Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

18. orsxágtts Illés 1892. máreetas 15-én, szombaton. 131 megteendők, tekintettel azonban arra, hogy három interpellatio is van, azt hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni, hogy azok ma valamivel korábban legyenek betérjeszthetők. (Helyeslés.) Következik a napirend: a válaszfelírati javaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Szederkényi Nándor jegyző: Sima Ferencz ! Sima Ferencz: T. ház! Darányi Ignácz t. képviselő úr tegnap a többség felirati javaslatát támogató beszédében egy hasonlatot használt, a melylyel szemben, ha tegnap lett volna módom felszólalni, kénytelen lettem volna arra a közmondásra hivatkozni, hogy minden hasonlat sántít, de az övé ráadásul botlik is. Az igen t. képviselő úr ugyanis gróf Apponyi Albert képviselő úrnak a választási visszaélésekre vonatkozóvádjávalszemben ellensúlyozóul azt a hasonlatot használta, hogy Apponyi úgy áll a kormánynyal szemben, mint a tanítóval szemben az iskolás gyermek. Azt mondta t. i., hogy nem ismer olyan deákot, a ki bukását rendesen a tanár erőszakoskodásának vagy jó indulata hiányának ne tulajdonítaná. Hát, t. ház, ez a hasonlat gróf Apponyi Albert képviselő úrral szemben sem nem találó, sem nem szellemes, de legkevésbbé igazságos a kormánypárt részéről. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megengedem, logy Darányi Ignácz, t. képviselőtársam ama felfogásból kiindulva, melyben ő meleg lelke>tíltségétől áthatva, kész a kormányt minden törekvésében támogatni, elismeri feltétlenül a kormány kormányzati képességét; de hogy ebből azt a eonsequentiát vonhassa le, hogy az a kormány gróf Apponyi Albert politikai életével és politikai szereplésével szemben a tanári hivatásra is jogosítva volna, ez ellen én a magam részéről határozottan tiltakozom, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor aztán Darányi Ignácz t. képviselő úrnak úgy önmagát, mint a t. többséget galvanizáló lelkesú'lésre ragadt beszéde befejeztetett, felállt Hegedűs Sándor t. képviselő úr. Megvallom őszintén, hogy a mikor őt végighallgattam, abban a véleményben voltam, hogy mégis akad a kormánypártban professor, a ki leczkét, még pedig bölcs, politikai útmutatásra szolgáló leczkét tarthat Apponyi Albert t. kép viselőtársamnak. (Bálijuk! Halljuk!) Valóban, ha úgy végig gondolok a »Nenazet«, tehát a kormánypárt hivatalos lapja szerint a »legszelleuiesebb, a legtárgyilagosabb és a legelfogulatlanabb beszéd«-en, melyet itt tegnap Hegedűs Sándor t. képviselő úr tartott, (Derültség a balés ssélső baloldalon.) sajátságos impressiók azok, melyeket ezen beszéd után én is érzek és a melyeknek hatása alatt a t. képviselő úr — sajnálom, hogy most nines itten — nemcsak jogosaltnak érezte magát leczkét tartani gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és a nemzeti párt felett, de oly jogot vett magának arra, hogy ezen leczkékből kifolyólag még gúnyolódjék is. S tette ezt oly erkölcsi positiohól, a mely egy pillanatig sem tartható fenn. (Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondta a t. képviselő úr, hogy nagy szerencsétlensége gr. Apponyi Albert t. képviselő úrnak az, hogy impressiók hatása alatt áll: lelkesül ma és kétségbe esik holnap. (Halljuk! Halljuk!) Hát t. ház, lesz még idő más alkalommal és talán beszédem folyamán még ma is rá fogok mutatni, hogy annyiban teljesen igaza van a t. képviselő urnak, a mennyiben ma egyik pillanatban jogos a lelkesültség, a másik pillanatban pedig jogos a kétségbeesés is s ez utóbbi különösen akkor, ha nem bízunk abban, hogy azon politikai intentiok, melyeket ezen az oldalon képviselünk, előbb-utóbb mégis diadalra fognak jutni a kormánypárttal szemben. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De Hegedűs Sándor képviselő úrnak gúnyolódni a nemzeti párttal, vagy az egész ellenzékkel szemben azért, mert a most lezajlott képviselőválasztás alkalmával a kormánypártnak sikerült többséggel kerülni be a házba, azt hiszem nem lehet, mert eltekintve azon erkölcsi és szellemi fogyatkozásoktól, a melyekkel ezen többség visszakerült: ami a számbeli többséget illeti, nagyon sajnos és szomorú, hogy a t. képviselő úr épen arról a helyről, a honnan beszélt, nem vet számot azokkal a tényezőkkel, a melyekkel az ellenzéknek meg kell küzdenie akkor, mikor itt az ország és nemzet bizalma nevében meg kell jelenni, (ügy van! a baloldalon.) Hogyha a t. kormány gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunknak a választások előtt csak két héttel, ha mindjárt megrohan ássál is, eltekintve az alkotmányos költségektől, melyek a jelen választás alkalmával elég bőséggel és lelkiismeretességgel dolgoztak, (Derültség a baloldalon) rendelkezésére bocsátotta volna azon 79 főispánt és 79 alispánt, . . . Gr. Apponyi Albert: Az nem is kell! Sima Ferencz: a 478 főszolgabírót és ugyanannyi alszolgabírót, a 72 polgármestert. (Egy hang a baloldalon: Annyi nem is kellene!) Gr. Apponyi Albert: Hírmondó sem maradt volna! Sima Ferencz: ... az 5500 jegyzőt és ugyanannyi községi bírót, (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) eltekintve az államhívatalnokok egész seregétől; és végül, ha rendelkezésére bocsátotta volna a 76 törvényszék vezetése alatt álló 414 járásbíróságot és azoknak egész hivatalos apparátusát, — mert habár megengedem, hogy például az igazságszolgáltatás közegei J7*