Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

46 *• ofRüágM ftléü 18»2. meredni 8-án, kedden. solenni coronanmt.* Szórói-szóra ekként van kifejezve ez a megelőző 1792-ik koronázásnál, midőn Ferencz király ünnepélyesen megkoronáztatott. Nem MZ, hogy ő Felsége maga végzi ezt az actust, hanem egyenesen és nyíltan az ország rendéi, a törvényalkotásra és a koronázásra hívatott képviselői koronázzák meg ő Felségét és ezek megbízottja teszi ő Felsége felkent homlokára Szent István koronáját. Ez a közjog; a mi pedig a felirati javaslatban van, az a mi közjogunk csúffá tétele. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az nem magyar közjog, az valahol úton-útfélen hallott idegen és helytelen kifejezés, (Helyeslés a szélső baloldalon.) melyet az előadó úr, azt hiszem, sem a parlamentarismus classicus hazájában nem tanúit, sem minálunk itthon, a magyar közjognak alkotmányunk és törvényeink iránt hü érzésű tudósaitól nem tanulhatott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem is értem én azt a logikát, melyet a t. bizottsági előadó úr itt érvényesít. Azt mondja : törvénykönyvünkben tiszta és világos, miként kell a koronázási cselekményt végrehajtani. Tehát ebből mi következik? Szerintünk következik az, hogy a mi a törvényben meg van írva, az legyen a feliratban is. De szerinte nem az következik, hanem mintán egészen világos és tiszta, hogy miként kell végrehajtani a koronázási cselekményt, tehát mi ne úgy mondjuk, (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) hanem mondjuk világtalanúl és mondjuk tisztátalanul. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek a t. bizottsági előadó úrtól, sok minden lehet a koronához intézendő felíratok czélja és feladata, de a logikának ily szégyenpolczra állítása nem feladata és nem czélja soha. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Á t. bizottsági előadó úr igen rövid, de azért, fájdalom, igen érdekes előterjesztésének kezdetén azt az elméletet állította fel, hogy a koronához intézendő felíratnak mi a feladata s mi a. jellege a parlamentaris gyakorlat szerint. S erre nézve az oktatást és a példát nem a mi törvényhozásunk gyakorlatából merítette, hanem Angliában, a parlamentarismusnak — mint ő nevezi — classicus hazájában. Hogy ott e tekintetben mi a gyakorlat, azt ő nem magyarázta meg és én, valamint t. elvbarátaim erre kíváncsiak sem vagyunk, mert előttünk csak két indok, csak két példa és két vezérfonal áll a felíratok szerkesztésénél. Az egyik a mi hazai alkotmányos gyakorlatunk, a másik pedig a nemzetnek időnkint nyilvánuló érdeke és határozott akarata. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi más szempontot, más vezérelvet akár classicus, akár nem classicus hazából eredjen is az, el nem fogadunk. (Helyeslés bal felől.) És ámbár nem tudom 8 nem is keresem, hogy a classicus hazák feliratai minők szoktak lenni, egy előttem bizonyos és ez az, hogy ha mi a korona által a nemzet képviselőihez intézett legkegyelmesebb trónbcszédból sem a kormányzat, sem a törvényhozás irányát, sem annak elveit, sem tartalmát meg nem ismerhetjük és ha viszont a többség felirati javaslatából sem ismerhetjük meg igazán és teljesen az alkotandó törvényeknek sem tartalmát, sem irányát: akkor azt kérdezem, hogy miből ismerjük raeg a cabinet és a többség szándékait és törekvéseit? Ha pusztán szólamokból és ékesen összerakott szavakból áll úgy a trónbeszéd egyrészről, mint a képviselőház felirata másfelől, akkor bocsánatot kérek a t. előadó úrtól, de egészen hiábavaló munkát végezünk mi itt és végez a kormány akkor, mikor ő Felségének a szájába oly szavakat ad, a, melyekből teljes tájékozást nyerni nem tudunk. (Igás! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) A t. előadó úr, ha jól emlékszem, két fontos körülményt említett fel, melyek szerinte indokolják azt, hogy e felirati javaslat ő Felsége színe elé terjesztessék. Az egyik az, hogy Magyarországon a teljes jogegyenlőség és szabadság áldásait élvezi mindenki. Lehet, hogy ez így van, e pillanatban nem vitatkozom ezen állítás fölött. De azt engedje meg .nekem, hogy a jogegyenlőségnek és szabadságnak minden áldásai daczára is az éhező ember éhezni kénytelen és a nemzetnek államjogi jogai és hatalma nagy mértékben megnyirbálhatok. Es engedje meg a t. előadó úr, hogy ezen teljes jogegyenlőség és szabadság áldásai mellett nekünk jegybankunk nincsen, nincsen nemzeti hadseregünk, a mi fiaink idegen jelvénynek és* idegen nyelvnek szolgálatára kényszeríttetnek. (Igaz! Úgy van! a lál- és a szélső báloldalon.) Magyarországnak az európai nemzetek nagy társadalmában megfelelő elismertetése, képviseltetése nincs és míg a t. bizottsági előadó úr itt a jogegyenlőség és szabadság áldásaiban sütkérezik, addig róla, mint magyar emberről, idegen, vagy külföldi képviseletünkben tudomást sem vesznek. (Igaz! Ugy van! a azélső baloldalon.) Akár külkereskedelmi, akár belügyi viszonyaink és ezer meg ezer körülmény, mely minket a szövetséges állammal, Ausztriával összeköt, bizonyítja, hogy ha úgy volna is, hogy a jogegyenlőség és szabadság áldásaiban bővelkedünk, azért a nemzet valódi érdekei kielégítve, valódi szükségletei fedezve és óhajtásai teljesítve nincsenek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. bizottsági előadó úr, hogy a nemzet önmaga függetlenül intézi saját ügyeit.