Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-16
16. országos ölés 18H2. raíírezlns lí-én csütörtökön. 211 melyet újra vissza lehet vívni; de ha Magyarországon rendül meg a parlanientarismus, nemcsak a magyar parlamentarismüs, nemcsak a szabadság rendűi meg, hanem megrendül maga a magyar nemzet is. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon) Valami azonban mégis megingott a legközelebbi múltban. (Halljuk ! Halljuk !) Az a theoria nyert kifejezést az ellenzéki padokon, hogy bizonyos egyéneknek bizonyos helyről távozniok kell, különben nem áll helyre a parlamenti rend és a parlamenti munkássági képesség. Sághy Gyula: Nem az egyének döntenek, hanem a rendszer! (Halljuk! Halljuk!) Beksics Gusztáv: Ez a theoria először Tisza Kálmánra alkalmaztatott (Úgy van! a szélsőbalon.) és midőn Tisza Kálmán távozott és a parlamenti rend még sem állott helyre: alkalmazni akarták azt gr. Szapáry Gyula kormánya ellen is. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Egyszerűen nem áll! Beksics Gusztáv: De, t. ház, ez a veszedelem még sem fenyegeti sem parlamentarismusunkat sem az országot, (ügy van! Úgy van ! a jobboldalon.) Ellenkezőleg, hogyha egyszer majd gr. Apponyi Albert ül a ministerelnöki székben .... Meszlény Lajos: Akkor támogatja Beksics. (Élénk derültség a szélső haloldalon.) Beksics Gusztáv: . . . . s akkor azután Apponyi Albert grófnak régi fegyvertársai rá alkalmazzák ezt az elvet, hogy addig nem lesz parlamenti rend és béke, míg a ministerelnöki székből nem távozik, akkor meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő úr párthívei nemcsak azt fogják hirdetni, hogy a parlamentarismüs van veszélyben, hanem meg fogják hordozni a véres kardot az országban, hirdetve, hogy a haza van veszedelemben. (Mozgás bal felől. Igaz! ügy van! a jobboldalon.) De, t, ház! Minderre nem keiííl a dolog. A nemzet aspiratiói mindig sokkal hatalmasabbak lesznek annál, hogy sem el ne nyomhatnák egyének és pártok helytelen ambitioit. A nemzet most is nyugalmas és békés. Munkát, békés munkát és alkotásokat követel. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) E követelest a t. ellenzéki párt tagjai meg fogják érteni és engedni fognak neki; mert oly követelőleg és paranesolólag szól be ezen terembe, hogy engedniük kell. Akkor azután helyreállanak a régi erkölcsi kapcsok, helyreáll azon helyzet, hogy a parlament tovább folytathassa munkáját. Hogy az az idő minél előbb bekövetkezzék, azt nemcsak én óhajtom, hanem kell, hogy óhajtsa minden magyar ember. (Helyeslés jobb felől.) Elfogadom a szabadelvű párt felirati javaslatát. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Lits Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: Félremagyarázott szavaim jogczímén csak néhány pillanatra kérek szíves türelmet. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr egyéb állítások közt velem szemben azt is koczkáztatta, mintha én a koronát magát bele akarnám vonni a pártok vitatkozásaiba. Tekintve az értelmiségnek azon fokát, melyet én a t. képviselő úrral szemben oly szívesen és készségesen elismerek, azt kell mondanom, hogy szavaimat nemcsak^ félreértette, de szándékosan félre • magyarázta. Én nem arról beszéltem, t. ház, hogy confíictust provocáljak a korona és a nemzet többsége közt egy törvényjavaslatra nézve, melyet az egyik elfogad, a másik nem; mert hisz ily conflictus nemcsak a közjogi kiegyezésnél, de minden törvényjavaslatnál előfordulhat. Az én tiltakozásom egészen más volt és azt ne méltóztassék se félreérteni, se félremagyarázni. Én beszéltem arról, hogy ha már a törvényhozás többsége és az alkotmányos király magának az alkotmánynak fundamentális intézkedései tekintetében egyetértenek — ez a tétel — vájjon azon esetben is, tehát az egyetértés esetében is szükséges-e még egy harmadik factor hozzájárulása : igen vagy nem? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ehhez több szót nem vesztegetek. Ezt egy jogásznak és kitűnő publicistának meg keli értenie, ha ezt meg akarja érteni és ha még sem értette meg, azt csak szándékosan magyarázhatta félre. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lits Gyula: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: Meg méltóztatnak engedni nekem, hogy személyes kérdés jogczímén igen röviden megczáfoljam az előttem szólt t. képviselő úrnak egy insinuatioját, (Halljuk ! Halljuk!) melynek éle ellenem is fordult és mely röviden: a történeti valóságnak nem felel meg. (Halljuk! Halljuk!) Nem kételkedem azon, hogy t. képviselőtársam ezt nem czélzatosan tette. Bizonyosan nincs jól informálva a dologban, de mégis kötelességem ezt reetificálni. (Helyeslés a baloldalon.) A t. képviselő úr röviden utalt arra, hogy többen, a kik itt vagyunk, a Sennyey-pártnak voltunk tagjai, a mely Sennyey-párt — mondja — a dualismusból le akart alkudni. Miután e pártnak én is tagja voltam, jogosan magamra veszem ezt és miután ez nem felel meg a történeti igazságnak, kénytelen vagyok azt rectiíicalni. Nem áll az báró Sennyeyre nézve sem. Hogy minő nézetei voltak báró Sennyeynek 1867. előtt. az nem tartozik ide. A tény az, hogy midőn 8 1872-ben belépett a képviselőházba, a legnagyobb határozottsággal kijelentette, hogy az 1867-iki 27*
