Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

lő. országos ülés 1892. márczius 16-án, szerdán. 181 gárokat hivatalos közegeik által a legnagyobb j polgári bííu elkövetésére, a szabad politikai meg- | győződésnek meghamisítására részint esábíttat- j ták, részint kényszeríttették. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És kétszeresen szükségesnek tartottam felhozni mindezeket, mert a t. ministerelnök úr márezius hó ll-én tartott beszédében önbizalommal táltelten azzal dicsekedett, hogy hiszen az utolsó választás alkalmával a választók mily nagy többsége nyilatkozott a mellett, hogy ugyanazon kormánynak kezébe kívánja az ország kormányzatát meghagyni, mely azt a választások előtt bírta. Csak engedte volna a t. ministerelnök úr, mint a belügyministerium vezetésével megbízott minister, a választásokat szabadon folyni, (Derültség a jobboldalon. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ne változott volna át modern Jupiterként aranyesővé, ne vitte volna be Jupiter tonansként összes hatalmas menyköveit és vil- '< lámáit a választási harezba, meg vagyok győződve, hogy nem dicsekedhetnék most többségének ily nagy számarányával, meg vagyok győződve airól, hogy a képviselők számaránya épen I a megfordított volna és mi itt a baloldalon legalább oly többségben volnánk, mint enök most odaát. (Mozgás a jobboldalon. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Madarász József: Kicsit többen lennénk! Drakulics Pál: És akkor, t. képviselőház, az igen t. ministerelnök úr nem is nyilatkozhatott volna oly kicsinylőleg pártunk tagjainak csekély számban történt gyarapodásáról; mert meg vagyok róla győződve, hogy ez a gyarapodás oly nagy lenne, hogy az igen i miniscerelnök úr szintén tisztelettel hajolna meg előtte. T. képviselőház! (Halljuk!) Engedje meg, hogy az ugyanazon alkalommal a t. ministerelnök ár által baszált még egy gúnyos, kicsinylő megjegyzésre refleetáijak. (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik ugyanazon alkalommal azt mondotta, hogy mi, a nemzeti párt, csakis a függetlenségi pártnak köszönhetjük azt, hogy ez alkalommal az eddigieknél nagyobb számú képviselőket küldhettünk a parlamentbe. (Úgy van! Úgy van! a , jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Éri már részemről elmondottam, minek köszönheti a kormány parlamentbeli többségét és ugyanazért nem foghatom tel a t. ministerelnök úrnak ebbeli nyilatkozatát másképen, mint úgy, hogy azt az irigység sugallta. (Derültség a jobboldalon.) Ugyanis a ministerelnök úr jól tudja, hogy az ő többsége nem a független politikai meggyőződés folyománya, hanem más faetoroké . . . Meszlény Lajos: Főispánok és pénz! Drakulics Pál: . ... és azért azt akarja elhitetni, hogy mi is nemcsak azért gyarapodtunk, mert politikai elveink népszerűekké váltak, hanem gyarapodásunk szintén pártunkon kívül álló factorok eredménye. T. ház! Azt hi szem, hogy a t. ministerelnök úr e nyilatkozatával ez egyszer túllőtt a czélon és épen az ellenkezőjét érte el annak, a mit elérni akart. Ugyanis mi itt, a nemzeti párt tagjai ugyanazon a közjogi alapon állunk, melyen a szabadelvű párt . . . Madarász József: Épen ez a baj! (Derültség jobb felől.) Drakulics Pál: . . . tehát épen oly politikai elvi ellenfelei vagyunk a függetlenségi és 48-as pártnak, {Úgy van! a szélső baloldalon.) mint a szabadelvű párt; ha tehát ennek daczára még sem átallotta e két párt a választási campagne alatt a szabadelvű párttal szemben segítségünkre jönni, mi következik ebből'? Semmi egyéb, mint az, hogy az említett két párt, bár meg van győződve arról, illetőleg azt hiszi, hogy a hatvanhetes kiegyezés nem olyan alap, a melyen állami és nemzeti önállóságunk teljesen felépíthető lenne, de mégis tart minket, a nemzeti pártot, olyan becsületes építőmestereknek, a kik ha ezen állami épület további gondozásával megbízatnánk, azt bizonyára oly módon teljesítenők, hogy abban a nemzet épen s egészségben ellakhatnék addig, míg a függetlenségi párt a nemzettől megbízatást nyerne alapjából új állami épület emelésére és nem félnek attól, hogy a mi gondozásunk alatt ezen állami épület összeroskadhat és a nemzetet maga alá temeti, mielőtt a vezetést a nemzet az ö kezükbe adná. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Én ebben a felfogásban ránk nézve mi szégyelni valót sem látok, sőt itt a t. ház színe előtt őszinte hálámat nyilvánítom a függetlenségi és 48-as pártnak ezen felfogásért. (Helyeslés bal felől. Derültség a jobboldalon.) Most pedig, t. ház, engedjék meg, hogy a közjogi alapot el nem ismerő két párt felirati javaslatát épen ezen politikai elvi eltérésnél fogva mellőzve, a többség javaslatát közelebbről mérlegeljem és azt némely pontjában a mi felirati javaslatunkkal szembeállítva, indokoljam, miért nem tartom elfogadhatónak a bizottsági javaslatot. {Halljuk! Halljuk!) Nem tartom elfogadhatónak azért, mert mint már felszólalásom elején kifejtettem, nincs benne őszinteség; és mert nem határozza meg szabatosan, mily elvek alapján, mily szellemben, mily terjedelemben és minő módozatok mellett kívánja az igéit reformokat keresztülvinni; és végül nem is tartja szükségesnek felemlíteni, hogy a trónbeszédben felhozott hiányokon felül mely hiányokat tartana még feltétlenül pötlandóknak, holott a nemzet ez irányban már évek