Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-16

210 16. orszftgos ttlés 1892. niárezius 17-én, csütCrtBkBii. leg reorganisálja magát és egységessé tegye culturáját: elbukik hivatásának útján. Erre a veszélyre, erre az aggodalomra kellene a t. nemzeti pártnak, sőt minden pártnak felhívni a nemzet figyelmét, nem pedig közjogi rémeket festeni a nemzet elé. (Igaz! Úgy vem!jobb felől. Félkiáltások bal Jelöl: Nem festünk mi rémeket!) A belügyi reorganisatiora, a nemzeti cultura kifejlesztésére, azon reformokra kellene a nemzet figyelmét felhívni, melyek csaknem részletes fel­sorolást nyertek már a trónbeszédben és a fel­irati bizottság javaslatában. Szükségünk van első sorban a közigazgatás reformjára nemcsak azért, hogy közigazgatásunk megjavuljon, hogy Magyarország ez által is modern állammá le­gyen, hanem azért is, mert ez elő fogja segí­teni a társadalom összeolvadását, mert a midőn a társadalomnak minden rétegét meghívja az állam igazgatására, akkor egyszersmind elősegíti a magyar íntelligentiának és a magyar társa­dalomnak elvegytílését. Szükség van az állami házasságra, még pedig . . . Eötvös Károly: Ausztriával! (Derültség a szélső baloldalon.) Beksics Gusztáv : Ha az állami házasság nyugaton már rég fel nem találtatott volna, Ma­gyarországnak kellene azt feltalálni, mert hogy Magyarországon oly kevés beolvadás történt, annak egyik főoka az, hogy Magyarországon állami vagy polgári házasság nem létezik, hogy a különböző fajok nemcsak geographiailag, ha­nem egyszersmind felekezetiíeg is elzárkódtak egymástól, hogy a házasság felekezeti volt s így az összeolvadás elé nagy gátak emelkedtek. (Úgy van! jobb felől) Szükség van egyáltalán oly törvényhozási intézkedésekre, a melyek elő­segítik a magyar társadalom teljes összeolvadá­sát, hogy ledőljenek az utolsó sorompók is, a melyek a magyar társadalmat még szétválaszt­ják. Ehhez azonban liberális szellem, (Derültség a szélső baloldalon.) erős liberális meggyőződós szükséges. (Úgy van! jobb felől.) Minthogy már ezen szóhoz eljutottunk, engedje meg nekem a t. ház azt, hogy én a liberális urast kifejtsem a magyar nemzeti érdek szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) A magyar nemzeti érdek szempontjából a liberalismus nem elvont doctrina; nem czéi, hanem eszköz. Ha a liberalismus nem volna ilyen, sőt ha ártana nemzeti czéljaiuknak, akkor a liberalismust ki kellene törülni a magyar nemzet politikai szótárából. De nézzük a dolgot gyakorlatilag. A nagy népek, a nagy társadal­mak nélkülözhetik koronkint a liberalismust. Ott van Oroszország, mely a despotia járma alatt nyög. Társadalma forrongó vulkán és mégis büntetlenül szakíthat a liberalismussal, mert mégis marad nagy nemzeti állam. Ugyanez mondható Németországról is. A magyar társa­dalom azonban, szemben a nemzetiségi tömegek­kel, csak úgy gyakorolhat vonzerőt, ha önmagá­ban teljesen összeolvadt és ha ledőlnek benne az utolsó válaszfalak is. (Úgy van! jobb felől.) Ez az értelme a liberalismusnak magyar nem­zeti szempontból, a mint az történelmileg is igazolható. Mi elvekből soha sem voltunk libe­rálisak, hanem mindig hazafiságból. Hazafiságból voltunk liberálisak, midőn már nemzeti ébredé­sünk első korszakában kitűztük a szabadelvííség zászlaját, hogy az osztályok uralmának helyét a nemzet uralma foglalja el. Osak ily értelem­ben voltunk türelmesek is. Egyenjogúakká tettük a felekezeteket azért, hogy ne gyengítsük felekezeti villongásokkal a magyar nemzet erejét. (Úgy van ! jobb felöl.) Ezt az irányt kell követnünk jövőre is. Leg­alább hazafiságból kell liberálisoknak lennüidí. Ennek az a nagy előnye is megvan, hogy míg nyugaton a szabadelvű eszmék folytonosan alá­vet vék a változásnak, a divatnak, addig Magyar­országon, ha hazafiságból vagyunk szabadeivííek, az nem változhatik, mert a hazafiság nálunk nem megy ki a divatból. (Úgy van! jobb felől.) E kettős alapon: a dualismus és a szabadelvű ség alapján kell felépítenünk a magyar eszmény, a magyar nemzeti állam épületét. E czélért azonban nem elég csak lelkesednünk, hanem dolgoznunk is kell. És én meg vagyok győződve arról, hogy az a nemzeti munka, a mely reánk vár, még sokáig a szabadelvű párt és kormánya által fog vezet­tetni. (Helyeslés a jobboldalon.) De mi nem vagyunk elbizakodottak. Mi óhajtjuk, hogy ezen nemzeti munka útjában mennél^kevesebb gát, mennél keve­sebb akadály legyen. Óhajtjuk, hogy legyen békés és munkára alkalmas parlamenti helyzet. Óhajt­juk, hogy bizonyos erkölcsi kapcsok szétszakad­tak ne legyenek a pártok között, mert attól kell tartanunk, hogy nem tudunk hatni a nemzetre, hogyha egymással ádáz küzdelemben vagyunk; mert attól kell tartanunk, hogy nem tudjuk fel­emelni a nemzet szellemét, hogyha egymást lerántjuk. (Úgy van! a jobboldalon.) De, t. ház, ki idézte elő ezt a helyzetet? Vájjon, mi törtük-e szét az erkölcsi kapcsokat? Vájjon mi helyeseltük, illetőleg mentegettük az obstructiot Jászberényben és nem a t. nemzeti párt vezére? (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mi, t. ház, nem félünk a jelen parlamenti helyzettől. Mi nem gondoljuk azt, hogy ez a parlamenti helyzet akár minket, akár pedig a parlamentarismust fenyegethetné. Nem fenyegeti. Meszlény Lajos: Mégis mindig azon nyár galnak. (Zaj és mozgás jobbról.) BeksiCS Gusztáv: Ne is fenyegesse, mert hogyha más államokban meginog a parlamentaris­mus, ott egyéb nem vész el, mint a szabadság,

Next

/
Thumbnails
Contents