Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

104 11. orszägos ülés 1888. mftmins 10-én, csütSrtSk6tt. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy mi a szervezést ellenezzük. (Halljuk! Halljuk!) Enge­delmet kérek, ez távol van tőlünk. Méltóztassék csak megtenni mindazt, a mit kilátásba méltóz­tatott helyezni. Azonban vegyék azt is tudomá­sul, hogy a mit önök meg fognak cselekedni, azt mi is megteszszük (Zajos helyeslés a jobb­oldalon.) és ne méltóztassanak azt, a mit méltá­nyosnak, igazságosnak és jogosultnak tart a képviselő úr a maga részéről, másoktól meg­vonni akarni. (Zajos helyeslés a jobboldalm.) Ezen országgyűlés feladatát megjelöli a leg­magasabb trónbeszéd, nielylyel az országgyűlés megnyittatott és az a nyilatkozat, melyet a kormány tett. (Helyeslés a jobboldalon.) Feladata az, miután az egyik legfontosabb teendő: az állam pénzügyeinek rendezése biztosítva van, az ország érdekében létesítendő reformok vites­senek keresztül. (Helyeslés jobb felől.) A ház ezen oldalának jelszava: munkásság a haza érdeké­ben keresztűlvieendő reformok körűi (Zajos he yeslés a jobboldalon.)és habár önök hátráltatják is e törekvést és a reformok létesítését, nézetem szerint még sem fog sikerülni, hogy a rendel­kezésünkre álló idő alatt meg ne oldjuk ezen reform kérdéseket úgy, a hogy azokat mi az ország érdekében jónak és szükségesnek látjuk. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig ez országgyűlés első actioját megtehessük, kérem a t. házat, hogy a feliratot elfogadni méltóz­tassék. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon.) Elnök: (csenget): Méltóztassék helyeiket elfoglalni és a szónokot meghallgatni. (Zaj. Felkiáltások szélsőbalon: Út perez! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) HoitsyFál; T. ház! (Nagy zaj. Felkiáltások: öt pereiét kérünk!) Elnök: Méltóztassék a képviselő uraknak a terem közepéről helyükre távozni, hogy a szónok meghallgatható legyen. (Élénk helyeslés jobb felől és felkiáltások: Helyre!) Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. ministerelnök úr (Halljuk! Halljuk!) azzal kezdte felszólalá­sát, hogy a koronának elvitathatatlan alkotmá­nyos joga volt az országgyűlést feloszlatni. Senki a koronának ezt a jogát alkotmányos szempontból nem kifogásolhatja, kérdésbe nem vonhatja. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Helyeslés jobb felöl.) Hoitsy Pál: A kérdés mely a mi részünk­ről fel volt vetve s a melyre meg kell felelnünk, illetőleg a melyre a kormánynak meg kell felel­nie, nem is abban áll, hogy a koronának joga volt-e, hogy a korona alkotmányosan járt-e el, mikor az országgyűlést feloszlatta, mert ehhez szerintem kétség nem fér, hanem igenis a kérdés az, hogy mi volt ennek a feloszlatásnak az igazi oka, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) mi volt ennek a feloszlatásnak a czélja (Igaz ! szélső­balon.) és mi volt az eredmény, a mely ennek következtében előttünk áll? (Helyeslés a bal- és szélső bal oldalon.) Alkotmányos szempontból az országgyű­lés feloszlatása mindig annyit jelent, hogy elégedetlenség fejeztetik ki akár a kormány, akár pedig a korona részéről a többség iránt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,) Máskép alkotmá­nyos szempontból az országytílésnek felszlatása egészen értelmetlen. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert hiszen az országgyűlésnek jellegét, munka­képességét, életrevalóságát s egész működését csakis a többség határozza meg. Ez adja meg neki a jelleget, az ad neki irányt. Az Ő aka ráta nyilvánul abban az országgyűlésben. (Egy hang jobb felöl: Ha lehet!) Ha tehát akár a korona, akár a kormány meg van elégedve ezzel a több­séggel, akkor egészen értelmetlen hogy, az ország­gyűlést feloszlatja s új választásoknak teszi ki magát. Tudom azt, hogy a ministerelnök úr nem szándékosan akarta ezen, a többséget kárhoz­tató ítél elet kimondani, de mikor ez eszközhöz nyúlt, önkénytelenül is ezt cselekedte (Úgy van! bal felöl.) Ha a kisebbség miatt volna valahol szokás feloszlatni a parlamentet, akkor minden parlamentet megalakulásaután rögtön fel kellene oszlatni, mert hisz a kisebbség feladata és czélja, hogy ellenséges, vagy legalább ellenzéki szempon­tot és állást foglaljon el a kormány ténykedései­vel szemben/Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem is ez volt az ok az országgyűlés feloszlatására. Tudjuk, hogy a t. ministerelnök úr egészen máshová czélzott. 0 nem a többséget akarta innen kiküszöbölni; neki nem volt e többség ellen panasza, mert nem lehetett azon többség ellen panasza, mely eddig itt ült; mert kívánhatott-e engedelmesebb, hogy úgy mondjam: szófogadóbb többséget, mint a minővel eddig rendelkezett? És ha ezt kívánta volna, akkor igazán nem tudom, mily eszközökkel lehetett volna ezt megteremteni, ha csak egy afféle intéz­ményhez nem nyúlt volna a ministerelnök úr, a melynek nyoma maradt számunkra az ó-egyp­tomi vallásfelekzeti szertartásokból, az úgynevezett igenlőknek intézményében. Ezeket az ó-egyptomi nyelven úgy hívták: »Usepta«, magyarra for­dítva: »Igenelgetők.« (Egy hang a szélsőbalról: Mamelukok!) Ezek afféle fából készült bábuk, melyeknek igen sok ideig nem tudták meg­találni magyarázatát. Ezeket igen nagy mértékben találták az egyptomi sírokban. Végre Mespero azután a vallási szertartásokból kimagyarázta, hogy ezek mi czélból vannak a sírokba letéve. (Halljuk! Halljuk!) Az egyptomiak ugyanis azt

Next

/
Thumbnails
Contents