Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

134 !•• orsíágos ttles 1892. márezlus 12-én, szombaton. tényleg nem vesznek aetiv részt a választási j küzdelem! en, de azon politikai álláspont, a melyet ; ők képviselnek és a melyet mi jól ismerünk, hatásót a közönség minden rétegével érezteti és ez a kormánypárt győzelmének sorsánál nagy mértékben döntő szerepet játszik — mondem, ha mindezt a kormány gr. Apponyi Albert rendelkezésére bocsátottíi volna, aligha dicsekednék ma győzelemmel. (Helyeslésa bal- és szélső baloldalon.) Feltétlenül döntő szerepet játszik a kormánypárt győzelmének sorsánál a rendelkezésére álló óriási hivatalos apparátus, a mely állandó lelkiismeretes eszköze a kormánynak minden választás alkalmával. (Több hang a baloldalon: Lelkiismeretlen! Mozgás a jobboldalon.) Már most, t. ház, ha mondom, az alkotmányos költségekre nem reflektálunk is, melyek szintén komolyan számottevő tényezőt képeznek a választások sorsának eldöntésére, ha Hegedűs t. képviselőtársunk gróf Szapáry ministerelnök urnak a választások előtt azt a tanácsot adja: no hát tegyük próbára a választók bizalmát, Apponyi birja-e a nemzet bizalmát vagy a kormány és hogy ezt a próbát kellően megtehessük, bocsássuk gróf Apponyinak rendelkezésére ama pár hétre a kormány rendelkezésére álló minden hivatalos apparátust .... Gr. Apponyi Albert: Semmit! Sima Ferencz: Szívesen corrigálom oda álláspontomat, hogy semmit, hanem ha tisztán, a meghamisítatbm politikai tényezővel állott volna az ellenzék a kormánynyal szemben a harczban, akkor meggyőződtünk volna egyről: hogy a t. kormány nemcsak erkölcsi fogyatkozással, nemcsak a szellemi eszközöknek bizonyos csorbításával és hiányával, hanem teljes számbeli minoritással került volna ide vissza a házba. (Igaz! Ugy van! Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A magam részéről azonban, ha Hegedűs t. képviselőtársunk által a nemzeti párt ellen intézett támadásoktól eltekintek — mert hiszen, meg kell annyit vallanom és talán ezért elismeréssel tartozom neki, hogy felénk inkább udvariassággal járt el, mert ő is úgy van, hogy a közelebb álló tűztől fél jobban (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) és az ellenzőt védelmííl azért fordította erre — mondom, hogyha attól a támadástól, melyben a nemzeti pártot tegnap szíves volt részesíteni, eltekintek: lélekemelőnek tartom azt a boldogságot, melyben tegnap úszott I az ország közmegelégedése nevében. (Derülfség bal felől.) A t. képviselő úr valami bankár hasonlattal élt (Egy hang balról: Szakmája!) — gondolom, azért — méltóztassék tehát megengedni, hogy az ő boldogságával szemben én is éljek egy hasonlattal. Volt idő — nem is oly régen — a midőn ő is elégedetlen volt és panaszkodott a kormány ellen, (Egy hang a szélső baloldalon: Ezer vezérczikk!) kétezer vezérczikkben. Mondom a képviselő úrnak mai boldogsága azt az adomát juttatja eszembe, hogy volt egyszer egy szép leány — (Felkiáltások: Van is!) Hogy ne! Van ma is sok! Nos hát abban a korban, a mikor t. képviselőtársunk még elégedetlen volt a fennálló rendszerrel, volt egy szép leány, a ki varrt vagy két ezer szép fehér inget s mikor a t. urakat látta bennök, tisztán és szépen, ez őt boldogította és az volt a vágya, vajha ő varrhatna minden embernek egy-egy tiszta fehér inget, hogy mindenki tisztán járna. Hanem hát az ingvarrás olcsó mesterség és midőn e szorgalmas szép leány látta, hogy mellette mások lazább, rugalmasabb erkölcsi felfogással, ingvarrás nélkül is boldogulnak, egyszerre egy sikerült erkölcsi fordulattal e szép leány is kényelmes helyzethez, kiváló társadalmi álláshoz jutott, mely irigyeltté tette. Megesett aztán azon a társadalmon, mely e fordulatot látta, hogy valami ínségesek — nem tudom felső-vidékiek, vagy alsó-vidékiek — elhatározták, hogy elmennek e kisasszonyhoz és fölkérik, adakozzék a szegényeknek. Megjelennek jól fűtött, szépen berendezett lakásán; elmondják, hogy kéregetni jöttek azok számára, a kiknek nincsen ffíteni valójuk. Hát az igen tisztelt kisasszony, a ki valamikor nagyon jól érezte, milyen rossz a fűtetlen szoba, most a jó meleg kandalló mellett azt mondotta: föl nem foghatom, hogyan fázhatik valaki, mikor itt olyan kényelmes, kellemes meleg van. (Derültség bal felől.) E kisasszony példáját juttatta eszembe az a nagy boldogság, melynek suptilis képviselője itt Hegedűs Sándor volt. 0 azt mondja, meg nem birja érteni, miféle mellőzött óhajtásai lehetnek a nemzetnek, mikor ő oly megelégedett, oly boldog. Én, t. ház, annak idejében, mikor az igen t. képviselő ár a »Hon«-ban irta azokat a nevezetes, kétezres vezérczikkeket, mikor a »Hon« a magyar nem;:et imíghauiisítatlan közérztíletét képviselte, azoknak a vezérczikkeknek legnagyobb részét olvastam. (Egy hang bal felől: Nagy martyromság!) Nem volt az annak idejében niartyromság; ha ma kellene olvasni az ő vezérczikkeit, az már matyromság lenne. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) En csak azon csodálkozom, hogy a t. képviselő úr az ország helyzetét boldognak és kielégítőnek találja. Mert ha végigtekint az ország kormányzásán, a nemzet minden rétegén; ha végigtekint akár anyagi, akár erkölcsi helyzetünkön, mi az, a miben Magjmrország helyzete ezen kétezer vezérczikk megírása óta. változott? Hegenűs Sándort, képviselő úr pénzügyi capaeitás, legalább annak hírében