Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

iä. orszásros ttlés 189Í mflrezius 11-én, pénteken. Í27 lehessen beszélni, részint azért, hogy saját ellenzéki álláspontját igazolhassa. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És én, sajnálattal bár, de constatáíom azt, hogy azt hiszem, bármilyen szerény és kis tehetségű tagja is vagyok a háznak... (Felkiáltások a szélsőbalon: Igaz! Igaz!) Ez igaz, én is azt mondtam, nem mondanám, ha igaz nem lenne. (Élénk tetszés a jobboldalon. Halljuk ! Mozgás a baloldalon.) Azt hiszem, nem tévedek s ezt nem a felvert szenvedélyek közepette, nem is nyilvános beismerésként hozom fel; tudom, hogy e tekintetben helyesléssel találkozni nem fogok, de engedje meg gr. Apponyi képviselő úr, ha most az egyszer kivételesen az önbírálásra hivatkozom. Elfogulatlan akarok lenni bírálatomban, de eonstatálnom kell, hogy a t. képviselő úr az egész választási eampagne alatt és azóta is folytonosan egész erővel, merem állítani, bizonyos imperátori hangon és érthetetlen önbizalommal tisztán és kizárólag pártharezra provocált,.. (Zaj a baloldalon. Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ezt önök mundják nekem? (Élénk tetszés a baloldalon.) Hegedűs Sándor : ... erre fektette a fősúlyt s a régi ideálok, mint a közigazgatási reform stb. mind háttérbe szorultak. Nem volt egyéb, csak küzdelem. Hogy mily fegyverekkel és eszközökkel folyt a harcz, az e perczben nem képezheti bírálatom tárgyát; de hogy mily érzelmekkel és indokok alapján folyt e harcz, arra nézve egy-két adattal szolgálhatok. (Halljuk ! Halljuk!) Én, t. képviselőház, abbíin a hitben vagyok, hogy gr. Apponyi Albert gyökeresen félre van vezetve, részben a hírlapok, részben a közönség által, de különösen impressionabilis természete által. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőtársam különösen a legutóbbi időben sokkal többet adott a külsőségekre és ennek következtében, ha azt mondják neki azok, kik lelkesednek érette, hogy a nemzetben politikája meggyökerezett, hogy ő a nemzet apostola és vezére, hogy a nemzetben az ő pártja terjed, 2'yőz, rohamosan halad előre és hogy ő a helyzet ura — én ezeket a szavakat mind idézni tudnám a hozzá közelálló lapok mindennemű stereotip kifejezései közül — akkor lehetetlen, hogy oly impressionista embernél, mint nála, az ne következnék be, hogy lelkesedik és elbízza magát. (Igaz! Űgyva/11! a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy az igazságnak és az egész helyzet megvilágítása érdekében tartozunk azzal, hogy mindenki, a ki positiv, kétségbevonhatatlan adatokkal rendelkezik, álljon azokkal elő. Én ilyenekkel rendelkezvén, előállók azokkal. (Halljuk! Halljuk!) Természetes, hogy miután a közönség magaviseletéről és a válasz tók bizalmáról van szó, localis dolgokat kell előhoznom. (Halljuk! Halljuk!) Felhívom t. képviselőtársaimat, hogy ne méltóztassék ezeket kicsinységeknek venni; itt kerületről kerületre, megyéről megyére kell mennünk, hogy a helyzetet tisztázzuk s hogy gr. Apponyi Alhert félrevezetve ne legyen. (Derültség jobb felöl.) E tekintetben csak három helyről szolgálok positiv adatokkal s előre provokálom gr. Apponyi Albertet, hogy ezen adatokat czáfolja meg. (Halljuk ! Halljuk ') Az egyik dolog Marosvásárhelyt történt. Azt hiszem, az a lelkesedés, a melylyel ott fogadták, teljesen kielégítette őt. Tudom és olvastam, hogy mily dithyrambokat írtak akkor a lapok. A lelkesedés lángjai átcsaptak az egész hazán s minket mind elemésztettek. (Derültség jobb felöl.) Nézzük már most positiv adatok alapján, hogy mily közönség lelkesedett mellette. Meszlény Lajos: Már mindenesetre szebb, mint Szilágyi mellett Kassán! Hegedűs Sándor: Gr. Apponyi Albert a múlt őszszel észrevette, hogy létezik egy magyar közművelődési egylet. Addig nem igen vette számba, (Zaj és felkiáltások bal felől: Ohó! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elment annak a közgyűlésére és mindig azt mondták, hogy onnan a politika ki van zárva, arra a közgyűlést nem akarják felhasználni. Hogy mi történt, mi nem történt, az nem tartozik reám, mert privát dolgokkal nem foglalkozom; de midőn jóval később megindult a választási mozgalom és a 48-as párt kitűnő férfiai oda mentek és felszólították a vezető egyéniségeket, hogy jelöljenek jelöltet a kormánynyal szemben: az ottani 48-asok azt mondták, hogy nagyon sajnáljuk, de a gróf itt volt az őszszel és mi becsületszavunkat adtuk, hogy az ő jelöltjére szavazunk. Hát ez tisztán 48-as párt volt; hogy azután volt lelkesedés, volt övatio, azt mind nem vonom kétségbe: sőt eoneedálom; de ne méltóztassék azt hinni, hogy ez az ő saját pártja volt. Azután méltóztatott eljönni Kolozsvárra s nem velem szemben, hanem egy képviselőtársammal szemben állított jelöltet. Az ajánlatot tizenhármán írták alá és kiderült, hogy ezek közül csak egy volt a pártjabeli. (Derültség a jobboldalon.) Hát ilyen az a párt, a mely lelkesedett és tapsolt és a mely nyíltan meg is mondta, hogy azért pártolja Apponyit és azért lelkesedik érte, mert az ő győzelemre jutása készíti elő hatalomra jutását a függetlenségi pártnak és gr. Apponyi akkor sem tett és soha sem tett az ilyen feltevés és hit ellen megjegyzést. (Ellenmondások a baloldalon.) A tudósítások legalább erről nem szólnak. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. HegedŰS Sándor: Torontál vármegyének egyik kerületében t. képviselőtársam szintén