Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

13. országos ölés 1893. mrtreíini 11-én, pénteken. U3 t. niinisteielnök úr tegnap elmondott, mert nem akarok azoknak a jeles férfiaknak, kikkel szemben ő érveléssel élt, ügyökbe és hatalmas küzdelmükbe belevegyülni, mivel a szellemi küz delemnél is megtörténhetik, mint a közönséges küzdelemnél előfordul, hogy midőn az ellenséget nagyon elverik, marad sokszor annak számára is, a ki talán ártatlanul közbevegyíü. De bátor leszek olyan tárgyat kiválasztani, mely által az esetleges szellemi hódobások ellen magamat megóvhatom. (Halljuk! Halljuk!) És ha ezt keresem, megtalálom azt abban, a mit a t. ministerelnök úr nem mondott, vagy legalább itt nem m on d ott. (Halljuk ! Halljuk !) A t. minsterelnök úr Temesváron azt mondta, hogy ^felemelt fővel jár és végzi teendőit«. Kérdem én, t. ház, mi okozza ezt a különös büszkeséget ? Szorgos-in kerestem én ennek okát és kezdtem azon, hogy talán az okozza ezt, hogy a párteassa teljesen kiürült és hogy azon szellemi erőfeszítés következtében, melyet úgy ő, mint többi t. ministertársai kifejtettek, a választásoknál pártja számban és szellemben gyarapodott? Ezt azonban nekem nem volt szerencsém tapasztalni. De ha megfordítva gondolnám és azt kutatnám, hogy talán a t. pártnak a szellemi ereje csakugyan emelkedett volna a ministeriumban vagy talán az igen tisztelt ministerelnök úrban: erre nézve is ki kell jelentenem, hogy ezt sem volt szerencsém tapasztalhatni. Meglehet, ámbár nem tudom, hogy talán mások szerencsésebbek voltak. Pedig e szellemi megerőltetést kifejtette nemcsak a t. ministerelnök úr, hanem többi ministertársai is. Hogy példát mondjak, itt van a honvédelmi minister úr, a ki a szomszéd pártnak még a létjogát is tagadta, sőt teljesen agyonágyúzta; ámbár lehetséges az h, hogy az ekkor hallott durrogások csak az új fegyverek dörgései voltak, a melyekkel még a mi pártunkat is anynyira agyonlődözte, hogy nem maradt belőle egyéb, mint egy nagy nulla. Azonban ez a nagy nulla csak a napokban szállott fel Budán és csodák csodája, ezen egy fekete-sárga jelzőzászló volt, melyre az vala felírva: »Alles ist dahin, Gott weiss wohin ?« Csanády Sándor: Gyalázat! (Derültség.) Elnök: Kérőin a t. képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Helyeslés jobb felöl.) Nedeczky Jenő: Azt hiszem, ez sem szolgálhatott valami nagy örömére a t. ministerelnök urnak, mert az a táloldal, a melynek még a létjogosultságát is megtagadták és a melyet úgyszólván teljesen agyonüldöztek, a nemzet akaratából megerősödött. (Úgy van! hal felől.) Mikor a t. ministerelnök úr egy nagy szellemi ötlettel és arithmetikai gyorsasággal kifejtette, hogy mi a kormánypártnak csak egy negyedét teszszük, ez a szellemi vágás oly viharos éljenzést idézett elő, mely a többi érvek mellett felhangzott éljenzésnek csak igen gyenge negyedét képezte. (Úgy van! bal felől.) Kerestem tovább, hogy tehát mégis mi okozhatta az emelkedett fővel való járást: talán az, hogy a felirati javaslatban, midőn a koronázásra történik utalás, oly kifejezést használtak, a melyet a szabadelvű pártban körömszakadtig védelmeztek és a melyet akkor, midőn a köröm már addig szakadt, hogy az élö húsba vágott, kénytelenek voltak visszavenni? Én tehát bárhol keresem is, nem találom meg az okát annak, hogy oly felemelt fővel jár, mióta a választások megtörténtek; (Úgy van! bal felől.) és igen örülnék, ha a ministerelnök úr kíváncsiságomat kielégítené és ezt megmagyarázná. Reflektálva gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam egyik hasonlatára, a melyet a kiegyezéssel kapcsolatban felhozott, hogy a házon rés van, az ablakok még nincsenek beállítva, úgy adta elő a t. ministerelnök úr, hogy a gerendákat ki kell cserélni. Én, a ki épen építésben vagyok, nagyon megjegyeztem e hasonlatot és állíthatom, hogy azt gróf Apponyi Albert nem így mondta. De lehet, hogy e kis tévedés onnan származik, hogy a t. ministerelnök úr itt egy nagy szálkát lát, (szónok gróf Apponyira mutat) a melyet midőn hivatásának magasságáról leszáll és mint közönséges pártvezér szól, gerendának tekint és ha a t. ministerelnök úr gr. Apponyira gondolt, midőn a gerendák kicseréléséről beszélt, biztosíthatom, hogy csalatkozott, (TJgy van! bal felől.) mert a cserébe nem megyünk bele, mert elvért harczolunk! Ezekből kifolyólag, miután nem látom, hogy a t. szabadelvű párt szellemileg gyarapodott és azt a feliratában is kifejezésre juttatta volna, tehát- a t. szabadelvű párt feliratát nem pártolom, ahhoz a felirathoz járulok, a melyet gr. Apponyi Albert mélyen t. vezérünk benyújtott. (Élénk helyeslés bal felöl.) Molnár Antal jegyző: Hegedűs Sándor! HegedÜS Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután a felirati bizottság javaslatában az egyik passus kérdése el van intézve, azt hiszem, hogy a különböző pártok által benyújtott felirati javaslatok feletti vita tulajdonkéj) három pontban foglalható össze. Az egyik vonatkozik a közjogi kérdésre, a másik a reformokra, a harmadik pedig a pártok viszonyaira. Engedje meg a t. ház, hogy röviden, egyszerűen és őszintén elmondjam ezekre igénytelen nézeteimet. (Halljuk! Halljuk!) A mi a közjogi kérdést illeti, e tekintetben legrégibb ellenfeleinkkel, a szélső bal t. képviselőivel kívánok először egy pár szót vál-