Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-14

14. országos illés 1892. márczios 14-én, hétfőu. 167 azon intézkedéseit, melyek a szorosan vett érdeki ügyekre vonatkoznak, csak a m. kir. udvartartás kérdésére terjeszkedem ki, a mely kérdésre nézve a 67-iki XII. tcz. 7. §-a nyíltan és világosan kimondotta, hony habár az uralkodó Személye közös, mindazonáltal a magyar király udvartartásának költségeit közöseknek tekinteni nem lehet, mert ezt Magyarország önállósága sem engedi meg. Ha tehát a nemzet törvényben kimondta, hogy a magyar királyi udvartartás költségei közösügyet nem képeznek, ebből okszerűleg az következik, hogy a magyar nemzetnek joga van egy magyar királyi udvartartásra. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mit látunk? Van-e a magyar királynak magyar udvartartása? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nincs!) Nincsen. Tovább megyek. A magyar királynak Magyarországon székhelye sincs. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A közös uralkodónak van egy székhelye, de az Bécsben van. Magyarországon Budapesten csak Schlossburgja van (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) és még a Schlossburgok sorában is nem az első helyet foglalja el, hanem előtte van Schönbrunn, előtte van Laxenburg, előtte van Prága és csakúgy következik Budapest. Madarász József: Gyönyörű magyarok! (Derültség.) Endrey Gyula: Önök a túloldalon a 67-iki kiegyezés ilyetén alkalmazásával betöltve látják azt a tért, a melyet önöknek a magyar nemzet érdekében betölteniök kell. Ezt mi egyáltalában el nem ismerhetjük. Áttérek azon közösügyekre, melyeket a 67-iki törvényhozás csakugyan, mint közösügyeket teremtett meg. Itt van a hadseregnek és itt van a külképviseletnek a kérdése. Vájjon a hadsereg közös hadsereg-e, vájjon a külképviselet közös képvisclet-e? Hiszen oly nagy e téren a haladás, a mint azt tegnap előtt a t. túloldal egyik szónoka ürömmel hirdette, hogy a katonai tisztképző akadémiáknak kiadták a rendeletet, hogy a magyar grammatikára nagyobb siílyt fektessenek. És a magyar nyelv, hogy nyer kifejezést a közös hadseregben és hogy nyer kifejezést a mi magyarságunk? Ügy, t. képviselőház, hogy az elviselhetetlenül súlyos áldozatokat mi is megadjuk rá, de ebben a hadseregben nincs semmi, a mi közös, nincs semmi, a mi magyar, ebben a hadseregben mi nem bízhatunk s arra mi hazánkat és felséges királyi családunk trónját nyugodtan nem bízhat) ok. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A külképviselet jellemzésére nem mondok egyebet, csak azt, hogy a kétfejű sas gyomrában van a magyar czímer. (Derültség.) Sőt azt mondják, hogy már a gyomrából is kijött és ismét egy újabb merénylet készül Magyarország közjoga ellen, (Halljuk! Halljuk!) amennyiben egy közös czímer van készülőben. Én Magyarországnak semmiféle közös czímerét, az országnak az 1867-iki törvényekben biztosított szűkebb körű államjogi önáilásával összeegyeztetni képes nem vagyok. Ha az 1867-iki alapot meg akarják tartani, akkor tegyék ki a külföldi képviseleteknél az osztrák lobogó mellé külön a magyar lobogót (Helyeslés a szélső baloldalon.) és tegyék ki az osztrák czímer mellé, ha ugyan ilyen van, külön a magyar czímert. Akkor megfelelnek önök a dualismusnak és paritásnak, másként nem! (Élénk helyeslés bal felől.) T. képviselőház ! A közösügyeket illetőleg nem akarom elmélkedéseimet tovább fűzni. (Halljuk! Halljuk!) De még hátra vannak az úgynevezett közös érdekű ügyek, (HaVjuk! HaHjuk!) a melyekre néz ve Magyarország kezét az 1867-iki kiegyezés nem kötötte meg. És mégis mit látunk, t képviselőház? Azt, hogy 25 év óta azon kéz, a melynek szabad rendelkezése biztosítva volt, az osztrák érdekek által a legerősebb békákba és kötelékekbe volt verve és hogy mind ekkoráig e téren önálló külön magyar politikai actiót alig látunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ily körülmények közt, t. ház, mi a t. kormánynyal és pártjával az 1867-iki államjogi rendezésnek 25 évfordulója alkalmából legjobb akaratunk mellett sem jubilálhatunk. Elismerjük azonban mi is, hogy a 25 év előtti dolgok közül egy eseményre mi is öröm- és büszkeségtelten tekintünk vissza, arra tudniillik, hogy a kiegyezés a király és a nemzet között létrejött és a nemzet ezt a kiegyezést megkoronázta azzal, hogy ő Felségének a királynak a koronát a fejére tette, a mi annak bizonyítékát és jelét képezte, hogy az uralkodó az alkotmányos térre lépett és hogy a nemzet minden óhajának és minden vágyának teljesülését bízvást remélheti. Ettől a reménytől vezéreltetve,! képviselőház, mi. kik a 67-iki közjogi rendezkedési törvényeket hazánkra nézve károsoknak tartjuk, nem csatlakozhatunk a többség felirati javaslatához, hanem köteles-egünknek tartjuk pártolni Eötvös Károly t képviselőtársunk felirati javaslatát. Részemríil erre szavazok. (Helyeslés a szélső balolda'on.) Visontai Soma: T. képviselőház! (Zaj.) Azt hiszem .... {Felkiáltások jobbról: Helyre! Helyre !) Elnök: T. képviselő urak, szükséges, hogy legalább az elnök hallja a szónokot. Egészen elfoglalják előtte a helyet. Méltóztassanak a középről távozni! (Helyeslés.) Visontai Soma: T ház! Azt hiszem^ a t. ház természetesnek fogja találni, hogy én, mint ezen párt tagja, nem hagyhatom észrevétel nélkül azokat a tanokat és észrevételeket, a melyeket a túlsó oldal egy igen t. tagja ma közrebocsátott. És tisztelettel kérem, ne méltóztassék nekem, mint új embernek, szerénytelen-