Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

96 11. országos ttlés 1892. márczbs 10-én, csfttBrt8k6it. idők viszonyai és körűlioényeihez tudott alkalmazkodni, az idővel tudott haladni és fejlődni. E fejlődésnek és haladásnak köszönhetjük ezredéves létünket és ezt az elvet nem tagadhatjuk meg most, mikor őseink feláldozása és bölesesége egy újabb ezredév diadalkapujához vezetett, (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) Azért nem fogadom el a bizottság felirati javaslatát s kérem a t. házat, méltóztassék az én felirati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Válaszfelírati javaslat. Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Felséged iránt való hűségünket őszinteségünk, hódolatunkat nyíltságunk, ragaszkodásunkat bizalmunk fejezi ki. Biztosan áll a trón és fejlődik az állam nemzetünk e férfias tulajdonságain. Alkotmányunknak régi elve, hogy a nemzet kormányozza az államot. Ezen elv számára tér nyilt az utolsó huszonöt év alatt. A mi sikere van e negyedszázadnak, az mind ez elvnek gyümölcse. Fejlődésünkben a mi egyoldalú félszegség, szomorú eredménytelenség van, az mind önrendelkezésünk korlátolt, csonka volta miatt következett be. Ha a nemzet intézményeit mind csúcsukig építhette volna fel és egy se törnék le a közösségbe; ha a nemzet erőit kizárólag saját érdekei előmozdítására fordíthatta volna és áldozataiból fentartott életszervei csupán saját feladatait szolgálták volna: az önálló önrendelkezés eredményei bámulatos sikerükben most az államot consolidáltan, a nemzetet concentráltan mutatnák be. Az 1867 : XII. és XVI. tczikkekben megnyugvást nem találunk, mert az 1867-iki törvényhozás egyetjen maradandó értéket hozott: a nemzet és korona kibékítését; a többiben időszerű expedienst keresett, mely az önkényuralmat és az alkotmányosságot áthidalja. Alkotása ezen eredeténél fogva ma is keskeny palló az absolutismus és az alkotmányosság között. Annak nem zár, ennek nem nyit utat; itt is, ott is kétes jogot hagy ; gyanút, féltékenységet támaszt. Magyarország és Ausztria között az önkényesen behozott reál uniónak számos kötelékeit meghagyta, miből az érdekellentétek folytonos küzdelme és sérelme következett. Egyfelől hazánk földmívelési, fogyasztási, iparos érdekei fel áldoztatnak Ausztria kereskedelmi, gyártási és vámpolitikai hasznáért, másfelől Ausztria is iparos természetének igényeiből, erőinek kifejtéséből áldozatot adni kénytelen, a mi állandó viszálynak, panasznak szülője mind a két államban. Holott ha mindenik állam saját önálló vámterületéi! természetének, viszonyainak, ezéljainak, érdekeinek tekintet nélkül való müvelésével megtakarította volna azon erők összegét, melyeket az ellentétek kiegyenlítése fejében a természetellenes állapot fentartása érdekében 25 év óta elvontak erőtőkéjétől és annak szaporításától, fejlődésének már nagyszabású arányait tárhatná fel. Külön önálló vámterületen kell "nemzetünk gazdasági életét berendezni, melyen a forgalmat saját nemzeti jegybankunk táplálja. Felette sürgős belügyünket képező kereskedelmünknek gondozását a külföld piaczain magyar állami eonsulatusokra bízni. Addig erős két állam szövetsége, a míg az egyező érdekek határáig lépnek szorosabb összeköttetésbe; mihelyt az érdekek ellentéte kezdődik, a kapcsolatnak meg kell szűnnie a szövetség biztonsága és a szövetségesek erői érdekében. A pragmatica sanctio elfogadta a personal unió kapcsolatát; mi azt hűséggel, szeretettel ápoljuk. Mint őseink, mi is a közös védelemre való szövetkezést szükségesnek hirdetjük, hanem a védelem eszközének, a hadseregnek közösségben maradása épen a védelem szempontjából káros. Az újkor hadserege a fegyveres nemzet maga. A hadseregnek az állami és nemzeti élet bői kell kinőnie, mert az a nemzet physikai, anyagi, erkölcsi s eulturai erőinek legtömörebb megjelenése, mely a nemzeti élet minden intézményével izmosodik vagy satnyúl. Ezért nem lehet a hadsereg többé a nemzettől kikölcsönzött erő, idegen intézmény számára, hanem maradjon, maradnia kell, magának a nemzet erejének, melyet a nemzetnek a társadalom intézményei, iskolái nevelnek egyszerre a nemzeti munka és a nemzeti védelem számára. Ezen alapon német nyelvű közös hadsereg hazánkban nem állhat soha, mert miatta nem áldozhatjuk fel nemzeti culturánk szervezetét és nem szórhatjuk el nemzeti létünk, nyelvünk drága kincseit. Európa keletének válsága, nyugatának vetélkedése figyelmeztetnek, hogy a harczképesség fentartása, a hadkészség megóvásával a közösségből a magyar hadsereget fokozatosan, megrázkódtatás nélkül halaszthat!an fekdat kibontakoztatni. Minek czéljából a magyar ezredekbe a magyar vezényletet, a nemzeti lobogót, a tisztek külön állományú előléptetési rendjét és a külön katonai nevelést behozni .^ürgető szükség. A magyar nemzeti lobogóval, melyet Mária Terézia dicső hadai lengetének, visszatérne a diadalnak szelleme és önálló hadseregére szállanának a magyar nemzet hagyományai, erői, hogy régi dicsőségének ragyogását egy új évezred bámulhassa. Az emberiségnek rendeltetése a haladás. Az