Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

15. orszígos ülés 18S2. mftrezius Ifi-An, szerdán. 195 lépteinket, hogy a mit a király és nemzet együtt megállapítottak, azt csak a király és nemzet egyesűit akarata változtathatja meg. Ez volt egyik alapja buzgó kérésünknek; vigasztalást kerestünk a trónnál, tettleares megnyugtatást kérünk Felséged királyi hatalmától.* »Aggodalmunkat a legmagasabb királyi leírat sem oszlatja el, sőt növeli annak súlyát, midőn a jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkívüli körülmények között csakis abban látja lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedül a törvényhozás jogosult tényezői közreműködése mellett eszközlenclő országgyűlési megállapodások alapján történik.« Nem ilyen jogfolytonosság az, melyet az alkotmányos elv, a törvények, a királyi hitlevelek és fejedelmi eskük megállapítottak. A valóságos jogfolytonosság nemcsak a törvények alkotásának módjára, hanem azok megtartására és végrehajtására is egyaránt kiterjed. Nos, r. ház, 1867-ben, midőn a XII. tcz. megalkottatott, a nemzet és fejedelme közt nem volt véleményeltérés abban a tekintetben, hogy a törvények megalkotása, megváltoztatása vagy módosítása kizárólag a nemzetnek és a fejedelemnek hatáskörébe tartozik ; véleményeltérés csak a tekintetben volt, hogy ehhez hozzájárult azon aggodalom, hogy a törvények végrehajtása nem fog megfelelni a jogfolytonosság követelménvének. De az, a mi itt újabb theoria gyanánt felvettetik, már több a reál-uniónál. A kik 1861-ben a personal-uniónak voltak nemes ihlettől áthatott hívei, most felcsapnak nemcsak a real-unio elmélete, hanem az igazi reactio elmélete, mellé. Épen Tisza Kálmán az, mély sajnálatomra, aki ilyen theoriát állít fel és azt mondja: »hiszen hát akkor eszükbe juthatna az osztrákoknak is megváltoztatni a törvényt és vájjon mit szólnánk mi ehhez? Hiszen felzúdulna az egész nemzet egy ilyen tendentia ellen.« Nos, méltóztassék megnyugodni, de azon theoria mellett, a melyet mi vallunk és a melyet törvényeink számunkra biztosítanak, lehetséges-e az. hogy Magyarország alkotmányát Ausztria megváltoztathassa !? Ha mi azt mondjuk, hogy Magyarország alkotmányát csak a magyar nemzet és a magyar király hozzájárulásával lehet megváltoztatni, akkor kell-e nekünk félnünk attól, hogy az osztrákok változtassák meg a mi alkotmányunkat? Ez a törvényen alapuló elmélet mellett teljes lehetetlenség. De a Tisza Kálmán képviselő úr által vallott elmélet mellett nemcsak a Jókai Mór t. képviselő úr által nagy garral felvetett és veszélyesnek állított foederalismus eszméje valósul, hanem bekövetkezik az is, hogy ha Csehországban, az önök elmélete szerint, a király felteszi fejére, a koronát és ezzel elköveti azt a fejedelmi tényt, melyet önök feliratukban jeleznek, vagy ha a cseh nemzet koronázza meg őt, Magyarország többsége, Magyarország parlamentje csak akkor változtathatja meg alkotmányát, ha ez az e fajta csehországi duodec parlament, esetleg egy szlovén parlament hozzájárulása által lehetségessé válik. Vagy, t. ház, ha bekövetkeznék, a mi a közel jövőben ugyan bekövetkezni nem fog s a mi, hogy megtörténjék, nem óhajtom, de a mit történelmileg nem szabad kizártnak tekintenünk, ha mondom, bekövetkeznék akár egy véres, akár pedig, a mint ez Braziliában történt, vér nélküli forradalommal, hogy Ausztriába köz'ársaság keletkezik: (Mozgás a jobboldalon.) hát Tisza Kálmán képviselő úr elmélete szerint, Magyarország alkotmányát akkor sem lehetne nekünk megváltoztatni, ha Ausztriának köztársasági többsége nem kegyeskednék a mi monarchicus alkotmányunk módosításához hozzájárulni ? (Tetszés a szélsőbalon.) Hova vezet ez az elmélet, t. ház ? Oda — s ezért tartom veszedelmesnek e^ry ilyen elmélet hirdetését — hogy akkor, a midőn depossedáljuk a magyar királyt és annak alkotmányos jogaiból folyton tért engedünk hódítani a császárság eszméjének és a midőn annak Magyarországon mindinkább nagyobb befolyást engedünk: e rendszer és ezen államférfiak mellett ne csodálkozzunk azon se, ha Horvátországban oly ítéletek hozatnak a magyar korona területén, minőt Eszéken hirdettek ki és a minő most a kezemben van. (Halljuk! Haljuk!) Érdekelheti a t. igazságügyminister urat, habár beleszólása nincs, mert az igazságügy Horvátországnak autonóm joga; de sokkal jobban érdekli a horvát minisíer urat, a, kinek ezt különösen is figyelmébe ajánlom. (Halljuk'. Halljuk!) Ezen ítélet szerint az Eszéken lévő bíróság ő Felsége »a császár és apostoli király« nevében mondja ki az ítéletet. (Nagy mozgás.) Ezen ítélet kelt Eszéken 9265. sz. a, Julius hó 30-án, 1891-ben. (Mozgás) Tisza Kálmán elmélete mellett, keletkezik tehát egy olyan theoria, hogy a magyar szent korona, területén a császárnak még jogai vannak. Még a végrehajtó, a bírói hatalom köréhe is átszivárogtak ezek az elvek, a melyek szerint ő Felsége az osztrák császár nevében mondják ki az ítéletet. (Mozgás.) Csak ilyen elmélet mellett lehetséges az, hogy az anyaországra ráerőszakoltak egy alkotmányt, a mely lehetővé teszi, hogy Magyarország külügyministere a delegatioban a hozzáintézett interpellatiora azt felelje, hogy: bocsánat uraim, nem tudok magyarul, mint a hogy ez múlt évi november hó 8 án gr. Kálnoky Gusztáv közös külügyministerrel tényleg megtörtént, a midőn Kállay Béni közös pénzügyminister kijelentette, hogy a külügyminister úr nagyon sajnálja, hogy nem tudván 25*