Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

17. országos ülés 1892. márczins 18-án, pénteken. 233 ogyq növekedett, de a melyből hogy kinőjjön, teljes szívemből óhajtom. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel akartam előttem szólott t. képviselőtársamnak felszólalását, hogy ne egészen magyarul fejezzem ki magamat, akfertigohii. Hauem a t. képviselőtársam előtt szólni kívánó képviselő úrnak a súlya, melyet annak az ő egyénisége, meggyőződése, meggyőződésének ereje, a forrásnak, a melyből meggyőződése fakad, tisztasága kölesönöz, előttem sokkal beesesebb szempont, semhogy ne azon reményemnek adjak kifejezést, hogy szavát közelebb azon a szűk kereten túl is, mely ez idő szerint a felirati javaslatban a politikai helyzetnek csak egyik részét képviseli, t, i. a közjogi helyzet és az erre vonatkozó kérdésekben és irányzatokban hallani fogjuk, vagy legalább reményünk ne legyen arra, hogy ezekben felfogásait megismerhessük. Én ezt igen melegen óhajtom, mert az ő egyénisé-ének, felfogásának, felfogása tisztaságának sokkal nagy obi) fontosságot tulajdonítok, semhogy ne óhajtsam azt, hogy az ő nézetei az említettem kérdésekben itt a törvényhozás termében kifejezésre ne jussanak. Reménylem, lesz alkalmunk ezen felfogásaira annak idején reflexióinkat megtehetni. Az a pillanatnyi indispositio, melyben őt a helyzet találja, korán sem ok arra— egészen őszintén kimondom — hogy ne óhajtsuk, ne kérjük az ő felfogásait legközelebb ebben a kérdésben, melyben ő, az ő kiindulási pontjából, az ő szavaiból kifolyólag, nekünk reményt nyújtott arra, hogy nézeteit megismerhessük. Ebből kifolyólag, t. képviselőház, a dolog természetében fekszik, hogy én azokkal, melyek a mai napon általában elmondattak, foglalkozni nem kívánok, nem kívánhatok, mert annak substratuma nincs. Áttérve magára a politikai helyzetre, meg kell mondanom nyíltan és őszintén, hogy a vita a politikai helyzet felderítésétől talán szándékosan eltereltetr. Pedig erre az ország közvéleményét vissza kell vezetnünk, mert csakis az általános politikai helyzet felismeréséből meríthet az ország felfogásokat arra, hogy a situatio, melyben vagyunk, tartható-e vagy sem és hogy ha tartható, mennyiben tartható. (Helyeslés a baloldalon.) Ebből a szempontból engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy áttérjek azon magam elé tűzött feladat megoldására, mely nem áll másban,* minta politikai helyzet felderítééében. (Halljuk; Halljuk!) A helyzet, t. ház, — különös tekintettel az általános választásokra, melyek a kormánynak azon minimalis reményét, hogy az ellenzéket szétszórja és kiirtsa, (Úgy van! a baloldalon.) meghiúsították, a mennyiben az nem sikerült, — egyike a legérdekesebbnek. Fokozza az érdekességet azon körülmény, hogy a régi traditiok KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. I. KÖTET. elérkezettnek látták az időt arra, hogy a restauratio zászlaját kitűzzék; azok a traditiok, melyek eddigelé csak a politikában és a kormányzati életben kívánták a hatalmat, ma kezdenek előre hatolni és közelebb jutni azon törekvésekhez, a melyek e hatalmat ma még csak közvetve, de úgy tetszik nekem, azon előkészítő munkálatok után, melyeket Hegedűs Sándor és Darányi Ignácz t. képviselőtársaim intendáltak, ítélve, közvetlenül is kezükbe akarják keríteni. Igaz, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársunk a megelőző napok egyikén tartott beszédében annak a törekvésének adott kifejezést, hogy ő kötelességét nyugalmasabb helyzetben kívánja teljesíteni. De egy politikus, (Halljuk! Halljuk!) nyugalmazott törekvéseinek és vágyainak határt s ab a kötelesség s nem tudhatjuk, hogy t. képviselőtársunk szíve mikor fog rnegfájúlni; az a szív, mely a hatalom kezelésévei, va<iy legalább az erre irányuló törekvésekkel mindig bizonyos correlatioban állott és hogy mikor fogja őt a situatio odaállítani, hogy vérző szívvel bár, de közvetlenül is, átvegye azon hatalmat, a melynek kezelése az ő ideálját képezi. (Tetszés a baloldalon.) Ma még csak közvetett törekvésekkel állunk szemben, azzal a törekvéssel, a mely a parlament;irismusra a legveszedelmesebb, mert felelősség nélkül jár. 0 ma még csak mint spiritus familiáris mutatja be magát a képviselőházban. Ki tudja, mikor fog az az idő bekövetkezni, midőn őt a hatalom közvetlen kezelésében — nem remélem, nem hiszem s nem is óhajtom — de talán látni fog-óm. Ily körülmények közt a situatio kifejlődése még akként is fokozódik és akként is kezd érdekessé válni, hogy a t. ministerelnök úr beszédével e házban senki, sem itt (a baloldalra mutat), sem ott (a jobboldalra mutat) nem foglalkozik, az igaz, hogy az nem hízelgő rá nézve, de egészen a dolog tei meszeiében fekszik. (Halljuk! Halluk!) Én sem fogok vele foglalkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogok vele foglalkozni először objectiv, másodszor subjectiv szempontból. (Helyeslés a baloldalon.) Objectiv szempontból azért nem, mert felhívok mindenkit e házban és az országban, miféle ideákat és gondolatokat hallottunk tőle, szemben azon nagy feladatokkal, melyek az ország kötelességszerű törekvéseinek megvalósítása előtt állanak; miféle gondolatokat hallottunk mi a t. ministerelnök úrtól azon időpont óta, a mióta a reconstruetio bekövetkezett egész a mai napig, a midőn utoljára hallottuk a t. ministereluük úrnak beszédét ? Gondosan átnézve, t. képviselőház, azon nyilatkozatokat, a melyeket mi a t. ministerelnök úrtól a közéletnek, a köztevékenységnek, az e téren kitűzött feladatoknak teljesítéae 30