Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

11. orsiíílgos filés 1892. máreEÍns 10-én, csiitiirtSkon. jQg zési törvények végrehajtására. Ezzel szemben hivatkozom Beöthy Ákos t. képviselő úr kassai beszédére, ki ott a kiegyezés bővítéséről és fejlesztéséről szólott és a ki közel járt, ha nem egészen azon észjáráshoz, a melynek Eötvös Károly i. képviselő úr adott kifejezést, hogy tudniillik ezen kiegyezés jó volt azon szűk keletek közt, melyekben volt az ország 1867-ben, de nem tartható fenn az ország azon fejlődése után, mely azóta bekövetkezett. (Helyeslés jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert képviselő úr azt mondta egy más alkalommal, hogy a 67-iki kiegyezést keretnek tekinti, a melyet nemzeti szellemben ki kell egészíteni; tegnap épülethez hasonlította, a melynek gerendáit és ablakait ki kell javítani, vagy helyettesíteni. Engedelmet kérek, de gr. Apponyi Albert, Beöthy Ákos és Bujanovics Sándor képviselő urak nyilatkozatai közt mégis igen nagy különbség van, mely különbséget constatálni részemről szükséges volt. (Helyeslés jobb felöl.) Bujanovics Sándor t. képviselő úr tegnap arra utalt, hogy Deák Ferencz traditioinak ki az örököse és Deák Ferencz intentioit ki tudja jobban képviselni: vájjon ők a nemzeti párt oldalán, vagy pedig mi ezen az oldalon? És Bujanovics t. képviselő úr arra is utalt, hogy én ezen kérdésre nézve temesvári felszólalásom alkalmával Deák Ferencz egy nyilatkozatát említettem fel. Azt hiszem, hogy úgy Deák Ferencz, mint gr. Andrássy Gyula, a kikre hivatkozni fogok, hű és illetékes tanuk lehetnek a 67-iki kiegyezésre vonatkozólag. 1871. január 17-én Deák Ferencz a következőket mondta: »Mi, kik a tények számbavétele mellett tartottuk szükségesnek a kiegyenlítési szerződés megkötését, ezt legalább szavazatunkkal fel fogjuk tartanh mert megnyirbálása., aláásása sem a nemzet jelleméhez nem fér, sem czélszern nem volna.« (Élénk helyeslés bal felöl.) Mindenesetre ellentéthen van ez Ugron képviselő úr állításával, a ki azt mondta, hogy jó volt azt megkötni akkor, mikor gyengék voltunk, de most, hogy erősek vagyunk, bővíteni szükséges (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula 1889. évi április 5-én ezeket mondta: »Lelkiismeretesen merem állítani, hogy azoknak, kik a 67-iki kiegyezési tárgyalásokat vezették, nem volt szándékuk a Magyarország, a korona és a monarchia másik állama közti elintézetlen kérdéseket ideiglenesen rendezni, hanem czéljuk volt egyszer-mindenkorra úgy intézni el azokat, hogy az egyszer niegállapított közjogi viszony kiszámíthatatlan nemzedékeken keresztül sem kérdés, sem alku tárgya ne legyen. Ezért abba nem lett felvéve egy fél szabály sem, másrészt azonban egy oly intézkedés sem, mely a viszálykodás magvát hordotta volna magában.« Ezen interpretatio szerintem homlokegyenest ellentétben áll a kiegyezésnek akár kibővítésével, akár fejlesztésével, akár a keret kitöltésével, akár az épület egyes alkatrészeinek felcserélésével. Ezek merő ellentétben állanak azon szellemmel, a melyben a 67-iki kiegyezés alkottatott és ellentétben yannak magával a 67-iki kiegyezéssel. Gr. Apponyi Albert t. képviselő úrnak kifogása van különösen az ellen, hogy most miként hajtatik végre a 67-iki kiegyezés megállapodása. Erre nézve hivatkozik egy intézkedésre, melyet a kormány hanyagsága és mulasztása folytán annyi évek során át nem volt lehetséges tisztába hozni. Ez az, hogy a magyar honpolgár magyar honpolgárnak tekintessék a külföldön is és ne osztrák-magyar honpolgárnak. Megengedem, hogy ezen baj fennállott a régi időben, de ezen baj orvoslásáról teljes mértékben gondoskodva van, mert a kormány kezdeményezésére a külügyminister a múlt évben, ápril havában körrendeletet bocsátott ki a külképviseletekhez, melyben kimondatott, hogy »minden elnevezés mellőztessék, mely a monarchia két államának államjogi helyzetével összhangzásban nincs, különösen pedig mellőztessenek az: »osztrákmagyar államkötelék* vagy »osztrák- magyar alattvaló* megjelölések és ha ilyenek külföldi hatóságok által használtatnának, azok mellőzését és helyreigazítását is kötelességüknek tartsák*, ezen sérelmek, ha eddig fennállottak is, ma már orvosolva vannak. (Zajos helyeslés és tetszés jobb felöl.) De, t. képviselőház, gr. Apponyi Albert képviselő úr azt mondja, hogy a nemzet a politikai szabadságba mindinkább beleélte magát és hogy az ma már nem képes eltűrni egy párturalom monopóliuma nyűgét. (Halljuk! Halljuk!) Én kérem a t. képviselő urat, legyen szíves megmagyarázni azt, hogy a politikai pártoklétezése ellentétben van-e az állam politikai szabadságával? (Tetszés a jobboldalon.) Ellenkezőleg úgy tudom, hogy minden szabad és minden alkotmányos államban léteznek politikai pártok és hogy ezek létezése szükséges. (Úgy van! a jobboldalon.) Ez nem czél, hanem eszköz bizonyos ezélok és elvek keresztülvitelére, melyeket nem tartanak titokban, hanem egészen nyíltan vallanak be. (Ügy van! a jobboldalon.) De, t. képviselőház, ha már ezen álláspontot foglalja el a t. képviselő úr és helytelennek tartja a politikai pártok létezését, akkor legalább ugyanazon beszédben ne beszéljen saját pártjának szervezéséről (Helyeslés jobb felöl.) és ne mondja azt, hogy miután nem akarják magukat kitenni annak, hogy akár a jövő választások alkalmával, akár pedig máskor meglepettedének : a, párt szervezését az egész országban létesíteni fogják. (Helyeslés jdtib felől.)