Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
532 H' orsíágos illés 1892. márcziai 18-én, pénteken. Első, történelmirészében megemlékezik még e felírat a kiegyezésről és azt, mint az erő és fejlődés alapjátjelölvén meg, változatlanul fentartandónak mondja. Elismerem, hogy e kérdés megvitatása sokkal több közjogi jártasságot igényel, mint a mennyivel én bírok és nem szégyenlem bevallani, hogy én e feladatra gyöngének érzem magamat, de hiszen azok után, a mik e tárgyról már elmondattak, ez egészen fölösleges is; mert pártunk álláspontja e részben teljesen ki lett fejtve és védelemre többé nem szorul. (Úgy van.' jobb felől.) Áttérve már most a felírat második részére, mely az egyes kérdésekktd foglalkozik. E részt általános bevezetés elíízi meg, a mely azt mondja, bogy a szabadeivíí párt teljes örömmel akar a reformmunkák terére lépni. Azt hiszem, e párt ezt bízvást mondhatja is, mert hisz a reformmunkákat már a múlt országgyűlésen megkezdte s ha akkor ez nem sikerűit, ezért a felelősség azokat terheli, a kik e működést megakadályozták. (Helyeslés jobb felöl.) Az egyes részletkérdésekkel nem foglalkozom, mert én is a t. ministereluök úr azon nézetén vagyok, hogy a válaszfelírat csak az általános elveket jelöli meg, a részletek pedig csak a, betérjesztend > concret javaslatoknak vannak fentartva. (Helyeslés jobb felől.) Mielőtt azonban bezárnám beszédemet, még Eötvös Károly t. képviselő úr beszédének |r egy passusár.i reflectálok. (Halljuk! Halljuk!) O azt mondja, hogy a politikai számítás napjainkban növekszik, mert azok, a kik hazájuk jogait védik, mindjárt azt a kérdést vetik fel, hogy mi a hasznok ebből nekik s csak nekik és kizárólag nekik? Elfogad m ez állítást és bevallom, hogy e kérdést már sokszor én is feltettem magamban. Valahányszor ugyanis azt látom, hogy valaki egész életét, életének egész tevékenységét a közügynek szentelte, önzetlenül, saját érdekeinek háttérbe helyezésével és tetemes kárával és azt látja, hogy ezért nemhogy hálára és elismerésre számíthatna, hanem sokszor megtámad tatásnak, gyanúsításnak és rágalomnak vau kitéve, akkor felteszem a kérdést, hogy neki miféle haszna van mindebből ? Kun Miklós: Ne siessen oly nagyon. Nem értjük! (Halljuk! Halljuk! jcbb felöl.) Beöthy László: Azt hiszem, hogy neki az a haszna volt belőle, hogy megnyugtatta lelkiismeretét, emelte önbecsérzetét. És mert én is meg akarom nyugtatni lelkiismeretemet az irányban, hogy az igazat nyíltan kimondom, a magam részéről kijelentem, hogy a válaszfelírati bizottság javaslatát tartom a helyzetnek leginkább megfelelőnek és ezért ezt fogadom el. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb felől. A szónokot számosan üdvöelik.) Lázár Árpád jegyző: Horáuszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Felkiáltások bal felöl: Helyre! HaWuk!) Ugy tetszik énnekem, hogy az előttem szóló t. képviselőtársamnak felfogásai azon eszmekörben forognak, hogy ki képes a nemzetnek künn többet ígérni és ki képes azt megvalósítani. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez egy politikai iskola, a mely kezdetét, kiindulási pontját, törekvéseit és czélzatait ottan keresi, hogy ki képes a nemzetet jobban elbolondítani. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon. Felkiáltások: Tiszaiskola!) Ugy látom, hogy az én t. képviselőtársam, a ki ezt a gondolatot olyan túlságosan appreciálja, ehhez a politikai iskolához tartozik. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Mi azonban nem tartozunk ehhez, mert bár sajnosán látjuk azt, hogy a közélet ezen irányzat, ezen törekvések felé tendál: mi azt perhorreskáljuk. Törekvéseink egész ereje oda irányúi, hogy ne a közélet bolondításával foglalkozzunk, (Helyeslés a baloldalon) hanem foglalkozzunk a reális politikai kérdésekkel, a melyekben — nem a szavakban, nem a tendentiákban, — annak a közszükségnek, annak a köztudatnak kielégítése foglaltatik, a melyért bennünket ide küldtek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezért a t. képviselőtársam absolute nem foglalkozott a politikával, hanem foglalkozott a tactikával, a mely szónak forrása Bihar vármegyéből származott. (Élénk helyeslés a bal- és széhö baloldalon.) És az én t. képviselőtársam ebbe az ideálba élte bele magát, sajnálom, hogy igen fiatalon. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) De remélem, hogy még nem jutottunk oda, hogy ez a törekvés magába a törvényhozásnak termébe is behatoljon. Itt a képviselők bizonyára sietnek levetni azokat a gyengeségeket, melyek künn tenyésznek. Itt mindenki abban a habitusban siet magát bemutatni, a mely habitusban két gondolat jut kifejezésre : az egyik a hazafiúi kötelesség, a másik ezen kötelességnek teljesítésére irányuló politikai jóakarat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Remélem, hogy ez az iskola ide végképen behatolni nem fog és ez nyújt nekünk reményt arra, hogy az a közélet, a mely annyira meg lett mérgezve hosszú éveken keresztül, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) talán gyógyulását fogja találni ezen terein tagjainak felfogásaiban, a mely levetkezi azokat a gyöngeségeket, a melyek itt ott a törekvéseket künn az országban vezetik s csak egyet fogunk szem előtt látni: a közjót, a hazafias feladatot, a melyet az ország érdekében teljesíteni kötelesek vagyunk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) S ezért én sokkal jobb reménynyel vagyok előttem szóló t. képviselőtársam törekvései iránt, semhogy azt higyjem, hogy őt végképen meg fogja nyerni ez a politikai iskola, melyben úgy látszik
