Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-14

14. országos ülés 1892. míirczius 14-én, hétfőn, jgo a meglévő intézmények megtartása mellett buzgólkodván, egyik a támadás, másik a védelem érdekében a köznemesség segélyéhez fordult ágy a tisztujítások-, mint a követválasztásoknál. A városokban, a melyeknek választói egyrészt kisebb számúak, másrészt műveltebbek és általában vagyonosabbak voltak, a korteskedés tiltott nemei nem igen fordultak elő. De magukban a megyékben, — kivéve az etetés, itatás és a feles földek meg egyéb gazdasági előnyök Ígérgetését, vagy az azok elvonásával való íenyegetést, — a pénzbeli vesztegetés, a mennyire én emlékszem, ismeretlen volt. Az pedig, a mit illetéktelen hivatalos beavatkozásnak, pressionak nevezünk, kivéve egyes esetekben, éppen nem volt szokásos. A főispánok iényle» elmozdnhatlan méltóság-viselők lévén, a gyűlöletes hatalmaskodás eszközeit nem alkalmazták, kivéve egyebeket, a kikre szomorúan emlékezik vissza a régibb nemzedék. A többi tisztviselők, a kiket a köznemesség is választott, nem igen mertek saját választóikkal szemben az erőszakoskodás eszközeihez nyúlni. Ma azonban, t. ház, sajnosán azt tapasztaljuk, hogy a többség-szerzésnek mind a három módja, a melyet említettem, csaknem minden kerületben dívik, hol kormánypárti és ellenzéki jelölt áll egymással szemben. Azt mondják, hogy az ellenzék sem riad vissza a többségszerzésnek e módjaitól. Távol van tőlem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezt mentegetni akarnám. A bűnt, a törvénysértést elítélem, kárhoztatom, ha barát, ha ellenfél követi el, egyaránt. De mellőzve azt, hogy a kormánypártnak mindenesetre sokkal több pénze van és volt, mint az ellenzéknek, — (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy adott-e valamit a maga jelöltjeinek a nemzeti párt végrehajtó bizottsága, vagy nem, nem tudom, de a függetlenségi és 48-as párt egyetlenegy krajczárral sem segítette a központból a maga jelöltjeit, (Úgy van! a szélsőbalon.) s azt hiszem, t. barátaim, a 48-as párt tgjai sem tették ezt, — (Úgy van! a szélső baloldalon.) holott a szabadelvű párt végrehajtó bizottsága (Halljuk! Halljuk!) egy eddig illetékesen meg nem czáfolt hírlapi kimutatás szerint, közel félmilliót költött jelöltjei számára (Több hang a szélső baloldalon: Hétszázezer -forintot!) Thaly Kálmán : Hétszázezer forintot. (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Thaly Kálmán: Helyreigazítani szabad. (Mozgás.) Irányi Dániel : . . . mellőzve azt, hogy a kormánypártnak az összes hivatalnoki kar, a főispántól a községi jegyzőig rendelkezésére áll, csakis néhány megyében lévén tisztviselők, a kik az ellenzékhez tartoznak. (Úgy van! a szélső baloldalon) De ha az ellenzék sem ment azon vádtól és hibától, a melyet megróttam, kit illet ezért is a felelősség, ha nem a kormányt? | (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely az ily ; üzelmeket tiltó törvények végrehajtására eskü i alatt kötelezte magát. (Igaz! Úgy van!) és a mely a választási törvénynek általunk évek és évek óta sürgetett revisioját és egy független felső bíróság felállítását (Helyeslés a szélső baloldalon.) folyton makacsul elhalasztja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Es miért tette ezt? Nyilván azért, mert a mostani állapot fentartása neki inkább kedvez, mint az ellenzéknek. Madarász József: Csak neki! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Irányi Dániel: ldeo fecit quia prodest. Hová fog ez vezetni? Belátásukra, böleseségükre, hazafiságukra hivatkozva, ismétlem e kérdést: hová fog ez vezetni, ha mielőbb erős kézzel nem vetünk gátat e visszaéléseknek? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Vezetni fog, vezetnie kell mindenekelőtt a nép erkölcseinek további megrontására. (Úgy van! bal felől.) A ki a maga politikai meggyőződését, vagyis az arról való meggyőződését, hogy a haza ügyeit miképen és mily úton kelljen vezetni, hitvány pénzért eladja, az, ha kísérti! támad, nem lesz-e képes, csak az összeg nagysága változván, hamis tanuzásra is vállalkozni? A ki pedig képes polgártársának politikai hitét pénzzel megvenni, megvesztegetni, vissza fog-e rettenni attól, hogy ha szükséges lesz, hamis tanúzásra felbujtson? Már is panaszkodnak ügyvédek és bírák egyes vidékeken, hogy lehetetlen csupán a tanúvallomás után igazságos ítéletet hozni, a miért a vallomások szabad mérlegelésére vannak utalva. Ha ez tovább is így tart, a szabad mérlegelés tana okvetlenül általánossá és kötelezővé válik. De vezetni fog ez —- és állítom, már is vezetett— a nép akaratának meghamisítására, (igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Avagy lehet-e a nép valódi érzelmeinek, akaratának kifejezése gyanánt tekintenünk az olyan gyülekezetet, a melyben nagy számmal ülnek olyanok, a kik nem szabad és nem tiszta választásoknak köszönik megbízó leveleiket? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) S ebből nemde természetesen következik a nép bizodalmának választottjai iránti csökkenése és az oly gyülekezet által alkotott törvények iránti tisztelet hanyatlása. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A hol pedig ez alászáll, ha a közvélemény a törvényhozástól elfordul, az ab^olutismusnak útja már egyengetve van, a mi pedig mindenütt, de Magyarországon különösen veszélyes ; mert az absolutismus nálunk nem is nem21*