Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

IS. oísíágos ülés 1892. márezlns 12.én, raombnton. 133 áll. Mondják, hogy nemzetgazdász és gondolom az is. Már most ily két tudománynyal foglalkozó, már már államférfiúi nagyság hírnevében úszó, sőt gr. Apponyi Albertnek leczkéket tartó (Derültség bal felöl.) képviselő úrnak mindenesetre ismernie kell az ország anyagi és erkölcsi helyzetét annyira, hogy számot vethessen önmagával és a helyzettel lelkiismeretesen: vájjon az általa megírt 2000 vezérczikk óta változott-e Magyarországon a helyzet, javult-e, fejlődött-e az ország állapota anyagilag és erkölcsileg úgy, hogy ennek a boldog megelégedésnek lehessen itt a magyar parlamentben az ország ügyei felett egész áradozással kifejezést adni? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) En, a ki vidékről ismerem az ország helyzetét, annyit mondhatok és ez leginkább a pénzügyminister úr figyelmébe ajánlandó körülmény, (Halljuk! Halljuk!) hogy bár az eddig elhangzott vita alkalmából is többször kiváló érdemeképen lett hangsúlyozva, hogy a pénzügyi egyensúly helyre lett állítva, de hogy ezért az egyensúlyért maga a nemzet és az egyes polgárok saját anyagi helyzetükben milyen árt fizettek? Erről még nincs számadás előttünk. Ha a t. pénzügyminister úr utána nézet és beszedi az egyes telekkönyvi kivonatokat, melyeknek G. lapja ezt elárulja és beszedi az adatokat azon óriási váltóforgalomról, mely mutatja az egyes polgárok anyagi jólétét az egész vidéken a szűz anyagi állapoton túl, akkor látni fogja, hogy ez a pénzügyi egyensúly nem egyéb, mint egy szép kirakat, a milyet látunk a hatvani-utczábaii, a mely kirakat megett egy szegény, egy bukás előtt álló kereskedő áll. Kívülről szép, kívülről kellemes, kívülről boldogságot mutat, de ha belül felütjük azokat a számlalapokat, melyeket a kereskedő fiókjában tart, akkor azok a kirakatok azonnal elvesztik becsüket. 8 azok szép takarói lesznek a kereskedő szomorú helyzetének. (Heleslés a szélső baloldalon.) A mennyiben majd a költségvetés tárgyalása alkalmával lesz módunk rámutatni ezen körülményekre, ezen kérdésnél ezúttal tovább

f időzni nem kívánok. T. ház! Ugy Darányi Ignácz, mint Hegedűs Sándor t. képviselő urak, de maga a ministerelnök úr is a többség által beterjesztett felirati javaslat támogatására minduntalan Deák Ferencz egyik-másik alkalom adtával elmondott és ezen felirati javaslat támogatására talán alkalmas beszédének egyes pontjaira hivatkoztak; sajnos azonban t. ház, hogy azok, a kik politikai életüket Deák Ferencz által megteremtett közjogi alapra helyezik és a kik minduntalan, mint kátéra és —- természetesen joggal — mint bibliára hivatkoznak Deák Ferenczre, abban az egyben megfeledkeznek Deák Ferenczre, hivatkozni, hogy ő a 67-iki kiegyezést csak kiindulási pontnak tekintette és csak lépcsőnek, a melyet kiépíteni és fejleszteni kell. Az is igen sajátságos dolog, t. ház, hogy sem Darányi Ignácz, sem Hegedűs Sándor t. képviselő úr, midőn Deák Ferenczre hivatkoznak, nem számolnak azzal, hogy Deák Ferencz ezeket 1869-ben mondta. Egy más nemzedéknek, a melynek más volt a politikai erkölcse és más politikai kilátása, mint a minő kilátások előtt áll ma az ország. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. képvielőház, hogy ha az 1869-iki politikai nemzedéket veszszük, a mely még tele volt politikai ideálokkal, tele politikai reményekkel s a mely tiszta, meghamisítatlan politikai érzéseket vitt a politikai küzdelembe, akkor az a felfogás, a melyet Deák Ferencz képviselt, hogy ugy mondjam, inkább mérséklője volt a nemzet vágyainak. És ha az volt, akkor ma a fejlett viszonyok között azokat a további politikai küzdelmekre nézve föltétlenül és korlátlamil alapúi elfogadni nem lehet és nem szabad. Nekem különben és annak a t. pártnak, a melyhez t irtózni szerencsém ^ van, csak annyi közöm van Deák Ferencz politikájához és az általa létesített alkotásokhoz, a mennyiben azok megdöntésére törekszem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy majdan az így teremtett tabui a rasa alapján egy új, erős, hatalmas, a magyar nemzet önállóságát és függetlenségét biztosító államot teremteni képesek legyünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn ezekből kifolyólag áttérek a többség által beterjesztett felirati javaslatra, önkéntelenül én is oda térek vissza, a melyből legtöbb t. képviselőtársam kiindult: ugyanis t. i. azon theoria ötlik és tíínik fel előttem, a melynek az országgyűlés feloszlatásának kérdésében az igen t. ministerelnök úr államjogi magyarázatát adta. (Halljuk ! Halljuk! bal felől.) Hát én, t. képviselőház, a magam részéről elfogadok minden tévedést és elfogadok minden hibát mint emberi tévedést és mint emberi hibát; hanem nem íogadom el az őszinteség hiányát a kormány részéről, mert az őszinteség az, mely a kormánynyal szemben még az elvi ellentétek között is biztosítani képes a bizalmat és bizonyos körülmények között a támogatást. T. képviselőház! A t. ministerelnök úr azt mondta, hogy ő januárban azért tartotta szükségesnek feloszlatni az országgyűlést, mert különben a fontos kereskedelmi szerződéseket a múlt évben nem lehetett volna elintézni. Mikor ugyanis erről az oldalról az országgyűlés feloszlatására indokokat kívántunk, hogy melyek azok ? Akkor ez volt az egyetlen indoka a ministerelnök úrnak. Nézzük, hogy az országgyűlés feloszlatásának őszinte és igaz indoka-e ez? (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Hiszen a keres-