Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

J38 13. orsKágos ülés 1882. inftrczíus 12-én, szombaton. nézve hátrányosnak nem találom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, a mely perczben arról győződném meg, hogy ez az összeköttetés többé nem az érdekközösség kielégítésének, hanem ránk nézve a károknak forrásává változnék: abban a perczben azok mellett volnék, a kik Magyarországnak amúgy is létező jogát, külön gazdasági területének berendezésére az aetiv intézmények sorába emelni kívánják. (Tetszés a jobboldalon.) Ilyen körülmények közt, t. ház, ezen szem­pontokból azt vonni le, hogy ez a párt a kiegye­zést nemzetellenessé teszi s ennek következtében udvari politikát űz, teljesen lehetetlen. (Úgy van! jobb felöl) E váddal szemben tovább védekezni már csak azért is felesleges, mert az a hazafiatlanság oly mértékét tételezi fel, a mely az országban egy perczig sem létezhetik, mert a magyar nemzet, mely a közjogi kérdésekben olyan kényes, hogy az egyes kifejezéseknek kevésbbé szabatos voltát is érzékeny szemmel veszi észre, az oly politikát a nemzeti felháborodás viharának egész erejével söpörné el. (Úgy van! jobb felől.) De, t. ház, nemzeti haladásunk a közjogi alapon kétségtelen, haladásunk az anyagi, szel­lemi és általában minden tekintetben, mely Magyarország önálló kifejlődésének irányát jelenti. Ezt a haladást nem kell bizonyítanom. Ezt a haladást Eötvös Károly t. képviselőtársam is készségesen elismerte, csakhogy e haladás elismerése mellett, tagadja a politikai és szellemi tőke szaporulatát. A t. képviselő úr beszédének ez a két tétele merőben ellentétes egymással. Mert vagy haladtunk és akkor erre a haladásra politikai és szellemi tőkét kellett fordítanunk, még: pedig nem meddőén, hanem úgy, hogy az eredményeiben nemcsak magát a tőkét biztosítja, de méíí a kamatait is nagyon dúsan adja vissza; vagy pedig ha nem volt politikai és szellemi töke, akkor helytelen annak elismerése, hogy az ország haladt. E mellett azt inon Íja Eötvös Ká­roly t. képviselő úr, hogy az a haladás, melyet Magyarország az utolsó 25 év alatt elért, a tár­sadalom nagy áldozatába került és Összehasonlí­tást téve a többi nagy államokkal, azt mondja, hogy Magyarország állami szerkezetének fentar­tására és kifejlesztésére a magyar társadalom aránylag sokkal nagyobb áldozatot hozott, mint hozott a nagy nemzetek társadalma. Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam e tekintetben nem szolgált adatokkal és félek tőle, hogy ha erre nézve adatok állanának rendel­kezésemre, ez állítással ép úgy járna t. képviselő­társam, mint az ország választóinak apadása iránti állításával történt, melyet a ministerelnök úr adatokkal czáfolt meg. Tehát nincs adatom, hanem egyet tudok és ez az, hogy tekintettel arra, hogy az általa említett nagy államok nemcsak belső fejlődésükre, hanem egyúttal a külügyi képviseletre és a védelmi eszközökre is kénytelenek voltak a miénknél nem kevesebb áldozatot hozni; minthogy azon költségeket, melye­ket a külképviseletre és védelmi eszközökre fordítunk, a monarchia másik felével közösen fizetjük és így e költségekből reánk csak egy hányadrész esik: nem tartom teljesen megállónak azt az állítást, hogy a magyar társadalom által hozott áldozatok nagyobbak volnának, vagy csak meg is közelítenék azon áldozatokat, melyeket a nagy államok társadalma e czélra hozott. Ha már Eötvös Károly t. képviselő úr szíves volt elismerni a haladást, nekem is kötelességem annak elismerése, hogy pártja részéről is történt bizonyos haladás, még pedig a közjogi alaphoz és felfogásom szerint nemcsak abban az értelem­ben, melyet tegnap Hegedűs Sándor t. képviselő­társam kifejezett, hanem abban az értelemben is, hogy a míg eddig a függetlenségi és 48-as párt a kiegyezést már eredetileg helytelennek és károsnak tartotta, most legalább azon concessiót teszi, hogy egy alternatívát állít fel, a mikor azt mondja, hogy ha az helyesen állapíttatott volna is meg abban az időben, azóta való hala­dásunk folvtán kellett helytelenné válnia, (Ellen­mondás Eötvös részéről.) Teszi ezt nem nyíltan és kifejezetten, hanem az által, hogy ezen alter­natívát felállítván az utóbbi alternatíva lehető­ségét nem zárja ki. És, t. ház, ha e független­ségi párt részéről ezen haladás tovább folyik és viszont, ha az igen t. nemzeti párt a közjogi alap fejlesztésében, az általa fölvetett irányban szintén haladó irányzatát megtartja: akkor igen könnyű előrelátni, hogy találkozni fognak és azt sem nehéz kiszámítani, hogy hol. (Ralijuk! Ralijuk! a jobboldalon.) Találkozni fognak Ugron Gábor t. barátom és pártjának álláspontján. (Ralijuk! Ralijuk! a jobboldalon.) Mert ezt a csillagászat szabályai szerint könnyű kiszámítani, ha két égi test egymást'elé irányuló haladást | vesz föl, mely ponton fog találkozni. Találkozni fognak azon a ponton, a melyen Ugron Grábor t. barátom áll. Az az Ugron Grábor, a kit önök uraim, (A szélső bálra mutat.) igaz hitük csalhatat­lanságában, mint álprófétát, anathémájuk tüzes villámaival akarták lesújtani. (Tetszés a jobb­oldalon.) Hogy ezen találkozás a politikai ég­boltozaton egy állócsillagot fog-e létrehozni, vagy pedig pályájuk azután milyen irányt vesz föl, az attól függ, hogy azon sebesség, melylyeí egymáshoz közelednének, egyik vagy más rész­ről milyen lesz. (Tetszés a jobboldalon.) T. ház! Eötvös Károly t. képviselő úr nem akarja érteni azt a szellemet, melylyeí a fel­irati javaslat a reform-munka egész sorozatát felvenni akarja, mikor kérdi, »hogy minő szel­lem, minő »hasonló« szellem az?«

Next

/
Thumbnails
Contents