Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

102 11, orsíágos Illés. 1892. máresins 10-én, csBtÖrtSkon. (Halljuk! Halljuk!) Egyrészi'ől megtámadta Eötvös Károly, másrészről gróf Apponyi Albert képviselő ur. A felirati javaslatnak ezen passusa azt mondja, hogy a 67-iki törvény intézkedéseit abban az értelemben kívánja föntartani, a melyben azok megalkotva, életbeléptetve és füntartva lettek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel szemben Eötvös Károly képviselő úr azt mondja, hogy nincsen öröktörvény. (Igán! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, de a fölírati javaslatnak melyik passusában van az, hogy »öröktör vény« '? (Helyeslés a jobboldalon.) A fölírat azt mondja, hogy mi ezen törvénynek megváltoztatását nem óhajtjuk, nem kívánjuk. A kettő közt igeu nagy a különbség. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mi sem azt nem mondjuk a 67-iki tcz.-ről, hogy az öröktörvény, sem azt nem mondjuk, hogy ideiglenes tőrvény: de azt mondjuk — a minek kifejezést is adtunk nem egy alkalommal — hogy ezt állandó alkotásnak tekintjük, a melyet föntartani kötelességünk. (Tetszés a jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélsőbalon ) Megmondtuk azt is, hogy ezen törvény módosításához azon factorok szükségesek, a melyek azt megalkották. Azt mindenki tudja, hogy a törvényhozásnak három í'actora van ; ha tehát a törvényhozás egyik factorának negyedrésze ezen törvényt módosítani akarja: ez még nem elég ok arra, hogy ezen törvény megváltoztassák. (Tetszés a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Elnök ssenget. Halljuk! Halljuk!) De eítekintve ettől, hogyan változtathatnék meg a törvényezikket? Hiszen a 67-iki kiegyezésnek egyes részei nemzetközi jelleggel is bírnak, mert a 67. törvény kimondta azt, hogy hasonló törvények alkotandók a monarchia másik felében is. A 67-iki törvénynek ezen részei tehát csakis ama factorok hozzájárulásával módosíthatók. Mi nem fogjuk megtenni ez iránt a kezdeményező lépéseket, mert e törvényt jónak látjuk és fentartását kívánjuk. De hivatkozom e tárgyban egy igen nevezetes tekintélyre, kire már más alkalommal is hivatkoztam, épen a kiegyezésre vonatkozólag: Deák Ferenczre, a ki 1869. Julius 1-én a válaszfelírati vita alkalmával ezeket mondta: »Ha már mi csak azért, mert vannak, a kik ezen kiegyenlítést lényegében meg akarják változtatni, a reformokat, melyek az egész ház nézete szerint oly sürgetőleg szükségesek, el akarnók halasztani és előbb a kiegyezést vennők tárgyalás alá, sajátságos eireulus vitiosusba jutnánk, mert hiszen ha új kiegyezés jönne is létre, ha az az ellenzék kedve szerint történik is meg, bizonyára lenne egy minoritás, mely azzal sem volna megelégedve és akkor évről-évre, újra és ismét újra a mai megkötött kiegyenlítés megtartása vagy megváltoztatása fölött vitatkoznánk úgy, hogy a szükségeseknek ismert reformoknak idő nem maradna.« E szavak 23 évvel ezelőtt mondattak, de alkalmazhatók a mostani viszonyokra is. (Helyeslés jobb felöl.) S itt áttérek közbevetőleg Ugron Grábor t. képviselőtársam azon állítására, hogy Ausztriával kötött szövetségünk természetellenes. Azok, a kik természetellenesnek, rossznak tartják, világos, hogy állást foglalnak ellene, de a különbség köztünk épen az, hogy mi sem természetellenesnek, sem rossznak nem véljük, hanem az orszáy érdekében levőnek s ezért fenn akarjuk tartani. (Helyeslés jobb felől.) A képviselő úr ezenkívül különbséget tett a kelet és nyugat érdekei között és azt mondta, hogy a mi érdekeink a kelet érdekeivel azonosak. Elismerem, hogy anyagi kérdésekben, kereskedelmi tekintetben sok érdek fííz bennünket össze a kelettel; de hivatkozom történelmünkre, országunk alapítójára, Szt. Istvánra ; (Fölkiáltások a szélsőbalon : Árpád alapította az országot!) a ki a nyugati civilisatiot hozta be hozzánk, ennek köszönhetjük országunk fennállását és fejlődését. (Zaj a szélsőbalon.) Azt, is mondja a t. képviselő úr, hogy ahhoz, hogy egy osztrák császárság fentartassék, jogezím kell. Osztrák császárság fentartásáról senki sem beszél, mert az ellentétben állana a 67-iki kiegyezés alapjával; de igenis érdekében van Európa e részének az osztrák-magyar monarchia fentartása, melynek két állama a pragmatica sanctio alapján egymást közös védelemben részesíti. Ez a kiegyezés alapja, melyet önök meg akarnak tagadni, mi védelmezzük, örvendve azon, hogy 25 évvel ezelőtt sikerült a kiegyezést létesíteni és megszüntetni azt a százados viszályt, mely az országot dúlta. Ez alapon kívánjuk megtenni ezentúl is mindazt, a mi az ország érdekében szükséges. Apponyi t. képviselő úr azt mondja, hogy elfogadja n. felirati javaslatnak azt a részét, mely azt mondja, hogy a, kiegyezés tartassék fenn azon értelemben, melyben megalkottatott; de nem fogadja el azt, hogy úgy tartassék fel, a mint élefbeléptettetett és fennáll. Úgy emlékszem, hogy ő 20 év óta tagja a parlamentnek és már előbb is volt tudomása arról, hogy 67-ben miként lett életbeléptetve a kiegyezés; de én legalább nem emlékszem, hogy eddigelé tőle e tekintetben roggzalást hallottunk volna. Kénytelen vagyok még Bujanovics Sándor t. képviselő úr egy tegnapi megjegyzésére reflectálni. Ő tiltakozik az ellen, hogy pártja azzal gyanusíttassék, hogy a 67-iki kiegyezés kibővítését vagy fejlesztését akarja. Ez a fejlesztés, ha valaki kívánja, nem vonatkozhatik az ő véleménye szerint másra, mint a kiegye-