Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-14
168 14. országos ülés 1892. márezins t-t-én, lietfön. ségííl betudni azt, ha álláspontomból kifolyólag a parlamentnek és politikai életnek egy edzett harczosával vitába kell bocsátkoznom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) De kell ezt tennem, mintán úgy vettem észre, hogy Tisza Kálmán t. képviselő úr nem ismeri a 67-iki törvényt; (Élénk derültség a jobboldalon.) nem ismeri annak törvényhozási anyagát; nem ismeri azokat az intentiokat, a melyek e törvényt létrehozták s nem is csodálkozhatunk, hogy nem ismeri, a ki mint igen jól tudjuk, ádáz, kemény, kitartó h;?rczot folytatott épen ezen törvény ellen és épen most, midőn utólagosan a törvényhozási anyagból az intentiok iránt némi tájékozottságot szerezhetne magának, nem mások beszédét, hanem saját beszédét kell olvasni és magyaráznia,hogy a jelen helyzettel és különösen saját jelen helyzetével összhangba hozhassa azokat. (Igag! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t ház, azt kimondani az 1867 : XII. tczikkről, hogy az a magyar király és magyar törvényhozás beleegyezésével nem változtatható meg, . . . Krajtsik Ferencz: Azt senki sem mondta! {Közbekiáltások a szélső baloldalról: Tüza mondta! Krajtsik aludt akkor: azért nem hallotta! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Visontai Soma: . . . hanem hogy az csak Ausztriával egyetértőleg változtatható meg, — hivatkozom a gyorsírászati feljegyzésekre, hogy ő szó szerint így mondta — ez nemcsak abdieatiot jelentene Magyarország önjogú fejlődésére nézve az alkotmány terén, hanem azt jelentené, hog) mi itt, eltekintve az actualis munkálatoktól, egy igen meddő, haszontalan harczot folytatunk; mert ha a magyar király bizalmát megnyertük volna is, még mindig szemben állunk az osztrák császárral és az osztrák tartományokkal. (Úgy van! a szélsőbalon.) Első sorban tiltakoznia kell minden magyar embernek az ellen a felfogás ellen, mintha az 1867-iki munkálat, rendezkedés, vagy kiegyezés egyáltalában arra vonatkozott volna, hogy köztünk és Ausztria közt bizonyos anyagi viszonyokat létesítsen. (Úgy van! a tzélsö baloldalon.) Az 1867-iki tárgyalások, melyek a kiegyezési törvény körííl folytak, kellő magyarázatát adták annak, hogy az 1867 : XII. tcz. sohasem volt czél, hanem mindig eszköz ; hogy maga Deák Ferencz, maga a törvényhozás csak azt a módot és eszközt kereste, miként lehetne az 1848-iki alkotmányt Magyarországon visszaállítani, hogyan lehet kellő fejlődési alapot Magyarország számára megteremteni és hogy lehet a változott viszonyok folytán azáltal, hogy Ausztria alkotmányt nyert s többé nem absolutistieus irányban kormányoztatik, erre nézve érintkezési pontot találni Ausztriában. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Hivatkozom, t. ház, magára az 1867 : XII. tezikkre, melybe arról, hogy azért alkottatott volna, hogy mi Ausztriával valamelyes viszonyt szabályozzunk vagy rendezzünk, egy szó pinos s nem is lehet, mert nekünk Ausztriával semmi bajunk nem volt, hanem csak a királyijai, mert nekünk nem Ausztriával kellett újabb viszonyát teremteni, hanem azt kellett alkotmányos úton megállapítani, hogy lehet a pragmatica sanctioból kifolyó közös ügyeket most már oly alakúlatba hozni — ez volt az 1867 : XII. tcz. intentioja — hogy a megváltozott viszonyok folytán most már az alkotmányos Ausztriával is alapúi szolg-álha8«anak. (Egy hang jobb felöl: Hát ez mi?) De engedelmet kérek, nem anyagi viszonyokról van szó, mert méltóztassék a czírnet elolvasni és hivatkozni fogok kiváló szónokokra, az akkori kormánypárt kiváló alakjaira, a kik az 1867 : XII. tczikket pártolták, soha arról nem volt szó, hogy a pragmatica sanctiotól eltérő újabb viszonyokat létesítsünk Ausztriával, hanem hogy az akkori helyzetnek megfelelőleg — s nem a mi álláspontunk volt ez s nem h Tisza Kálmáné, hanem azoké, a kik Deák Ferenczet és a kiegyezést támogatták — hogy lehet most már a változott viszonyoknál fogva a fejedelemnek, Magyarország és Ausztriára vonatkozó oszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklásából folyó védelmi ügyet, mint közösügyet az osztrák örökös tartományokkal együtt tárgyalni, de csak velük tárgyalni 8 velük érintkezni, de hogy ugyanakkor Ausztriával szövetség jött volna létre, arról e törvényben nincs szó. De nem is lehet erről szó azért, mert hiszen midőn a törvényhozás 67-es és 15-ös bizottsága a kiegyezési javaslatot tárgyalta, soha semmiféle osztrák factorral összeköttetésbe nem lépett s e javaslat Ausztriának hivatalos úton soha meg sem küldetett, az soha be nem czikkelyeztetett, ép úgy, mint az övék sem nálunk. A kiegyezés kétoldalú szerződés jellegével már annál kevésbbé birhat, mert hisz a magyar tövény is más, meg az osztrák törvény is más. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán képviselő úr azt a kérdést veti fel, hogy mi volna akkor, ha Ausztria már mo«t ezt a törvényt megváltoztatná. En azt tar tom (Halljuk! Halljuk!) — méltóztassék engem az ellenkezőről meggyőzni — hogy a mint Magyarország e törvény alapján nem akadályozhatja meg Ausztriát abban, hogy az osztrák császárjával együtt azt megváltoztassa, nincs abban a törvényben egyetlen egy pont sem, mely megakadályozhatná a magyar törvényhozást, hogy e törvényt a magyar királylyal együtt megváltoztassa. (Élénk!helyeslés a baloldalon.) Ha a t. ház Szentkirályi Móriczot e kérdésben capaeitásnak méltóztatik elfogadni — mert ő mindenesetre jobban ismerhette az 1867: XII.
