Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

Iá. országos Ülés 1892. márczius 10-áu, szerdán. 193 gégét nyer reá, t. i. Ausztria elhatározhatja az alkotmány módosítását. JLs ha megtörténnék — a mi nem történhetik meg — hogy egy osztrák törvényhozási többségnek, a mi viszonyainkat is érdeklő, azokat sértő határozatai ott szentesíttetnének, nem a képviselő urak. de minden migyar ember nem lázadna-e fel ez ellen? Ha pedig azt nem tudnók eltűrni, akkor nem követelhetjük magunknak, hogy mi ezt tehessük, ők pedig tartozzanak azt eltűrni.« Nos, t. képviselőház, meglehet, hogy nagy szólam formának fog tetszeni, de igyekezni fogok, hogy bebizonyítsam ; ez Magyarország számára, a kik mé«' hisznek Magyarország önállóságában és függetlenségének teljes restituálásában, a kik még nem csüggedtek reménykedni a nemzet jövője iránt, azok számára és az egész nemzet számára ez^ t. képviselőház, a forradalom tana és semmi egyéb. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez az eddig csak szabadelvű párti generálisnak a másik collegájával, ki szintén odakészül, együtt való felcsapása osztrák generálissá ; (Úgy van! bal telöl.) ez a modern Lustkandl-elmélet, melyben csak az a különbség, hogy a míg akkor Lustkandllal szemben az egész nemzet állott, hogy jogait megvédelmezze, ma a nemzet ezen jogát azzal szemben kell, hogy megvédelmezze, kivel szemben Lustkandl akkor a támadó féd szerepére vállalkozott. (Úgy van! bal jelöl) Közelebb kell ezt a kérdést megvilágítani, í. képviselőház. Igaz-e, lehet-e, szabad-e o y elméletet Magyarországon elfogadnunk, a mely a közjogi alapnak, mint ilyennek, megváltoztatását csak akkor tartaná lehetőnek, ha ahhoz az osztrák tartományok törvényhozása is hozzájárul? (Felkiáltások a szélsőbalon: Rettenetes!) Hát, t. képviselőház, mire vezet ez? Ez is politikai symptoma? Magyarország szabadelvű pártja és az igen t. kormány, mely annak élén áll, észrevette azt, hogy a közjog, mely a. kiegyezés fundamentuma, egy új átalakulási korszaknak néz elé; azok is, a kik eddig hittek annak igaz őszinteségében és valóságában, a kik talán ma is hiszik annak az alapnak fentarthatóságát: ma már hirdetik azt, t. képviselőház, hogy Magyarország jövője, Magyarországnak nemzeti irányba való fejlődése csak úgy lehetséges, ha szakítva az eddigi közjogi téren követett traditiokkal, maga a közjogi alap és az abból fejlődött intézmények nemzeti irányban fejlesztetni fognak. Ezt olvastam én ki a t. nemzeti pártnak felirati javaslatából, ezt olvastam én ki azon be szédekből, melyek a választásoknál tartattak és ezért voltam, vagyok és mindaddig, mig ezen az alapon állnak, leszek meleg barátja és őszinte támogatója a kormánypárttal szemben annak a törekvésnek, melyet zászlójára írt a nemzeti KÉPVH. NAPLÓ. 1892 -97. I. KÖTET. párt; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert én verificatioját találom politikai meggyőződésemnek abban, 1-ogy hozzám mindig közelebb áll, a nemzeti Önállóságra és függetlenségre nézve mindig kevésbbé veszedelmes ki nemzeti irányban fejleszteni akarja a szerintem helytelen és káros közjogi alapot, mint a ki azt mondja, hogy az alap változatlan és meg nem változtatandó, sőt mi több, a ki azt hirdeti, hogy ez az alap nem csupán akkor változtatható meg, ha a magyar nemzet törvényhozásának többsége és a király is hozzájárul, hanem a ki még azt is követeli, hogy egy harmadik factornak, az osztrák törvényhozás többségének is hozzá k 11 járulnia. (Úgy tan! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, vizsgáljuk meg: igaz-e ez az egész dolog? Nem akarok hosszas és unalmas lenni, bár közjogi fejtegetéseknél rendkívül nehéz ezt elkerülni. (Halljuk! Halljuk!) Hivatkozom magára a kiegyezési törvényre annak rövid bizonyításánál, hogy Tisza Kálmán képviselő úr, ki oly élénk tiltakozásra kényszerítette spontán felháborodását Krajtsik Ferencz t. barátomnak, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy az a Tisza Kálmán, ki ellenezte azt a közösügyes törvényt, azt még a mai napig sem értette meg. Ezen közösügyes törvény szerint, bár mi annak megváltoztatását, sőt hatályon kivűl helyezését követeljük, mégis kötelességünknek tartjuk azt, hogy legalább a mi ezen közösügyes alku mellett a nemzet számára jog gyanánt megmaradt, hogy azon változtatás ne történjék és a nemzet hátrányára soha ne interpretáltassék. Már pedig ezen közösügyes törvényből soha semmiféle jogász, vagy diplomata azt kimagyarázni nem fogja, hogy maga a közjogi alap csak az osztrák tartományok többségének hozzájárulásával változtatható meg. (Úgy van! Úgy van! a ssélsőbalon.) S itt egy distinctiót engedek meg magamnak. Ha Tisza Kálmán képviselő úr azt mondja vala, hogy a quota kérdésében létrejött alku, mely az 1878: XIX. törvényczikk 1. §-ában mint egyezmény

r van codifieálva ; ha ő azt mondja, hogy a vámszövetség, vagy hogy a határidőhöz kötött és teljesen reciprocus elvek mellett fentartatott eonsuli bíráskodási törvény, mint egyezmény, csak akkor változtatható meg a határidőn belül, ha ahhoz az osztrák törvényhozás többsége is hozzájárul: akkor én vele nem vitatkozom, mert a most létező törvény ezt teljesei; igazolná és azt igenis a szerződéses elmélet egész jogi erejével magam is hiszem és vallom mindaddig, míg e törvények fennállnak. De a mikor Tisza Kálmán képviselő úr azt mondja, hogy maga a közjogi alap, tehát maga a fundamentális törvény — neveztessék ez alaptörvénynek, vagy tiltakozzék valaki az alaptörvény 25