Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

116 12. országos Illés 189S. márezitis 11-én, pénteké*. erkölcsi jogczímmel is. Hova lesz hát, felelősség lehet-e egyáltalán felelősségről szó akkor, mikor elkövethető bárminő politikai baklövés, önök ugyan azért soha felelősségre nem vonnak senkit ; és viszont, t. képviselőház, az ellenzék gyakorolhatja-e komolyan ellenőrzési kötelességét, mikor arra azután eset nincsen, hogy ha igaza van is, ha nézetei érvényre jutnak is, ő azoknak a gyümölcseit élvezze. Ennek aztán meg van ama következménye, hogy minálunk a parlamenta rigmus igazán üres forma, (Igaz! Úgy van! bal felöl',) de a nemes érez, ami annak színt és erőt kölcsönöz, az hiányzik belőle. (Úgy van! hal felől.) Épen úgy, mint a hogy a magánéletben mindenkinek szüksége van arra, hogy jelleme megaczélosodjék, hogy keresztülmenjen a megpróbáltatások iskoláján: épen úgy a többségeknek szükségük van arra, hogy keresztűlmenjenek azon a tisztulási processnson, a melyet csak az ellenzéki létei ad, mert ha az nem történt, akkor menthetetlenül odatapad ahhoz a párthoz a eorruptionak az átka, a mely a legnemesebb intentioknak a létesítését is lehetetlenné teszi. (Úgy van! bal felől.) És az én nézetem szerint, t. képviselőház, van egy ennél még veszedelmesebb corruptio; ez a közvéleménynek a eorruptioja, mely abból áll, hogy senki sem akar a hatalom birtokáról lemondani ; senki sem akarja magát annak a risiconak kitenni, a mely esetleg azzal jár, ha a hatalomnak pártfogásától elesik (Úgy van! bal felől.) és ez azután kiterjed az egész közvéleményre és a közvéleményben magában aláássa a szabadság biztosítékait. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr a tegnapi napon nagy patbosszál beszélt arról, hogy ha Magyarország alkotmánya és szabadsága meg fog táraadtatni, no akkor ez az ország védelemre készen áll. Én ezt nem hiszem. Nem hiszem igen egyszerűen azért, mert a közvéleményből, a mint látom, kihalt az az érzés, hogy a kormányzati visszaéléseket megtorolja és a jó kormányzatot létesítse; ha pedig ilyen áílaputok ellen a közvélemény nem képes reagálni, akkor nincsen szüksége arra, hogy várja azt az idegen hódítót, a ki vaskezét a nyakára teszi, mert az már maga hajtotta járomba fejét. (Úgy van! a bál felől) Az is mondottam, t. képviselőház, hogy a válaszfelírati javaslat annyiban hiányos és hézagos, mert nem pendít meg és nem tisztáz eszméket, melyeket az országgyűlési tárgyalások kezdetén tisztázni kell. Ilyen kérdés, melyet mindenekelőtt tisztáznunk kell, az: ki tehát voltaképen ennek a szabadelvű pártnak a vezére, ki csinálja a politikát, a ministeremök úr-e vagy Tisza Kálmán ? (Halljuk ! Halljuk !) Mert mindent meg lehet hamisítani, de a tényeket nem lehet meghamisítani. A tény pedig az, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársunk annak a pártnak legjelentékenyebb államférfia, ő alkotta, csinálta a pártot, ő tartja fenn és csinálta azt a kormányzati rendszert, a melyet nézetem szerint csak az o rendszerével lehet fentartnni és másképen sehogy. És épen azért ő fog lenni a vezér mindig, mint a hogy volt Deák Ferencz a párt vezére, daczára annak, hogy a ministeri padokon nem ült. Ennek következtében ezt. a kérdést tisztázni kell. Másutt a politikai felelősségre hivatkoznám, mert annak kell felelősnek lennie, a ki az egész pártnak alapgondolatát fejezi ki, nálunk, fájdalom, nem lehet erre hivatkozni. De hivatkozom másra, a politikai, sőt talán a társadalmi decorumra. Én azt tartom, hogy a ministerelnöknél nem járja az, hogy idegen tollakkal ékeskedik, hogy helyette más csinálja a politikát, (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán t. képviselőtársunknál pedig nem járja az, hogy azt mondja: »Hansele geh' du voran, du hast die grossen Stiefele an« ; (Élénk derülts'g és tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Bálijuk! Elnök csenget.) nem járja az, hogy a t. ministeremök kénytelen legyen kiállani azokat a csapásokat, melyek tulajdonképen nem neki, hanem a politika képviselőjének szólnak. A másik kérdés pedig, mit tisztázni kell, az, hogy mi itt az országgyűlésen ezután voltaképen mily rendszer alapján fogunk tárgyalni: a parlamentaris szólásszabadság, vagy pedig a rendszabályozásés a káplárpálcza rendszere alatt ? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés szoros összefüggésben van a képviselőház feloszlatásának kérdésével, a melylyel tegnap a t. ministerelnök úr foglalkozott és a melylyel nekem is röviden foglalkoznom kell. A t. miuisterelnök úr a tegnapi napon, nem szenved kétséget, a feloszlatása kérdésnek egy egészen új elméletét nyújtotta és azon kivtíl új és — hozzá teszem — igen előnyös szerepben mutatta be magát, t. i. mint a jogegyenlőségnek fejlesztője és terjesztője, de oly területre vitte át a jogegyenlőséget, a mely területen az eddig nem létezett, A t. ministeremök úr beviszi ugyanis a jogegyenlőséget a kalendáriumba (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Sálijuk!) és követeli a jogegyenlőséget a feloszlatást illetőleg a január hónap számára ép úgy, mint a május és szeptember hónak. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A legnagyobb indignatioval rohan neki t. barátomnak, mert új feudalismust akar behozni, mert új kiváltságokat akar behozni: hát nem lehet az országgyűlést januárban ép úgy feloszlatni, mint májusban, vagy