Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-14

14. országos illés 1892. nt&rezlng 14éu, hét 16 u. 171 legnagyobb fiainak, a hazafias működésükben elesett martyroknak a magyar nemzet szobrot emelt ; volt módunkban tapasztalni azt a sajnos, azt a szomorú körülményt, melyet semmi külföldi ember meg nem értene, (Úgy van! Úgy vem! a szélső baloldalon.) hogy ezen ünnepélyen sem a magyar király, sem a törvényhozás, sem a kor­mány nem vett részt. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A mikor tehát elérkezik az alkalom, hogy ünnepélyes hangulatot lehet kelteni minden magyar ember lelkében, mert hiszen azt ki­békülés ü jelenlegi magyar nemzet és a magyar király közt, azt hiszem, hogy ezt az alkalmat, ha befolyásával képes lett volna a magyar kormány kivívni a koronánál, minden körülmények közt ki kellett volna vívnia és annak a trónbeszédben helyet kellett volna adni. (Élénk helyeslés bal felől.) Madarász József: Conticuere omnes! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Visontai Soma: Kifejtettem, legalább igyekeztem kifejteni, nem tudom, mennyiben sikerült, hogy az 1867 : XII. tcz.nek abban a részében, a melyben az 1848-iki törvényeket helyreállította, egy bizonyos hasist képez a fejlő­désre, abban az értelemben, a melyben reánk közösügyeket mház, tőlünk áldozatokat követel. Ebben eltérhetnek Magyarország fiainak nézetei; mi más nézeteket vallunk, más álláspontot fog­lalunk el, mint a többség, a mely a 67-iki alapra helyezkedett, de a jelen nemzedéknek, bármily álláspontot foglal is el, oly elveket, oly tanokat, melyek a jövő fejlődést megbénítják, a melyek lemondást tanácsolnak, hazafias meggyőződésük megtagadása nélkül, hirdetnie nem szabad. Ezeket voltam bátor előadni azokra nézve, a miket Tisza Kálmán képviselő úr előadott. Gr. Károlyi Gábor: Úgy „sem veszi komolyan senki, a mit ö mondott! (Elénk derült­ség bal felől.) Visontai Soma: T. házi E felirati javaslat nemcsak a közjogi kérdést karolja fel, hanem egyéb kérdéseket is befoglalt a szövegbe, mert hiszen nagyon természetes, hogy a t. kormány, vagy talán a kormánypárt is azzal mintegy programmját akarta jelezni. Bármit mondanak is arra nézve, hogy mennyire meddő dolog felirati vitákat folytatni, feliratokat írni, mert a t. kor­mány készíti a trónbeszédet és felelős azért s ugyanaz a kormány és pártja felel rá, de ebben az országban, a hol annyira nélkülözzük minden alkalommal a kormánypártnak programmját; a hol az összetartozóságnak tisztán physicai tör­vénye hangsúlyoztatik mindenkoron; a hol maga a programú), maga a ezél nem egyéb, mint összetartozni; (Elénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) a hol akár ministeri programmbeszédeket tekintünk, akár politikai banquette-beszédekre figyelünk — mert hiszen nekünk érdekünkben áll megtudni, hogy az a kormány, mely a kormány­zásra vállalkozott és az a párt, a mely háta mögé ült, mennyire érzi magát hívatva nemcsak törvényeket, hanem liberális törvényeket alkotni és mennyiben érzi magát hívatva a magyar demokratiát demokraticus alapon és demokraticus törvényekkel kiépíteni; és minthogy ily programm­nyilvánulásókra és azok megfigyelésére az ellen­zéknek oly ritkán nyílik alkalma: a felirati javaslat alkotóira nézve csak hízelgő lehet, hogy a javaslattal oly bőven és kellő alapossággal igyekeznek foglalkozni. (Úgy van! Úgy van! bal felől) És minthogy e párt vezérszónoka mindazt, a mi egyrészt magát a felirati javaslatot, más­részt azzal szemben a független és 48-as párt által készített javaslatot illeti, kimerítette, csak két-három pontra vagyok bátor szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy csodálatos módon, épen ott, a hol Magyarországon a legszabadabb álla­potokat élvezik — mert azt senki sem tagad­hatja, hogy az egyesületi és gyülekezési jog Magyarországnak tényleg minden polgári szabad­sági biztosítékaival összeegyeztethető — csupán csak épen ott látjuk a jogrendet és a polgári szabadság biztosítását hangsúlyozva; de, t. ház, a többi törvényjavaslatok bejelentésénél, ilyen a polgári eljárás és a magánjogi rendezés codi­ficatioja, ilyen a bűnvádi eljárás, ilyen a vallás, az állam és az egyház közti ügyek rendezése, a melyre bátor leszek később áttérni, oly ki­jelentésekkel, a melyek a közjogi alapra való tekintet nélkül, minden szabadelvű, minden demokrata embernek ragaszkodását és tetszését kivívhatná, nem találkozunk. Pedig azt hiszem, t. ház, hogy különösen akkor, midőn ily conser­vativ természetű kijelentés tétetik, hogy gondos figyelem fog fordíttatni arra, hogy az átmenet rázkódtatás nélkül történjék, a szabadelvű párt felirati javaslatának nem lett volna szabad el­mulasztani, megnyugtatni a törvényhozást az iránt, hogy mindazon törvényhozói cselekedetek, amelyekezen országgyűlési cyclusra vonatkoznak, szabadelvű és demokraticus irányban fognak megoldatni. Mert az benne van a felirati javas­latban hogy lesz polgári törvénykönyv, de hogy lesz-e abban köszönet, hogy szabadelvű irányban fog az megalkottatni, az iránt a kormány garantiát nem nyújt. (Mozgás a jobboldalon.) Azt is ki lehetett volna nagy vonásokban fejezni, hogy a bűnvádi eljárás által mennyiben fog a személyes szabadság, a védelmi jog megóvatni. Ha elismerem is a ministerelnök úr azon kijelen­tésének helyességét, hogy a felirati javaslatban részletekbe menni nem lehet, azt hiszem, hogy 22*

Next

/
Thumbnails
Contents