Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-14

14. országos Illés 1892. niiirezins 14-én, hétfőn. 169 törvénycikk intentióit, mint Tisza Kálmán képviselő úr, a kisebbségi indítványnak volt előr.dója és vezérszónoka — méltóztassék megengedni, hogy Szentkirályi Móricznak 1867. márczius 26-án tartott beszédének egy részét felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) »Ha ellenben valaki azt kívánja, hogy azon törvény, mely a 67-és bizottság javaslata alapján alkottatnék, örökös legyen és soha változást ne szenvedjen, e tekintetben, igaz, semmi biztosíték nem létezik; de nem létezik szintúgy a 67-es bizottság javaslata, mint a kisebbség véleménye mellett. Hasztalan! A vén Saturnus már ősidőktől fogva folytonosan felemészti saját gyermekeit; örökös törvényeket emberek még nem alkottak soha (Felkiáltások: jobb felöl: Nincsenek is!) és így örökös törvényeket mi sem fogunk alkotni.« (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) »Oseink« — így mondja Szentkirályi Mór, a 67-es törvénynek egyik nagy védője és támogatója (Halljuk; Halljuk!) — »őseink kétszer tettek ily kísérletet: először 1504-ben, midőn e határozták, hogy külföldi királyt többé solia sem választanak és íme alig múlt el néhány év és I. Ferdinándot királynak váIasztották«. Thaly Kálmán: Igaz, de csak egy része, az elszakadt! Visontai Soma .* »A másik kísérlet 1540 len történt, midőn tilalmat tettek arra, hogy a nemesi praerogativák még csak országgyűlési tanácskozás tárgyai se lehessenek: és íme 1848-ban mindazok, kik hajdan ama kiváltságok részesei voltunk, büszkén valljuk magunkat a nép gyermekeinek. A törvények mindig az idők és körülmények szükségei szerint alkottattak és változtattak. A jövőt megállítani, a jövőt békóba verni senkinek sincs hatalmában. A mi kötelességünk sem terjedhet tehát tovább, minthogy törvényeinket épen a jelen szükségletekhez, a jelen körülmények idényeihez akalmazzuk. ísem is abban áll a jövő biztosítása, hogy a törvények örökösek legyenek, hanem abban, hogy a törvényeket csak az változtathassa, vagy csak az magyarázhassa, ki azokat alkotta, Magyarországban tehát csupán az országgyűlés és a fejedelem együttvéve*. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ezt t. képviselőház, Szentkirályi Mór mondta 1867. márczius 26 án. Tisza Kálmán t. képviselő úr akkor szemben állott Szentkirályi Móriczczal ég sajátságos de szomorúnak is kell tartanom, különösen, mint az ifjú nemzedék egyik tagjának, a kik nem akarunk lemondani Magyarország fejlődéséről, alkotmányunknak, mint történeti alkotmánynak fejlőd heteséről, mert hiszen ez a történeti alkotmánynak jellegéből és természetéből önként folyik, arról lemondani nekünk, a kiknek nincsen chartánk, nem lehet, nem szabad, mondom, szomorúnak kell tartanom KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. I. KÖTET. és nagyon sajnálom, hogy épen az a nagy férfiú, a, ki akkor ellenkező álláspontot foglalt el ezen egyezséggel szemben, Magyarország független jogainak megóvása és biztosítása végett, ma így Deák Ferencz és az összes 1867-iki alkotók intentioival ellenkező nyilatkozatot tett. (Élénk helyeslés és tetszés és szélső baloldalon.) De azt is mondja Tisza Kálmán képviselő úr, hogy íme itt van Magyarország fejlődése, itt van Magyarország haladása. Ezt senki sem tagadja; de akkor, t. képviselőház, azt vagyok bátor kérdezni: hát az 1867-iki munkálkodás csak ezt az egy mellékes részét az egységnek karolta, fel? Hát az 1867 : XII. tczikk, vagyis a jogok korlátozása volt a czél, a. melynek érdekében a törvényhozás akkor működött, és nem az 1848-i törvényeknek a helyreállítása? (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Vájjon ha tapasztalunk fejlődést, ha tapasztalunk haladást Magyarországon, vájjon az annak a tisztán a közös védelemre és a külügyekre, tehát nem szorosan belügyi állapotokra vonatkozó törvényekre szorítkozik? Vájjon Magyarország fejlődése, haladása, nagygyá létele nem abból következik, a mit Kossuth Lajos alkotott : t. i. az 1848-iki törvényekből és hogy ezen törvények a fejedelemmel való kibékülés folytán 1867-ben visszaállíttattak? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Deák Ferencz nem volt oly szűkkeblű, mint Tisza Kálmán képviselő úr. (Igaz! Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) mert ő abban a történelmi nevezetességű nagy beszédében, melyet 1867. márczius 28-án tartott, t. i., melyet indítványozó zárbeszédként tartott, ő akkor így jellemezte a kiegyezés súlypontját: »Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak nevével, ki azt 48-ban megindította és ernyedetlen erélylyel keresztülvitte. Daczára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, művének ezea része fenmarad és fen fog maradni, míg nemzetünk él és országunk áll és ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva.« (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) így nyilatkozott, r. képviselőház, épen az 1867 : XII. tcz. tárgyalásánál maga Deák Ferencz, így méltatta ő az 1848-as törvényeknek a jogfolytonosság elvénél fogva való törvényhozási szabályozását és hatályát. De, t. képviselőház, én azt hiszem az, hogy a haladás, a fejlődés Magyarországon tapasztalható, ezeken a törvényeken nyugszik: t. i. a népképviseleti rendszeren, a parlamentáris kormányrendszeren, a sajtószabadságon, a gyülekezeti és szólásszabadságon, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az ősiség eltörlésén, a közterhek viselésének kimondásán, tehát demokraticus alapon nyugszik, demokraticus 22