Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

13. országos ülés 1892. márciing 12-én, szombaton. 141 pénzügyi, mint közgazdasági fontossága tagadhatatlan ; (Helyeslés a jobboldalon.) előttünk áll a közigazgatási reform kérdése mindazon javaslatokkal, melyek azzal részint szorosan Összefüggenek, részint annak folyományát képezik, a melyeket azonban itt részletesen elősorolni nem kívánok. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csak egyet emelek ki. (Halljuk!) A városok rendezésénéi különös figyelem lesz fordítandó arra, hogy a városok vannak hívatva Magyarország jövő fejlődésének góczpontjaivá lenni s a valódi demokratikus haladás zászlóvivőiként szerepelni. (Igaz! Úgy van! jobbóldalon.) Miért is ezen kiválóságuk különös elismerést igényel, másfelől pedig munieipalis jogaik —a helyi közigazgatás nak bizonyos önállósággal való kezelésében s vagyonjogi személyiségükre való különös tekintettel tisztviselőiknek ezentúl is fentartandó szabad választásában — biztosítást kívánnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Előttünk áll, t. ház, az önök által Sokszor hangsúlyozóit curiai bíráskodás létrehozatala; előttünk áll cnlturalis és anyagi téren az eddig keresztűlvitt intézkedések betetőzése; előttünk állnak azon igazságügyi reformok, melyeket a kormány megalakulása óta hangoztatott s melyek egy része a trónbeszédben is föladatként elénk tűzetett. És e feladatatokat, t. ház, úgy kell megoldani, hogy az azok által létesítendő intézmények megteljenek valódi demokratikus, liberális tartalommal. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézetem szerint, t. ház, a szabadéivííség varázsigéjének szem előtt tartásával volna a legczélszerubben megoldható korunk egyik nagy kérdése : az állam és egyház, valamint az egyes felekezetek közti viszony is. (Halljuk! Halljuk!) Mint mindenütt, úgy itt is a szabadság képezi az intézmények éltető elemét. Nézetem szerint a felekezet nélküli állam teljesen eleget te*z feladatának, ha egyfelől arra ügyel, hogy az ejyes felekezetek államellenes magatartás gyűlhelyeivé, letéteményeseivé ne váljanak és másfelől, tartózkodva minden közvetlen befolyástól, arra ügyel, hogy a felekezetek a polgárok békés együttlétét meg ne zavarják, (Élénk helyeslés jobb felől.) egyebekben pedig a tért teljesen nekik engedi át, a melyen azután minden egyház, minden felekezet hitéletét, egyházszervezetét és egyházi vagyonkezelési ügyeit önelhatározása alapján az állami főfelügyeleti jog mindenkori épségben tartása mellett berendezheti. (Élénk helyeslés jobb felől.) ki én eszményem t. ház, általános vallásszabadság, a melynek előkészítésére azon jogegyenlőség szolgál, a melyet a felirati javaslat is hangsúlyoz, amely jogegyenlőséget én a felekezetek egyenjogúsításában kielégítve még nem találok, hanem tovább menőleg, a demokratikus szempontoknak figyelembevételével ezen jogegyenlőséget az egyén számára kívánom. Ezen az alapon fog azután ennek következményekép az általános lelkiismereti és vallásszabadság bekövetkezni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ha e feladatoknak megfelelünk, ha e feladatok foganatosításánál az Eötvös Károly t. képviselő úr által említett hazafias lelkesedést a szorgalmas munka apró pénzére váltjuk fel s ezen feladatokat teljesítjük, Magyarország története előtt nemcsak a reformok országgyűlésének szép nevét vívjuk ki, hanem egy anyagilag megerősödött, a szellemi téren előhaladott és intézményeiben a modern nyugati államokhoz méltán sorakozó ország lesz az, a mely ezredéves ünnepének megülése után, múltjára büszke Önérzettel tekintve vissza, a jövőbe vetett biztos reménynyel lép át a második ezredév küszöbén és néz annak viharai elé. (Élénk tetszés jobb felől.) Minthogy a királyi trónbeszéd e feladatok teljesítésére hív fel bennünket s minthogy a válaszfelírati bizottság javaslata e feladatok teljesítését igéri: egész őszinte készséggel csatlakozom a bizottság felirati javaslatához. (Élénk hosszas helyeslés jobb felől.) Szederkényi Nándor jegyző: Bánó József! Bánó József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi nap igen nevezetes és tanulságos nap volt s ezért engedje meg nekem a t. ház, hogy mielőtt magához a tárgyhoz szólanék, a tegnapi nap eseményeire reflectáljak. (Halljuk! Halljak!) Tegnap volt az, midőn a túloldalról, a kormánypárt részéről a szónokok először léptek az arénába. Az elsők: Darányi Ignácz és Hegedűs Sándor képviselő urak voltak. Ok azonban, meglehet a tusa hevében, elfelejtették, hogy mi van a napirenden, mert sem a bizottság felirati javaslatát nem védelmezték, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) sem az ellenzék három felirati javaslatát nem támadták, {Igaz! Úgy van! bal felöl.) hanem egyesegyedtíl gr. Apponyi Albert személyével foglalkoztak. (Élénk helyeslés bal felől.) Ebből az eljárásból nekem úgy tetszik, hogy ezentúl is bármi legyen a napirendre kitűzve, talán az egész országgyűlés folyamán ő előttük mindig az lesz a napirendre kitűzve s mindig gr. Apponyi Albertet fogják támadni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) A másik dolog pedig, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy Hegedűs, Sándor t. képviselőtársam azt mondta Beöthy Ákos beszédére, hogy hiába iparkodik a szabadelvű pártba a viszály magját elhinteni. Nem tudom, hogy Beöthy Ákos akarja-e abba a pártba, akarja-e ez a párt általában a viszály magvát elhinteni és hogy fog-e ez sikerülni, vagy nem; hanem egyet sejtek és ez az, hogy ha Hegedűs Sándor t. bará-