Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

224 17, oraságot Illés 1893. méreiims 18-án, pénteken. következtében számban nagymértékben meg is . fogyott. Roppant sok ott az üres ház; igaz, van néhány jómódú gazda is, de általánosságban, úgy szólván, a helyzetből kifolyólag, a szegény­ség növekedik. Kézdi-Vásárhely városának, mint minden más városnak, volt regalejojra (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) és nem tudom, van-e tudomása a pénzügy nnnister úrnak arról, mily áron vásárol­tatott meg ez a regalejog? Adtak 158.000 frtot e regalejog-ért, miután legalább két-három ministeri küldöttel volt alkalmunk küzködni En, t. ház, előre kijelentem, nem vagyok gazdag ember, de hajlandó vagyok ebben a perczben 3—4 százezer forintot a kézdi-vásár­helyi regáléért megadni. Nekem nincs, de talál­nék embereket. T. ház! Tehát a nélkül, hogy legalább a méltányosság határáig elmentek volna, a pénz­ügyi közegek megkárosították a szegény, el­hagyatott várost ezen a téren is 150 —200 ezer forint erejéig. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Kaptunk mi, t. ház, vasutat is; meg kell jegyeznem, hogy a Székelyföldön a kormány nem szokott vasutat építeni; mint minden más vicinális vasutat, a törvény értelmében segé­lyezni szokott, ilyformán — elismerem — a tör­vények értelmében az igen t. kormány segélyezte ezt a vasutat is. De, kérem, ennek a vasútnak is meggondolatlanul oly tarifaszabályzatot ren­deltek, a mely által e vasút reánk nézve — kivéve fakereskedésünket — csaknem egyáltalán nem létezőnek tekinthető, mert kétszer otyan drága a szállítás, némely ezikknél pedig három­szor olyan drága, mint tengelyen. T. ház! Az elősorolt ealamitásokat és azokat. a melyeket ezúttal nem mondhattam el, annak tulajdonítom, hogy a kormány annyira el van foglalva ezen természetellenes alap támogatá­sával, (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) hogy egyáltalán nem marad ideje arra, hogy hazánk közgazdasági politikájával oly mérvben foglalkozhatnék, a mint kellene. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És épen ezért ajánlom a t. háznak: gondolkozzunk felette és hárítsuk el ezen, nemzetgazdaságunk és nemzetünk fejlő­désére kétségkívül nagy akadályt, hárítsuk el a 67-iki kiegyezést (Helyeslés a szélső baloldalon.) és kezdjük meg ezt azzal, hogy fogadjuk el igen t. elvtársam Eötvös Károly felirati javaslatát, melyhez én is készséggel járulok, (Élénk helyeslés a szélsőhalon.) Lázár Árpád jegyző: Szentiványi Kál­mán ! Szentiványi Kálmán: T. képviselőház! A nemzeti párt részéről előterjesztett felirati javaslat szövegét, mint a mely ízlésemnek, (Egy hány a szélső baloldalon: Csak az ízlésének?) igen, ismétlem, ízlésemnek is. (Helyeslés a baloldalon.) meggyőződésemnek, gondolkozásomnak megfelel: elfogadom. Ezen felirati javaslat szövegében látom nyíltan, leplezetlenül feltárva politikai törekvéseink nemes, hazafias czéljait, valamint ebben látom alaposan kifejtve, hogy a 67-iki közjogi kiegyezési alapot tulajdonképen azoktól kell féltenünk, a kik ezen alapzatnak ma egyik, holnap másik kövét mozgatják meg (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) és a helyett, hogy ezen pactumot az alkotók intentioinak megfelelően végrehajtanák, az ezen alapon mindenesetre meg­férő, teljesen jogosult nemzeti aspiratiok elé akadályokat gördítenek s ez által a kiegyezés iránt a szükségeltető közbizalmat lépésről-lé­pésre csökkentik. (Ügy van! Úgy van! a bal­oldalon) Ezek azon indokok, a melyek miatt ezen felirati projeetumot elfogadom és igényte­len szavazatommal erősíteni igyekszem. Bevégezhettem volna szavaimat ily egysze­rűséggel és röviden, úgy de okaim vannak arra, hogy az itt hallottak után némely megjegyzése­ket tegyek és ezen okból kérem a mélyen t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt úgy veszem észre, mintha itt nem is a felirati szövegek tárgyaltatnának, hanem inkább a gr. Apponyi Albert igen t. sze­mélye tűzetett volna ki tanácskozás tárgyául. (Úgy van! a baloldalon.) Úgy látom, hogy tekin­tettel a felfrissült többségié, a régi különböző gárdák egyes férfiai, útmutatásul az újaknak, a tanácskozásoknak egy szokatlan modorát ho­nosítják meg és a mindinkább fokozódó sze­mélyi támadásokkal a do^ok feletti bírálatot háttérbe akarják szorítani, (Úgy van! Úg>/ van! a bal- és szélső baloldalon.) egyszersmind a létező hibákat takargatni kívánják. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Azt vettem észre, t. ház, hogy a túloldal egyes szónokai nem vonhatván alapos kétség alá azon tétel kimutatott igazságát, hogy a ma­gyar nemzet többsége ezúttal megtagadván önöktől a bizalmat, önök a nem magyar ajkú honpolgárok által lakott kerületekbe kénysze­rültek menekülni: (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) könnyen érthető féltékenység­ből folyólag védekeznek Apponyi ellen, a ki — horrendum dictu — önöket ezen végső menedé­kükben sem hagyja megpihenni, hanem eg\ r éb kiváló tulajdonai mellett általán ismert igen loyalis nemzeti politikájával még ezen helyeken is mindinkább tért kezd foglalni. (Igaz! Úgy vnn! a baloldalon.) Belátom, uraim, hogy önök Apponyit, a hatalmas agitátort, a ki önök sze­rint szíveket hódít és tapsvihart képes kivívni, nem szeretik és mint magukat kifejezték, sok­kal inkább szeretnék azt, ha ez az Apponyi

Next

/
Thumbnails
Contents