Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

Ü. országos ülés 1892. m politikai működéséhez nem nyújthatja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De több történt 1870-ben. A német birodalom háborút folytatott Francziaországgal, melynek következése az lett, hogy Poroszország vezérlete alatt a német birodalom megalkottatott, Ausztria pedig a német államok szövetségében még azon reménytői is, hogy valaha azon államok eonfoederativ szövetségéhez — mint a múltban — tartozhasson, elüttetett. 1878-ban keleten Oroszország háborút folytatott Törökország ellen s a háború következése az lett, hogy az oláh, a szerb független állam és a bulgár autonóm állam megalkottatott. Ausztria, mely olasz tartományainak és német befolyásának birtoklása mellett nyugateurópai politikát folytathatott, a germanisationak lehetett harczosa s a germanisationak lehetett császársága, többé a germanisatio elveit nem hirdetheti, nem tarthatja feun. Neki létezéséhez új alapokat kell keresnie, mert ma nem egyéb Ausztria, mint egyszerűen egy uralkodóház állama, mely egyszersmind egy uralkodóház hatalmát fejezi ki. Eszme kell ahhoz, hogy miért kell itt léteznie egy hatalmas császárságunk, itt a^Duna folyásánál. Az eszme, a melyre lehet építeni, az, hogy legyen az apró nemzetek szövetségének állama, az apró nemzetek létezésének védelmezője, a nagy szláv és germán fajoknak egyesítése közt. Ha az uralkodóház ezt a politikai principiumot magáévá tudja tenni, hatalma megifjodik, hatalmát századokra egy megtermékenyítő s biztosító alapra fektette. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De ez a politika nem volt soha Ausztriának politikája. Ez Magyarországnak, a független Magyarországnak a középkorban folytatott politikája, ez a Hunyadiak politikája, hogy az apró fajokat védelmezni s az apró nemzeteket egy állami szövetség kötelékében összetartani kell. És ha ezt egy állami szövetség kell, hogy megalkossa, kit illet ez államban a vezérszerep, ha nem Magyarországot és a magyarokat, a kik a legerősebb egységet, a leghatalmasabb nemzettömböt képezik, s a kiknek fenmaradási érdeke e birodalom fenmáradásával egyezik, a mely nemzetnek fenmaradása az apró nemzetek feutartásának eszméjével történelmileg is egy és elválaszthatlan, (Igaz! Úgy van! a szélső balolda Ion.) mert a többi apró fajok és nemzetek pusz tulását nyomban követni fogná a magyar nemzetnek feláldozása és bukása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha ezt a politikát akarjuk; ha ez a politika a jövendőnek politikája: akkor az uralkodó ház Magyarországra kell, hogy helyezze hatalma súlypontját. Mert a Duna azon gerincz, rerins 10-én, esüWSrtokSn. Qg a mely mellett ezt. a hatalmat a legerősebben lehet eonstituálni. A magyar nemzet az, mely a Duna mellett lakik, s a melynek kinyúló karjai a többi államokat is képesek lesznek ez uralkodás, ez eszme számára összetartani és megtartani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem új eszme ez, nem én találtam ezt ki. Savoyai Eugen hirdette ezt az eszmét. A múlt században G-enz Frigyes ugyanezt tanácsolta Mária Teréziának. E század kezdetén, Ferencz császár, midőn le kellett, hogy tegyen a német birodalmi császár czíméről, egy pillanatig azon gondolkozott, hogy a magyarok császárjának czímét vegye fel. És Bismarck is, nincs 25 éve, mikor kimondotta, hogy Ausztriának a súlypontot Budára kell helyezni. S igazat mondott, mert a kinek érdeke nyugaton megszűnt; a kinek minden érdeke a keleten van, annak a kelethez közelebb kell nyomulnia s a kelet csak oly nép által közelíthető meg, a mely a maga, felfogásában, vérmérsékletében, természetében, barátságosságában és vendégszeretetében egyenesen keleti, mert azok által juthat közelebb a keleti népek szívéhez, hatolhatnak be azok nemzeti életébe, azok társadalma szőheti meg azon szálakat, a melyeknek megszövése okvetlen szükséges, hogy itt a népek nagy szövetsége jöjjön létre. (Sálijuk! Halljuk!) Az én felirati javaslatom, t. ház, melyet van szerencsém benyújtani, nem megy végig a trónbeszéd egyes részletein, hanem az csak az általam előadott elveknek összfoglalatja; egy nagy felsóhajtás, melyet mi innen a törvényhozás kebeléből a trónhoz intézünk, hogy az uralkodó álljon nemzeti törekvésünk élére, saját uralkodóházának dicsőséges fenmaradása és fentartás.i érdekeit ismerie fel Magyarország önálló állatni létében, a magyar nemzetnek lehető legerősebb s legtömörebb szerkezetében. S midőn a felirati javaslatot beadjuk, teszsziik ezt azon tudatban. hogy ez országgyűlésen keresztül tartó működésünkben nemcsak külelíenségek ellen keil a hazát megvédelmeznünk, hanem hogy a hazát fentartó elveket készek vagyunk megvédelmezni azon kormányzattal szemben is, a mely a nemzet önálló állami létének jogosultságát tagadja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha az embert tekintjük, az emberben érvényestíl a fejlődés törvénye, mely az egész emberiségben haladá,ssá alakúi át. S önök, kik egy már túlélt és tarthatalan törvénynek, egy alkotmányi szervezetnek maradandóságát hirdetik, tagadják a népek fejlődéséhe, nemzetünk haladásába vetett hitet s útját akarják állani azon haladásnak, mely h?iladásra a nemzetnek szüksége van, hisz egy ezredéven keresztül az összes szittya fajok közül a magyar csak azért, csak az által tudta magát fentartani, hogy mindig az