Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

1?. orstógos ülés 1898. raáreílfts 18-án, pénteken. nt egyszersmind az rítókort is; már pedig e müvelet által nemcsak a jelenkori székelyek büntettettek meg, hanem egyszersmind unokáink is teljesen kizárattak a világforgalomból s iiyformán teljesen kiszolgáltatták a székely ipart Brassónak és vidékének. Előre látom t. ház, hogy bizonyos oldalról azt a megjegyzést tehetik, hogy hiába, arra kellett vinni a vasutat, a hol nagyobb a kereskedelmi forgalom, — hanem én bátor leszek azoknak az uraknak előre is megmondani, ha talán ezt a gondolatot táplálnák szivökben, hogy egyáltalában nincs igazuk, mert jóllehet Brassó régibb s műveltebb város, mint a székelyföld bármelyik városa, de igaz az is, hogy miután a székelység középosztályának sikerűit lerázni hátáról a katonáskodás nyűgét és azután, a miután az 1855-ik évben az ojtozi szoroson keresztül az ott átvonuló katonaság által egy tisztességes műút építtetett: Kézdi-Vásárhelyen és vidékén, egészen bátran állíthatom, nagyobb lett a forgalom, mint Brassóban, pedig Kézdi-Vásárhelynek és vidékének nem állott két nemzeti bank rendelkezésére; nem telepítettek oda, min den állami intézményt, nem volt az a tömérdik katonaság, hanem teljesen önmagára volt helyzetében utalva. Épen azért, t. ház, ha keressük ezen roppant csapás okát, józan észszel nem tudjuk azt teljességgel megtalálni semmiféle körülmények közt. Beszélnek nálunk egy bizonyos nagy úr haragjáról is, a ki boszűjából mérte volna a székelyekre ezt a nagy csapást; nagyon jól tudom, tudom, hogy kiről sxig a pletyka, de én egyáltalán nem akarok személyeskedni, mivel egyáltalán nem vagyok képes elhinni azt, hogy akadna Magyarországon olyan ember, a ki képes lett volna oly vad lenni, hogy a székelyekre ilyen óriási csapást mérjen, de azt hiszem, t. ház, hogy az egész dolog nem történt más indokból, mint csak abból, mert megszokták minden téren, hogy a szászoknak hízelegjenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gondoskodni kellett tehát még arról is, hogy az igen t. szász uraknak legyen mit mosolyogniok az orruk alatt, a hatalmas magyar közgazdasági politika felett. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezen eljárásnak pedig az lett az eredménye, hogy a székelyföldön minden fenekestül felfordult. Addig, a mint azt előbb említeni szeiencsém volt, Brassó és vidékén soha egyetlenegy szeszgyár sem volt és mihelyt ez a vasút bevitetett, azonnal a brassóiak jöttek azon helyzetbe, hogy olcsóbban jutottak hozzá a romániai törökbuzához s hogy ott gombamódra nőttek fel mindjáit nagy, terjedelmes szeszgyárak és ma nemcsak hogy Erdély nagy részét nem Kezdi-Vásárhely és vidéke látja el szeszszel, hanem még Kézdi-Vásárhelyt és vidékét is részben a brassói szeszgyárak látják el szeszszel. Ezen eljárás következtében már most többé nem Kezdi-Vásárhely szolgáltatja Erdély nagy részének a gabnát és más nyersterményeket, hanem megfordítva KézdiVásárhely hozatja Brassóból. Ilyen átalakulás után természetesen nem következhetett semmi egyéb, minthogy igen sok ember, különösen Kézdi-Vásárhelyen és a székelyföldön, egyáltalán kenyér nélkül maradt. Egész bátran mondhatom, nem akarok nagyzani, hogy miután ez a vasút Tömösnél Romániába Bukarest felé bevezettetett, legalább is negyvenötvenezerre tehető azon székelyek száma, a kik Romániába betelepedtek. (Mozgás a szélső baloldalon) A székely azt tartja, t. ház, hogy a csapás, a szerencsétlenség soha sem jár egyedül és a székelynek ebben a tekintetben is tiszta igaza van; mert alig, hogy a székelyföld valahogy beleélhette magát az ily szomorú mó'lon átalakult viszonyokba, erre mindjárt egy másik csapás, a vámháború következett. T. ház! Engedjék meg legalább azt hinnünk, hogy ha a kormánynak és a kormánypártnak az 1867-iki alap vitatása és feszegetése juttatott volna annyi időt, hogy egy kis gondot szánhatott volna a vámháborúra is, azon esetre — mondom — engedjék hinnünk, azok a meggondolatlan lépések nem jöttek volna létre. Igyekszem elmondani, hogy miért. Azért, mert valamint a magyar nyersterményekre, épen úgy szüksége van Európának a romániai nyersterményekre is, hiába zártuk el határainkat, azért a román föld mégis megtermi terményeit és a roraánai gazdák fejlesztik gazdaságukat és mindazokat a nyersterményeket, a melyek szükségleteiken felül megmaradnak, higyjék el, nem viszik sem Afrikába, sem Ázsiába, hanem az európai piaezokra. Már pedig az is kétségbevonhatatlan, hogy akárhol adják ei nyersterményeiket Európában, mindenütt A mi nversterményeinkkel versenyeznek, közvetve vagy közvetlenül, de versenyeznek Epén azért indokolatlan volt min ent meg nem kísérleni arra nézve, h'gy a vámháboiú elkerültessék, legalább csak azért is, hogy a magyar állampolgárok s a magyar szállítási vállalatok legalább az átmeneti provisioban részesülhessenek. T. ház! Ezen megnyomorítások után azt hihetné a székelység és a t. ház is, hogy most bizonyos részben felkelt a szán.dom érzete és legalább ezután jobb indulatot fognak tanúsítani a székelység iránt. De ezt nem volt alkalmunk tapasztalni. Kezdi-Vásárhely azon város, mely engem tisztelt meg bizalmával, hogy ide küldött. (Éljenzés a szélsőbalon.) Az ötvenes évektől fogva lélekszámban nemcsak nem haladott, de ezen eljárások