Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

1$H 12. országról lilét 18M. mireeins 11-én, péntekuu is? Ha ezekkel szemben keresem, hogyan jutunk mind erősebb anyagi függésbe Ausztriától, nem találom : (Élénk helyeslés jobb felől.) ezzel ellenkező tényt találok eleget. Méltóztassék előállani bizonyító adatokkal s akkor felveszszük a vitát; ha hibáztunk, elismerjük; h i helyes volt, a mit mondtunk, megvédjük így állunk közjogi tekintetben. A közjogi alapszerződés respectálandó, hogy a reformokhoz láthassunk és ;t mit gróf Apponyi annak kiépítésére felhozott, az oda nem tartozik. Azonban, t. ház, reformok várnak ránk. A választóktól öt évre megválasztva, az a kérdés, mily feladatokkal kell most foglalkoznunk ? A kormány egy egész csomó reformjavaslatot részint előterjesztett, részint kilátásba helyezett. A valutarendezés, a közigazgatási javaslatok egész sora, igazságügyi törvényjavaslatok állanak előttünk. Apponyi t. képviselő úr e tekintetben igen kényes helyzetben van. (Ellenmondás bal felöl.) Már az én felfogásom szerint. Én nem beszélek soha gr. Apponyi felfogása szerint, hanem a magamé szerint. (Tetszés jobb felől.) En a múlt nyár eseményeire visszatérni nem kívánok, de eonstatálom, hogy igénytelen felfogásom szerint — s ezt hangsúlyozom, nehogy félreértessem — soha gróf Apponyi Albert nagyobb nem volt, mint a mikor ott görnyedt a közigazgatási bizottság asztala mellett és dolgozott. (Helyeslés jobb felöl.) Igaz hogy akkor tapsokat nem aratott; igaz, hogy lapjai és azon barátai, a kik most dicsérik, zavarban voltak, hogy nem írhatták egy nap sem: a megváltó nyilatkozott, a nemzet követi, a nemzet vele van! (Derültség jobb felöl.) De Apponyi akkor dolgozott és végigment a kormánynyal azon munkában, melyet később képtelennek jelentett ki, az utolsó pontig és akkor egy, bár igen fontos, de mégis alárendelt dolognak a kétszakaszos törvényből való kihagyása miatt egy hátulsó ajtón az obligoból kiszabadult .... Gr. Apponyi Albert: Kivel szemben? HegedÜS Sándor: Nem a kormánynyal, hanem a reformmal szemben. Hogy ugyanazzal a reformmal szemben, mit tett később a választási harcz alatt, nem kutatom. Objectiv akarok lenni s felveszem a fonalat legújabb beszédénél. Ugyanaz a kormány, melylyel sokáig dolgozott, ugyanazon javaslatokat beterjeszti és kívánja tárgyaltatni és ugyanazon pontnak megoldását, a melynek kihagyását a képviselő úr kifogásolta, maga a trónbeszéd kilátásba helyezi és most azt mondja gróf Apponyi Albert, hogy nem hisz a kormánynak. Erre joga van. (Igazi Úgy van! bd felöl.) Várja az összes törvényjavaslatokat. Erre is teljesen joga van. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Azonban nem áll meg itt s erre nincs joga; mert az, a ki korábban azt mondta, hogy általános nyilatkozatok alapján is kész volt a reformmunkába belemenni — ismerjük el az objectivitas érdekében álláspontját, hogy felfogásában a kormánynak szándékaira, akár képességére nézve csalódott — magának a kész munkának tárgyalására nézve kötelezettsége nem szabad, hogy változzék. (Helyeslés jobb felöl.) Midőn feltétlen követelményként állította fel, hogy a közigazgatási törvényjavaslat előtte álljon, mert nem előlegezi a bizalmat, teljesen correcte járt el; de tovább ment, mert más feltételeket is tűzött ki és a junctimot igen mesterségesen szaporította, mert nem azt mondta, hogy csak a fegyelmi jog, a községi és városi hatóságok rendezésére vonatkozó reformokat követeli, hogy belemenjen a tárgyalásba, de előre tolja a vátasztási reformot. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én csak azt eonstatálom, hogy ez a korábbi junctimban nem volt meg s hogy ez a követelmény egy öt évre választott országgyűlésnek első hetében van felállítva. De a kérdés szerin • tem az : melyik sürgősebb és melyik reformnak és törvényjavaslatnak életbeléptetése van az idő és körülmények által előtérbe állítva? Öt évre vágyunk képviselőknek megválasztva. (Zaj a baloldalon.) Vájjon a választási törvény reformjának veszszük-e közvetlen hasznát? Hiszen az csak akkor lehet tényleg életbeléptetve, mikor mandátumunk lejár. (Zaj a bal- és szélsőbalon.) Időközben van munka elég és pedig olyan munka, melynek eredményét azonnal lehet életbeléptetni, a melynek sürgősségét gr. Apponyi Albert leginkább hangsúlyozta, a melynek szükségét érzi az egész ország. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt kérdezem már most, hogy jogosúlt-e, íoyalis-e az az eljárás, a mely olyan reformokkal szemben, melyek azonnal kézbevehetők és foganatosíthatók, junctimot csinál egy oly kérdésből, a mely csak később oldható meg és később léptethető életbe? (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbalon ) Nem azok részéről mondom ezt, a kik a reformot perhorrescalják, mint a szélsőbal, mert hogy e^ek minden nehézséget és akármilyen junctimot felállíthatnak, teljesen jogosultnak ismerem el; hogy csélszeríí-e, az más kérdés; én csak gr. Apponyi Alberttel és pártjával szemben állítom fel e tételt és vagyok bátor azt állítani, hogy e tekintetben magatartásának jogosúUsága nincs. De van egy magyarázata. (Hall juh! Halljuk!) Az, a ki a reformmunkát akarja, az annak előterjesztését és cjakis annak tárgyalását kívánja. Az, a ki a pártok közt surló dást, a kormány elleni támadási támpontokat szaporítani kívánja, az más kérdéseket tol előí térbe, részint azért, hogy igen erős dolgokat