Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

140 18. orsaégos ülés 1892. márczins 12-én, ssomfraton. mányt eröpazarlássál vádolja, melyet hatalmi érdekekre fordít. Ez vagy semmit sem jelent, vagy pedig olyant jelent, a mit szemrehányni épen a nemzeti pártnak van legkevesebb joga. Hiszen a pártok parlamentalis küzdelme épen a hatalomrajutás iránti törekvésben nyilvánul (Igás! Úgy van! jobb felől.) és az erőnek e küzdelemben való érvényesítése erőpazarlásnak nem tekinthető. Hiszen a nemzeti párt évek hosszú sora óta a hatalomra jutás iránti törekvésben pazarolja erőit. És ha mi e küzdelemmel szemben a hatalmon maradásért saját erőnket is harczba viszszük, ez ép oly nemes, mint természetes erőfeszítés, mert mi a hatalmat nem önczélnak tekintjük, hanem eszköznek szabadelvű alkotásokra. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Az erők el pazarlásáról tehát sokkal kevésbbé lehet szó ott, a hol ez által intézmények létesülnek és termékenyűlnek meg, mint ott, a hol a küzdelem csak a hatalom birtokáért folyik, meg-megújuló és ismét elhalaványúló reménysugarak mellett. Részemről nagyon sajnálom, hogy ez a párt és jelesei hatalom utáni törekvés küzdelmében vesztegetik el erejüket, melyet karöltve velünk, szabadelvű alkotásokra sokkal előnyösebben értékesíthetnének. (Derültség bal felől.) A múlt tavaszon és nyáron lezajlott közigazgatási vita oly közel hozta már a különben is elvi ellentétben nem álló ezen pártot, hogy a közös munkában való együttes működés mármár lehetségessé vált volna. Sajnos azóta még messzebb távolodtunk el egymástól, különösen azon szövetkezés folytán, a melyet a nemzeti párt a választások tartamára a közjogi ellenzékkel kötött. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez máskor is volt!) Én ezt a szövetkezést nem tartom szerencsés politikai gondolatnak, mert máimegkötése alkalmával lehetetlennek trríottam, hogy ezen szövetkezés az önök, a nemzeti párt magatartására befolyás nélkül maradhasson. És nem is csalódtam, mert önök épen ezen szövetkezés következtében a közjogi alap tekintetében felfogásukkal sokkal tovább mentek, mint a meddig talán elmenni és eljutni szándékoztak. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Hozzájárul ehhez, t. képviselőház, hogy gr. Apyonyi Albert beszédében nekünk formális hadüzenetet jelentett be, azt mondván, hogy ők már most megkezdik a jövő választások szempontjából való szervezkedést, liogy már most kezdik elhinteni magvait annak, hogy a közvélemény előtt a jövő választásoknál a többséget ők nyerhessék el. A t. ministerelnök úr már megmondta azt, hogy ezen zászlóbontással szembeD mi sem maradhatunk tétlenül és azt hiszem, hogy a t. függetlenségi párt fegyverszövetsége és barátsága sem terjed odáig, hogy bekötött szemmel nézze azt, ha egy másik párt szervezkedik és erősödik. Gr. Károlyi Gábor: Ne izgassanak minket ! (Derültség a baloldalon.) Mohay Sándor: Én nem akarok izgatni, csak saját nézeteimnek adok kifejezést. Ennek azután az lesz az eredménye, t. képviselőház, hogy ennek a pártnak egyik kezében azon fegyveren kivül, melyet Darányi Ignácz t. képviselőtársam szerint a közjogi alap védelmére felvett, még egy fegyverre van szüksége a végből, hogy saját elveinek diadalát minden megtámadtatásokkal szemben a jövőre is megoltalmazhassa. Harczolnia kell nemcsak e házban benn, hanem állandó harczbnn, vagy legalább is a fegyveres béke állapotában fog kelleni lennie künn a választó kerületekben is és ennek eredménye az lesz, hogy két fegyvert kellvén egy kézbe fogni, azon kéz bizonyára jobb kezünk lesz és csak a bal fog maradni arra, hogy a házban a feladatokat melyek reánk várnak, megoldjuk. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Beöthy Ákos: A mostoha balkéz! Mohay Sándor: Ne tessék engem félreérteni és félremagyarázni, mert az a bal nem azt jelenti, a mit az igen t. képviselő úr ezen közbeszólása szerint alatta érteni akar, hanem jelenti azt, hogy gyengébb kézzel fogunk dolgozhatni. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mi is, de önök is, a kiknek szintúgy feladatuk az ország érdekein és javán munkálkodni, csak könnyebben fáradó egyik kezünkkel fogunk itt munkálkodhatni, holott két kézzel ragadhatnánk meg a ránk váró munkát. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! Pedig nagyok és szépek azok a feladatok, melyek reánk várnak, ezek megoldásában hazafiúi örömmel lehet részt venni. Pénzügyi háztartásunkban az egyensiíly helyreállíttatott, — (Egy hang hal felől: De hogyan!) Mohay Sándor: — de még oly zsenge korát éli, hogy folytonos ápolásra szorul; e mellett azonban a honvédelem folyton fokozódó kívánalmaival és az életbeléptetendő reformokkal járó költsé<rekkel, továbbá azzal is kell számolnunk, hogy már jelenlegi viszonyaink között vannak oly óhajtások, a melyeknek még áldozatok árán is okvetlenül meg kell felelnünk, milyen a tisztviselők fizetésének emelése, s ezeket tennünk kell, a nélkül, hogy oly valamire csak gondolni is akarnánk, a mi a legcsekélyebb mértékben is teheremelési involvál, sőt e téren — a kivetés arányosságának és rendszerességének, valamint a beszedési eljárás hiányainak javítása során — könnyítéseket kell eszközölnünk. (Helyeslés a jobb oldalon.) E mellett komoly feladatként áll előttünk a valuta rendezésének ügye, a melynek úgy