Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-14

j gg **• országos ülés 1892. zása alatt 1875-től egész mostanáig az 1867 : XII. tcz. minden rendelkezése híven és pontosan megtartatott, holott úgy ezen padokról, mint a nemzeti párt szónokai részéről tények idéztettek, melyek világosan bizonyítják, hogy az 1867 : XII. tczikknek számos határozmánya megsértetett. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket azonban a t. képviselő ár ignorálta, ezeknek czáfolatáha bocsátkozni netn tartotta érdemesnek, vagy nem tartotta tanácsosnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi különösen azon merész állítását illeti, a mely szerint államiságnnk a külföld előtt is elismertetik, arra az a közbeszólás, mely állítását követte, elég, hogy a t. képviselő urat az ellenkezőről meggyőzze. Ez a közbeszólás az, a mely arra, emlékeztette, hogy a külföldi követségeknél és eonsulatusoknál a fekete-sárga zászló, a kétfejű sassal most is díszeleg, a nélkül, hogy mellette Magyarországnak zászlaja és czímere is ott volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) De a t. képviselő úr nagy tévedésbe esett, midőn azt állította felőlünk, hogy a mi válaszfelíratunkban azon állítás foglaltatik, mintha a nemzet magában véve a 67-iki kiegyezést elítélte volna. A mi válaszfelíratunkban csak annyi áll, hogy a kiegyezésnek módozata nem felélt meg a nemzet jogainak és várakozásának. A kibékülést a királylyal a 48-iki törvények alapján igen is óhajtotta a nemzet többsége. (Úgy van! bal felől.) A csalódás csak abból származott, hogy az 1848-iki alapot elhagyva, az 1867 : XII. tcz. lépett életbe. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Deák Ferencz hagyta el! Irányi Dániel: Még szerencsétlenebbnek kell neveznem a t. képviselő úr hivatkozását Kossuth Lajos (Éljenzés a szélső baloldalon.) egy tervére, mely szerint ő Magyarországnak a szomszéd keleti és déli kisebb államokkal való szövetkezését tervezte. A t. képviselő úr igen jól tudhatja, hogy a nagy hazafinak ezen gondolata nem talált sem az országban, sem mi közöttünk visszhangra. (Igaz! Úgy van! bal felől) 0 maga is, ámbár egy pillanatig azon viszonyok között azt elfogadhatónak tartotta, attól később elállott, de azt velünk szemben hánytorgatni, mivel a i képviselő úr igen jól tudja, hogy mi soha ezen álláspontra nem állottunk, hanem örökké csak Magyarország függetlenségét hangoztattuk: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) megvallom, a t. képviselő úrtól legalább is nem volt méltányos. (Élénk helyeslés a bal- és szélső b iloldalon.) Nem hagyhatom továbbá szó nélkül a t. képviselő úr azon nézetét, mintha az 1867: XII. tcz. békés úton ne lenne megváltoztatható. iftrczins 14-én, Iiétfön. Miután előbb volt szerencsém elmondani, hogy az én és t. elvbarátaim felfogása szerint ezen törvény megváltoztatásához egyéb nem szükséges, mint az országgyűlés két házának és ő Felségének megegyezése: nem látom át, hogy miért lenne annak lehetősége kizárva, hogy ha ő Felsége meggyőződik arról, a mi erős meggyőződésünket képezi, hogy ez által, míg egyrészt fejedelmi jogai nem csonkíttatnak, másfelől az ország kielégíttetik és megerősíttetik, ehhez beleegyezését megadja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha úgy lenne is, mint a t. képviselő úr állítja, hogy az ily megegyezéshez Ausztria, népeinek hozzájárulása is szükséges, megvallom, t. képviselőház, hogy miután Magyarországnak függetlensége a közös fejedelem uralkodása alatt szomszédainknak jogait és érdekeit nem érintené, sőt ellenkezőleg egy független, erős Magyarország mellett a szomszéd és velünk egy fejedelmet uraló és egy kapcsolatban álló ország még erősebb lenne a külfölddel szemben, a fejlődés pedig belől inkább biztosítva volna, én azt hiszem, még ez esetben sem volna Ausztriának hozzájárulása kizártnak tekinthető. (Úgy van! a baloldalon.) A t. képviselő úr végre, megengedem, hogy saját szempontjából helyesen, de az én és t. szomszédaink nézete szerint semmi esetre sem helyesen, azt igyekezett bebizonyítani, hogy fejleszteni és változtatni egyet jelent. Minthogy azonban ez nem a mi álláspontunk, mert mi az 1867 : XII. t.-czikket nem fejleszteni, hanem alkotmányos, törvényes úton eltöröltetni akarjuk, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ezen tévedésnek helyreigazítását bátran bízhatom t. szomszédainkra. Körösi Sándor: Nem az alap fejlesztéséről, hanem az alapon való fejlődésről beszélt. (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: T. képviselőház! Miután úgy az országgyűlés idő előtti feloszlatásáról, mint a választásoknak a tél közepére kitűzéséről még a múlt országgyűlés végén mondottam el véleményemet, most, mielőtt a válaszfelír atra térnék, a választásoknál tapasztalt visszaélésekre, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) valamint az országgyűlés megnyitásánál követett szertartásokra kívánok észrevételeket tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) T. ház! A választási visszaélések, fájdalom, nem új jelenség, régi kinövései azok a magyar közéletnek. Azon időből származnak, midőn a jelen század harmadik tizedében a nemzet a haladás i\tjára lépvén, az egyik párt, mely szabadelvűnek nevezte magát és ezt a nevet meg is érdemelte, a haladás eszméit hangoztatta , míg ennek ellenében a conservativek