Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-11
11. országos Ülés 1898. máre&íns 16-én, eafitSrtföBn. \ Q f szó, az országszerte ez iránt megindult mozgalom közepette a hazafias lelkesedés nyilvánítására több alkalom kínálkozott, mint jelenben, midőn száraz administrativ vagy törvényhozási kérdésekkel kell foglalkoznunk. És hogy a lelkesedés jelei nem mutatkoznak egy adótörvény, vagy közigazgatási administrationalis kérdés tárgyalásánál, az érthető; (Úgy vem! jobb felől.) de felteszem és feltehető a mai nemzedékről is, hogy ha az alkotmányos szabadság, vagy ha a haza veszélyben forogna, a mai nemzedékben a hazafias lelkesedésnek symptomái ép úgy mutatkoznának, mint megtörtént ez a múltban és így bátran lehet azt állítani, hogy a lelkesedés nincsen szü'nőben, hanem megvan az a mai nemzedékben is és nyilatkozni fog, ha erre alkalom lesz. (Helyeslés jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr beszédének, melyet a felirati javaslat ellen mondott, két alaptétele volt. Az egyik alaptétele az, hogy a mostani országgyűlés nem képes a szükséges reformokat létesíteni, a másik alaptétel az 1867-iki kiegyezésre vonatkozik. Az első kérdést illetőleg azt mondja a t. képviselő úr, hogy reformok létesítésére országgyűlés soha nem jött össze kedvezőtlenebb körülmények közi, mint a jelenlegi. És mivel indokolja a t. képviselő úr ezen állítását? Azzal az egy argumentummal, hogy rossz volt a törvényjavaslat, mely a múlt nyáron a közigazgatás rendezéséről benyujtatott. Ha csakugyan olyan rossz volt az a törvényjavaslat, ugyan kérdem: miért támogatta azt öt hónapon át? (Élénk helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felől.) De ez a javaslat az ő felfogása szerint, mint itt a házban is kijelentette, csak akkor vált roszszá, midőn az 1891 : XXXIII. tcz.-be nem vétetett fel a fegyelmi bíróság kérdése. Engedje meg a t. képviselő úr, ez még sem elég ok a javaslat rosszaságának bebizonyítására. (ügy van! jobb felöl.) A t. képviselő úr két ízben adott tanácsot arra nézve, hogy miként kellett volna a kormánynak a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjaslat tárgyalását vezetni, de a következés megmutatta, hogy e két tanács bármelyikét fogadta volna el a kormány, az éppen nem javította volna a helyzetet. A t. képviselő úrnak első tanácsa az volt, midőn a törvényjavaslat augusztus havában a napirendről levétetett, hogy halasztassék annak tárgyalása az őszi ülésszakra. Tudja mindenki, hogy azon rövid idő alatt, mely az őszi ülésszakig fennmaradt, nem volt lehetséges előkészíteni oly fontos javaslatokat, a melyeket a t. képviselő úr is kívánt. De feltéve, hogy előkészíthetők lettek volna: köztudomású dolog, hogy a múlt őszszel igen fontos feladatai voltak még az országgyűlésnek. Össze kellett ülnie a delegatioknak, tárgyalni kellett a vám és kereskedelmi szerződéseket, tárgyalni kellett volna az 1892. évi költségvetést és így a közigazgatási kérdések tárgyalására alig maradt volna idő; mert a legjobb esetben márczius vagy április havában került volna ezekre sor. De nem látom igazolva azt sem, hogy könnyebb lett volna a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása közvetlen a választások előtt, mint volt az a múlt nyáron. A t. képviselő úrnak másik tanácsa, a melyet tegnap adott, az volt, hogy elő kellett volna készíteni a közigazgatási javaslat minden részletét a választások megkezdése előtt és ha ez megtörtént volna, ezek képezték volna a választási küzdelem alapját és ha a nemzet a mellett nyilatkozott volna, hogy ezen javaslatokat ez alapokon kívánja életbeléptetni: akkor felteszi, hogy még azok is, a kik a javaslatot ellenzik, megadták volna magukat ezen argumentum előtt és könnyű lett volna a javaslatot keresztülvinni. De azon előzmények után, melyeket tegnap is hallottunk, azt hiszem, hogy ez legalább is naiv felfogás. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Méltóztassanak megengedni, most nemcsak kormányprogrammal állunk szemben, mert az 1891. XXXIil. törvényczikk kimondja, hogy állami aclministratio hozassék be a vármegyékbe. Ez tehát nem kormányprogramul, hanem szentesített törvény. (Helyeslés jobbóldalon.) A kormány bővebben nyilatkozott e kérdésekről és daczára ennek, mit méltóztatnak tapasztalni? Eötvös t. képviselő úr azt mondja, hogy bármikép terjesztetik elő a közigazgatási javaslat, ha benne fog foglaltatni a hivatalnokok választásának megszüntetése, azt teljes erejéből ellenezni fogja. (Derültség a jobb oldalon.) Ép úgy nyilatkozott Apponyi t. képviselő úr is, a ki azt mondta, hogy ha a közigazgatási javaslatok uem terjesztetnek elő azon sorrendben, a melyben ő jónak látja, akkor ő ie csatlakozik a függetlenségi párthoz és teljes erejével, tehát esetleg obstructiova! is meg fogja akadályozni a javaslat megvalósítását. (Élénk a tetszés a jobboldalon.) Ezen előzmények után hiú lett volna azt reményleni, hogy ha a közigazgatási javaslatok részletei elő lettek volna terjesztve, azok más elbánásban részesültek volna. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Nincs tehát más mód, mint felhasználni azt az időt, a mely a törvényhozás rendelkezésére áll és ezen idő alatt keresztülvinni e javaslatokat. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) T. ház! Két oldalról támadtatott meg a válaszfel ír ati javaslat azon passusa, a mely az 1867-iki kiegyezés változatlan föntartásáról szól.
