Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-13
18. országos ülés 1892. mílrezins 12-én, szombaton. 139 Hót ezen szellem teljesen ismeretes, ez a szellem a szabadelvűség és a szabadelvű haladásnak a szelleme, melyet e párt nemcsak nevében visel jelzőül, hanem melyet a t. előadó úr által egyszer alkalmazott kifejezés szerint olyím »varázsigének« tekint, a melynek vezetése mellett valósította meg e párt majdnem két évtizedes munkával eddigi feladatát: a magyar nemzeti állam megszilárdítását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi belpolitikai téren a pártok közötti válaszvonalat illeti, ezt főképen a közigazgatási reform miképeni felfogása alkotja. Én, t. ház, ezen reformnak régi híve vagyok, annak szükségéi választóim előtt tartott programmbeszédemben már akkor hangsúlyoztam, mikor e kérdést programmba közülünk még nagyon V evesen vették fel; erről bővebben nyilatkozni nem akarok Hiszen a közigazgatási vita lezajlott a nyáron és annak során a javaslat mellett és ellene harczoló érvek meglehetősen kifejtettek és ha e javaslatok ismét a ház tárgyalásai elé kerülnek, újra lesz e tekintetben alkalmunk állást foglalni. Csak egyet akarok megjegyezni Eötvös Károly képviselő úr beszédére: ő az önkormányzat felhasználására és ez alapon írj kísérlet inaugurálására hívja fel a kormányt. A kísérletezések ideje elmúlt. E refoimra nézve az alapelvek tisztázva vannak. Mindnyájan tudjuk, mily állást foglalunk el e kérdésben és további kísérletezésnek ez országot kitenni sem nem lehet, sem nem szabad. (Élénk helyeslés jobbról.) És épen azért, mert teljesen igaz Eötvös Károly képviselő xir azon mondása, hogy »a közszabadságokat nemcsak a rossz törvények veszélyeztetik, hanem veszélyezteti, sőt megölheti a törvény rossz végrehajtása is«: minél előbb át kell térni azon rendszerre, mely a közigazgatási törvények jó végrehajtását teljesen biztosítja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Szó volt az országgyűlés feloszlatásáról, a téli választásokról és ezek által a választóközönség megrohanásáról. Hát én a feloszlatás indokainak szellőztetésére ki nem terjeszkedem. Eléggé kifejtette ezeket a kormányelnök úr. A mi pedig a téli választásokat és a nemzet megrohanását illeti, nagyon csudálkozom e panaszon. Csudálkozom az elsőn azért, mert Eötvös képviselő úr, a ki e vádat emeli, felirati javaslatában a koronának nagy köszönetet szavaz, a miért az országgyűlés feloszlatása után az új országgyűlést a legrövidebb idő alatt összehívta. A mi pedig a megrohanást illeti, mindnyájunk élénk emlékezetében van, hogy jóval a feloszlatás előtt, sőt jóval azelőtt, hogy a feloszlatás szándéka a valószínűség színét öltötte magára: a t. ellenzékek voltak azok, melyek | a választási mozgalmakat, a szervezkedéseket megkezdték. (Úgy van! jobbról.) Hoitsy Pál t. képviselő úr a választások eredményével foglalkozva, azt mondja, hogy e párt sok kiválósága maradt künn és hogy azok helyét olyanok foglalták el, kiket Tisza Kálmán haz ártatlanságukért megfenyegetett és Szilágyi Dezső is feltételes hazafiaknak mondott. Igaz. hogy e párt sok kiválósága maradt ki a háztól. De a párt iránti rokonszenv csökkenésének betudni ezt egyfelől azért nsm lehet, mert hisz önök köztíl is maradtak künn kiválóságok, másrészt nagyon természetes, hogy a pártküzdelemben a vehemensebb támadások mindig azok ellen szoktak irányulni, kik a pártokban kiválóbb helyet foglalnak el. De tartozom meajegyzéssel Hoitsy képviselő úr egy másik észrevételére is. És ez az, hogy ha azok, a kiket ő ezen kifejezés alatt értett, ha az erdélyi szász nemzetiséghez tartozó képviselők e p rthoz csatlakoztak, abban sem én, sem a tisztelt képviselő úr kifogásolni valót nem találhatunk. Még pedig azért nem, mert e tekintetben két lehetőség, két képzelhető ok foroghat fenn. Vagy csatlakoztak ezen képviselők a párthoz, illetőleg helyezkedtek el a parlamenti pártok egyikének keretébe azért, mert átlátták, hogy bár e párt és az eddioi kormányok nemzeti politikát űztek, de nem űzték ezt oly értelemben, mely a nemzetiségekkel szemben való kizárólagosságot, azok nyelvének, culturájának elnyomását jelentené, hanem igenis oly értelemben, hogy ezek culturájának és minden irányú előhaladásának előmozdítása mellett az ország politikailag és geographiaibig egy egységes államot képez, ,i melyben a különböző nemzetiségek a maguk részére külön közjogi jogosítványokat igénybe nem vehetnek, hanem a haza iránti szeretet buzgalmában összefőrrtan közös jogok és kötelezettségek mellett képezik a magyar nemzeti államot, (Helyeslés jobb felől.) mely magyar nemzeti államnak hivatalos nyelve, és intézményeinek jellege épen a politikai nemzet ezen minőségének természetes folyománya, (Élénk helyeslés jobb felől.) tehát csatlakoztak ez okból és egész őszinteséggel; vagy — és én azt hiszem, hogy ők a leghevesebben utasítanák el ama második lehetőséget, a mely abban volna feltalálható, hogy — csatlakoztak azért, mert a magyar állameszme megerősödése annyira haladt, hogy ellene a harczot a siker kilátásának legcsekélyebb reményével sem folytathatják. Válaszszon Hoitsy t. képviselő úr ez okok bármelyikéből, egy bi zonyos, hogy e körülmény a magyar nemzeti állam megszilárdulásának fényes bizonyítéka. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A nemzeti párt a választásoknál a nemzethez intézett kiáltványában e pártot és e kőris*
