Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-17
224 17, oraságot Illés 1893. méreiims 18-án, pénteken. következtében számban nagymértékben meg is . fogyott. Roppant sok ott az üres ház; igaz, van néhány jómódú gazda is, de általánosságban, úgy szólván, a helyzetből kifolyólag, a szegénység növekedik. Kézdi-Vásárhely városának, mint minden más városnak, volt regalejojra (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) és nem tudom, van-e tudomása a pénzügy nnnister úrnak arról, mily áron vásároltatott meg ez a regalejog? Adtak 158.000 frtot e regalejog-ért, miután legalább két-három ministeri küldöttel volt alkalmunk küzködni En, t. ház, előre kijelentem, nem vagyok gazdag ember, de hajlandó vagyok ebben a perczben 3—4 százezer forintot a kézdi-vásárhelyi regáléért megadni. Nekem nincs, de találnék embereket. T. ház! Tehát a nélkül, hogy legalább a méltányosság határáig elmentek volna, a pénzügyi közegek megkárosították a szegény, elhagyatott várost ezen a téren is 150 —200 ezer forint erejéig. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kaptunk mi, t. ház, vasutat is; meg kell jegyeznem, hogy a Székelyföldön a kormány nem szokott vasutat építeni; mint minden más vicinális vasutat, a törvény értelmében segélyezni szokott, ilyformán — elismerem — a törvények értelmében az igen t. kormány segélyezte ezt a vasutat is. De, kérem, ennek a vasútnak is meggondolatlanul oly tarifaszabályzatot rendeltek, a mely által e vasút reánk nézve — kivéve fakereskedésünket — csaknem egyáltalán nem létezőnek tekinthető, mert kétszer otyan drága a szállítás, némely ezikknél pedig háromszor olyan drága, mint tengelyen. T. ház! Az elősorolt ealamitásokat és azokat. a melyeket ezúttal nem mondhattam el, annak tulajdonítom, hogy a kormány annyira el van foglalva ezen természetellenes alap támogatásával, (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) hogy egyáltalán nem marad ideje arra, hogy hazánk közgazdasági politikájával oly mérvben foglalkozhatnék, a mint kellene. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És épen ezért ajánlom a t. háznak: gondolkozzunk felette és hárítsuk el ezen, nemzetgazdaságunk és nemzetünk fejlődésére kétségkívül nagy akadályt, hárítsuk el a 67-iki kiegyezést (Helyeslés a szélső baloldalon.) és kezdjük meg ezt azzal, hogy fogadjuk el igen t. elvtársam Eötvös Károly felirati javaslatát, melyhez én is készséggel járulok, (Élénk helyeslés a szélsőhalon.) Lázár Árpád jegyző: Szentiványi Kálmán ! Szentiványi Kálmán: T. képviselőház! A nemzeti párt részéről előterjesztett felirati javaslat szövegét, mint a mely ízlésemnek, (Egy hány a szélső baloldalon: Csak az ízlésének?) igen, ismétlem, ízlésemnek is. (Helyeslés a baloldalon.) meggyőződésemnek, gondolkozásomnak megfelel: elfogadom. Ezen felirati javaslat szövegében látom nyíltan, leplezetlenül feltárva politikai törekvéseink nemes, hazafias czéljait, valamint ebben látom alaposan kifejtve, hogy a 67-iki közjogi kiegyezési alapot tulajdonképen azoktól kell féltenünk, a kik ezen alapzatnak ma egyik, holnap másik kövét mozgatják meg (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) és a helyett, hogy ezen pactumot az alkotók intentioinak megfelelően végrehajtanák, az ezen alapon mindenesetre megférő, teljesen jogosult nemzeti aspiratiok elé akadályokat gördítenek s ez által a kiegyezés iránt a szükségeltető közbizalmat lépésről-lépésre csökkentik. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon) Ezek azon indokok, a melyek miatt ezen felirati projeetumot elfogadom és igénytelen szavazatommal erősíteni igyekszem. Bevégezhettem volna szavaimat ily egyszerűséggel és röviden, úgy de okaim vannak arra, hogy az itt hallottak után némely megjegyzéseket tegyek és ezen okból kérem a mélyen t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt úgy veszem észre, mintha itt nem is a felirati szövegek tárgyaltatnának, hanem inkább a gr. Apponyi Albert igen t. személye tűzetett volna ki tanácskozás tárgyául. (Úgy van! a baloldalon.) Úgy látom, hogy tekintettel a felfrissült többségié, a régi különböző gárdák egyes férfiai, útmutatásul az újaknak, a tanácskozásoknak egy szokatlan modorát honosítják meg és a mindinkább fokozódó személyi támadásokkal a do^ok feletti bírálatot háttérbe akarják szorítani, (Úgy van! Úg>/ van! a bal- és szélső baloldalon.) egyszersmind a létező hibákat takargatni kívánják. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Azt vettem észre, t. ház, hogy a túloldal egyes szónokai nem vonhatván alapos kétség alá azon tétel kimutatott igazságát, hogy a magyar nemzet többsége ezúttal megtagadván önöktől a bizalmat, önök a nem magyar ajkú honpolgárok által lakott kerületekbe kényszerültek menekülni: (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) könnyen érthető féltékenységből folyólag védekeznek Apponyi ellen, a ki — horrendum dictu — önöket ezen végső menedékükben sem hagyja megpihenni, hanem eg\ r éb kiváló tulajdonai mellett általán ismert igen loyalis nemzeti politikájával még ezen helyeken is mindinkább tért kezd foglalni. (Igaz! Úgy vnn! a baloldalon.) Belátom, uraim, hogy önök Apponyit, a hatalmas agitátort, a ki önök szerint szíveket hódít és tapsvihart képes kivívni, nem szeretik és mint magukat kifejezték, sokkal inkább szeretnék azt, ha ez az Apponyi