Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-14
j 70 14. országos ülés 1892. márczlus 14-én, hétfőn. alapokon lehetséges; meg vagyok győződve, i hogy ezt a túlsó oldalon az önök t. pártjának egy tagja sem tagadja. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem tudni!) Meszlény Lajos.' Tisza Kálmán holnap ezt is letagadja. Visontai Soma: Ha ez így van, a mint fel kell tenni, hogy így van, mert hiszen az 1867-iki XII. tczikk, ez az oraculum azt mondja mindjárt a bevezetésben, hogy: »Oszinte örömmel üdvözölte az országgyűlés ő cs. s apostoli királyi Felségének ezen legmagasabb elhatározását — t. i. hogy felszólíttatva az országgyűlést. hogy a pragmatica sanetionak mint különösen elismert jogalapnak elveiből kiindulva, gondoskodjék az 1848-iki törvények visszaállításáról — »mely szerint az alkotmányos kormányzati rendszert az egész birodalomban megállapítni óhajtván, ez által trónjának fényét s a birodalom erejét és hatalmát mindannyi népeinek a közügyek iránti érdekeltségére, mint természetszerű s ennélfogva legszilárdabb alapra kívánja fek- • tetni.« Mert hiszen az 1867-iki XII. tcz., t. ház, nem szorosan erre a XII. törvényczikkre, mely jogkötés, mely bizonyos életerőnek megkötését jelenti, függetlenségre és önállóságra törekvő államnál — nem erre fekteti a súlyt, ezt csak eszközül tekinti, mint Deák Ferencz említi, abból a ezélból, hogy az alkotmány visszaállíttassék — mondom, nem erre fekteti a trón fényének, tekintélyének, hatalmának előmozdíthatását, hanem az 1848-iki törvényeknek, az alkotmány törvényeknek visszaálh'thatására. És ha ez így van, t. ház, ha el kell fogadnunk — pedig el kell fogadnunk, mert mindig a törvényt idéztem — hogy az 1867-iki rendezkedés, vagy munkálat két részből áll: egy fontosabb részből, mely Magyarországnak a levegőt jelentette, a megélhetésre, t. i. az 1848-iki törvények jogfolytonosságban való megállapítását; és másrészt csak mellékesen, mint alaki törvényt nem is, mint anyagi, alkotmány törvényt, benne az a rész, mely megállapította, hogy most már, mintán Ausztria alkotmányos lett, hogyan fogjuk vele tárgyalni a közösügyeket; kérdem, ha őszinte, mi itt e házban elhangzik és minek kifejezést adott több szónoka a t. ellenpártmik, hogy t. i. ez a trónbeszéd és ez a fölírat hangsúlyozni akarja ünnepélyes alakban mindazt, a mi 25 évvel ezelőtt történt, azt kérdem: ha önöknek érdekében áll. hogy sanctionáiják most már egyezer állami actus Útján, hivatalos ú on is azt a kibékülést, mely a magyar nemzet és I. Ferencz király közt létrejött, miért kell azt tapasztalnunk, hogy a trónbeszédben, melyért természetesen nem a Felség, hanem a kormány felelős, maga az alkotmányos király is, midőn visszatekint a 25 év előtti eseményekre, bizonyos engesztelhetetlenséget árúi el, mert maga sem akarja kivenni azt a dicső és szép részét annak, hogy ő is épen 25 évvel ezelőtt lett osztályrészese a 48-iki alkotásokmik és maga is csak annyit mond, hogy: »Szívesen emlékezünk meg ez alkalommal a magyar koronának országai és monarchiánk többi királyságai és országai közt fennálló viszonyok 1867-ben történt rendezésének negyedszázados év f ordúlójáról«. Tehát a 67-iki törvénynek azon részére történik hivatkozás, mely a közösügyeket tárgyazza. Azt mondja továbbá a trónbeszéd: »örömteljes érzéssel tekinthetünk azon nagymérvű haladásra, melyet kedvelt Magyarországunk ezen idő alatt minden téren felmutathat és azért bizalommal nézünk a jövő elé és bizton reméljük, hogy a helyesnek bizonyult és bármiféle rázkódtatásoktól megóvandó ezen alapon . . . .« Tehát teljesen mellőzve a 48-iki alkotásoknak a jogfolytonosság folytán helyreállított érvényét a belügyekre. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Igen, ily ünnepélyes hangulatra úgy a trónbeszéd, mint a többség válaszfelírati javaslata megtalálhatta volna az érző szíveket az egész nemzetben; hisz ennek nem kellett volna tisztán csak a többség keblének húrjait megrezegtetni; (Helyeslés a szélső baloldalon.) hiszen volt közös találkozási pont az egész nemzetben úgy a többség, mint az ellenzék részén és ez az, hogy a nemzet kibékült a magyar királylyal; hogy nemcsak itt lenn mi, hanem fent a trón és a korona közelében is, nemcsak, hogy elfelejtik azt, a mi az egyik és a másik irányban történt, hanem hogy a korona is most már azon az alapon, a 48-as törvények alapján és fejlődésük feltétele mellett akar részt venni Magyarország nagygyá tételében. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon. Mozgás jobb felől.) Ez annál inkább szükséges lett volna, mert méltóztassék visszaemlékezni — és felhívom erre különösen a t. háznak azon mélyen t. tagjait, kik a 67-iki munkálatoknál e húznak tagjai voltak — hogy leggyakrabban elhangzott itt, midőn eayik-másik részről a kiegyezés keresztülvitelének lehetetlenségét felemlítették, az, hogy a korona állandóan tartózkodik attól, hogy a jogfolytonosság elve alapján a 48-iki törvényeknek törvényes alapját elismerje. Annál inkább szükség lett volna nrra, mert ugyanakkor, midőn a magyar nemzet imádattal csügg a magyar királyon, mint az alkotmányosság leghívebb képviselőjén, nem egyszer volt alkalmunk szomorúan tapasztalni olyanokat, melyekből a teljes kiengesztelődés nem következnetik; volt alkalmunk tapasztalhatni az aradi ünnepély alkalmával, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) midőn Magyarország
