Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

9. ofszagos* llíés 1882. mftrczins 8-án, kedden. |g állami okmányok és a történelem örökítették meg. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ezeken a felírat változtatni, vagy csorbát ejteni nemcsak nem szándékozik, de nem is alkalmas. A neheztelt kifejezés csak egy szólásforma, melylyel a király és a, nemzet közös cselekménye fejedelmi tény gyanánt említtetik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De helytelenül.) Azt hiszem tehát, hogy a kérdéses kifejezés minden aggodalom nélkül fentartható. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Mert Bécsből parancsolták. Madarász József." Magyar Lustkandl. Eötvös Károly: Nem is magyar. Bokros Elek előadó: A második pont, melyben a felirati bizottság a trónbcszéd fonalán egy lépéssel tovább haladni szükségesnek tartotta, a vallásügyekre vonatkozik. E kérdésnél nem zárkózhatott el a bizottság annak figyelembevételétől, bogy az ország különböző vallásfelekezetei között törekvések és aggodalmak merültek fel, melyekkel szemben szükségesnek véltük nyilt és ünnepélyes kijelentését adni annak, hogy a nemzet képviselete a vallási ügyek tekintetében is legfőbb vezérelvének a jogegyenlőség azon magasztos elvét ismeri el, mely minden más törvényeink elbírálásánál irányadóul szolgált. (Helyeslés jobb felől.) Ezek után, t. ház, fentartva jogomat arra, hogy a bizottságnak felirati javaslata ellen esetleg intézendő támadásokra észevételeimet a vita folyamán vagy annak végén még előterjeszthessem, most a bizottság javaslatát általánosságban elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Mndor jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! Mielőtt azon felirati javaslat indokolására térnék át, melyet a magam és elvbarátaim nevében lesz szerencsém beterjeszteni, a t. ház kegye« engedelmével néhány megjegyzést kell tennem a felirati bizottság t. előadójának itteni előterjesztésére s azok kapcsán talán felirati javaslatára is. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a t. előadó úr pusztán stilisztikai hibának tekinti javaslatának azt a kifejezését, hogy ő Felsége 1867-ben maga tette a koronát fölszentelt homlokára. E magyarázat és az a körülmény, hogy e magyarázatra múlhatatlanul szükség van, bizonyítja leghataímasabban azt, hogy ama kifejezés helytelen, téves és rossz. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Áz előadó úr azt mondja, hogy a felirati javaslatoknak nem czéljuk, nem feladatuk alkotmányjogi intézményeket teremteni vagy magyarázni; de én hozzáteszem, hogy egyáltalában meg nem engedhető, hogy czéljuk és feladatuk viszont az legyen, hogy a már meglevő és tisztán ismert alkotmányjogi intézményeket helytelenül jelezzék és legalább az eszmék megpendítésében elrontani törekedjenek. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Ez ^einmi esetre sem feladata semmiféle őszinte, igaz és helyes törvényhozási törekvésnek. Azt mondja, a t előadó úr, hogy alkotmányunk egészen világos és határozott arra nézve, hogy a koronázásnak miként kell történni ; de hozzáteszem, hogy törvénykönyvünk illető rendelkezései abban is egészen világosak, hogy a koronázás cselekvését miként kell szavakban kifejezni. (Úgy van! a szélsöbaloldalon.) És nem hiszem, bogy a t. előadó úr törvénykönyvünkben találjon oly kifejezést, mely a többség felirati javallatában foglalt szavakat indokolja. E században két koronázás történt: az egyik 1830-ban, a másik 1867-ben. Az 1867-ki koronázásnál az 1867. 1. törvényezikkben világosan ki van fejezve, hogy Első Ferencz József ő Felségét, legkegyelmesebb urunkat az ország hű főrendéi és képviselői ünnepélyes szertartás szerint megkoronázták. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem az van ott mondva, hogy ő Felsége az ő megszentelt homlokára tette a koronát; mert nem is tehette, tényleg nem is tette, hanem az van mondva, a mi történt, hogy az ország főrendéi és képviselői o Felségét megkoronázták. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon) Megkoronázták azért, mert a koronázásnak a nemzet részéről kijelölt és az alkotmányban egyébként is határozottan megírt előzetes feltételeit ö Felsége kétoldalú szerződéses kötelezetteéo'énél fogva előzőleg teljesítette. Ezen közjogi és alkotmányjogi cselekménynek jelentőségét az képezi, hogy nem a király teszi az ő fölkent, megszentelt fejére a koronát . . . Gr. Károlyi Gábor: Első Napóleon tette! Eötvös Károly: hanem teszi a nemzet, | mikor alkotmányunk szerint a trónöröklésre hívatott megkoronázandó király a nemzet iránti kötelezettségét, melyet az alkotaiány szintén előír, előzőleg teljesítette. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik koronázás 1830-ban történt, midőn boldog emlékezetű V. Ferdinánd magyar király, mint trónörökös megkoronáztatott. Törvényhozásunk akkor is, — még idegen, latin nyelven ugyan — de az 1830: I. czikkben határozottan kijelentette egyező értelemmel, mint később 1867-ben, hogy: »Fideles status et ordines Serenissimum Dominum Haereditarium Ooronae, Príucipem Archidncem Feidinandum ritu