen és ez az, hogy Magyarország belső állami szerkezete tökéletesen azon a módon, azon feladatra és azon költséggel rendeztetett be az elmúlt 25 év alatt, a mily módon és a mily feladatokra és a mily költséggel Európa nagyobb művelt államai vannak berendezve. (Igaz ! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ebből kétségtelenül az következik, hogy nekünk ezen állami szervezet akadálytalan föntartására szintén mindazon erőforrások megnyitására van szükségünk, a melyeket Európa művelt államai a maguk számára nyitva tartanak és kihasználnak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nézzük akár pénzügyi igazgatásunkat, akár közigazgatásunkat, akár igazságszolgáltatásunkat, akár közmunka és közlekedési ügyünket, akár egyházpolitikai, közoktatási vagy iskolaügyi stb. feladatainkat, ezek semmivel sem kisebbek aránylag és ezen feladatok megvalósítása semmivel sem egyszerűbb és olcsóbb, mint akár Német-, akár Franczia-, akár Olaszországé. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De önöknek tetszett egy oly állami szervezetet fejleszteni, pedig tetszett, mert a haladó kor ezt hozta magával s nekünk lehetetlen volt más irányú fejlődést tennünk s lehetetlen volt az állam ezéljailioz és a szabadság föntartásához szükséges összes intézményeink egyikét is mellőznünk. De mindazon intézmények költségesek voltak és ha ez az államszervezet kikerülhetetlen volt és kétségtelen az, hogy ez oly természetű, irányú, feladatú és költségű, mint Európa művelt államaié: akkor ismétlem azt, hogy a számtanihoz hasonló az az igazság következik be, hogy ugyazen állami szervezet akadálytalan és virágzó fentartására ugyanazon erőforrásokat kell megnyitni, mint a minőket Európa művelt államai nyitottak meg maguknak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Németország, Franeziország és Olaszország ma hatalmas államok, ezt vita nélkül elismerjük valamennyien. De ha a sors valamely különös szeszélye vagy valamely különös csapása ezeket az államokat arra kényszerítené, hogy ők Ausztriával legyenek közös vámszövetségben, (Derültség balfelől.) hogy nekik nemzeti jegybankjuk ne legyen, hogy külkereskedelmi és diplomatiai képviseletükben oly mellőzést szenvedjenek, mint mi, hogy ezen nagy és hatalmas nemzetek ifjúságát idegen lobogó és idegen nyelvű vezénylet alá kényszerítsék: (Élénk helyeslés bal felől.) akkor ezen óriás hatalmú államok is, e helyzetbe kényszerítve, hatalmukat csakhamar elveszítenék s feladattik teljesítésében, állami szerkezetük és nemzeti önérzetük fentartásában bizonyára elsorvadnának. (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Hogy mi eddig el nem sorvadtank, annak csak egyetlenegy magyarázata van és az, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen állami szeikezet fentartására és idáig fejlesztésére a magyar társadalom aránylag sokkal nagyobb áldozatokat hozott, mint e nagy nemzetek társadalmai akárhol. (Igaz! Úgy van! bal felől.) De hát azt akarják önök, hogy a társadalom ezen áldozatok hozásában kimerüljön? Vagy azt akarják, hogy mi nagy nemzeti eszményeinkről s ezeréves nemzeti önérzetünkről akkor mondjunk le, mikor az ezer év majd betelik? (Élénk tetszés és taps a szélső baloldalon.) Mert vagy ez következik be, vagy pedig bekövetkezik az, a minek be kell következnie, a mit mi követelünk s a miről a magyar le nem mond soha: hogy az állami függetlenség ugyanazon erőforrásokat nyitja meg magának, melyeket Európa nagy nemzetei nyitottak meg maguknak. (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) És én arra kérem a t. eabinetet, a eabinet hazafias tagjait és a t. többséget is, hogy ők közelebb állva a koronához, mint, mi, ajánlják figyelmébe a korona dicsőséges viselőjének, hogy ha a gondviselés neki engedte meg azt, hogy az ezer év, melyet Árpád kezdett, ő alatta teljesedjék be: akkor se a cabinet, se a többség, se a korona annak méltó betetőzésére s az ezer év megünneplésére semmiféle emléktárgyon vagy ünnepélyen ne törjék fejüket, hanem állitsák vissza a független Magyarországot. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és széls'ó baloldalon) Biztosabbá teszi ez hazánk jólétét, bizto sabbá királyunk trónjának rendíthetetlenségét és egyéb országainak is biztonságát, mint minden más önök által állandónak hirdetett kísérlet és államjogi férezelés. (Úgy van! TJgy van! a balés szélső baloldalon.) MeSZlény Lajos: Azt mondják többet ér egy kamarás kulcs! Eötvös Károly: T. ház! Mi azonban nemcsak államjogi téren óhajtjuk, hogy a nemzet óhajtásai és szükségletei ő Felsége a király elé leplezetlenül jussanak', hanem a közjogi és 1 el alkotmányi téren is szükségesnek tartjuk ő Felsége figyelmét több igen sürgős és igen fontos intézkedésre felhívni. Mindenekfelett szükségesnek tartjuk ama reformmunkásság egyik feladataként, melyet a felirati bizottság javasol felemlíteni, az országgyűlés rendezését és pedig szükségesnek tartjuk úgy a főrendiháznál, mint a képviselőháznál. (Úgy van! Úgy vanf a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Legyen felsőház! Eötvös Károly: Van nekünk, t. ház, egy
