Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

i)0 559. országos ülés 1891. október 16-án, pénteken. hogy miután az appropriatio ebben a törvényjavaslatban ép úgy benne van, mint a költségvetési törvényben, tehát nem járulnak hozzá; de hogy alkotmányi aggodalmak alapján, hogy a ház költségvetési jogának csorbítása, vagy a kormány előrelátó gondoskodásának hiánya alapján ezt a világos és szükséges rendszabályt meg lehessen tagadni, azt én legalább is logikai hibának tartom. (Tetszés jobb felől.) A mi pedig a bizalmi kérdést illeti, a képviselő urak mind kijelentették, hogy nem ma akarják azt tárgyalni, legfölebb oly symptomákra mutattak rá, mint Beöthy Ákos képviselőtársam is, a melyekből csalhatatlanul következtetik először a kormány közeli elpusztulását, másodszor a kormány kapkodását és azt, hogy nem tudja, minő irányban induljon. T. ház! Keveset nyom ezt nagy szavakkal előre hirdetni. De én azt hiszem, maga az, hogy mint egy határozott, a körülmények méltatása szerint leghelyesebb rendszabály, akár van rá praecedens, akár nem, ajánltatik a jelen javaslat a tisztelt háznak, bizonyítja, hogy a kormány kimúlni nem készül. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Élénk közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon: Tudjuk!) Egyszersmind — ég ez talán nem szóváltás — minden egyes alkalommal szívesen fogjuk venni, ha a t. ellenzék az erély, határozottság és világos politika szempontjából ítéli meg tetteinket és xigy kéri számon tőlünk azt, a mit teszünk, tenni fogunk, vagy mulasztunk. (Tetszés jobb felől.) Ebből méltóztassék meggyőződni, hogy az nem lesz személyes politika, mint gróf Ápponyi korábban is mondotta; mert mindaddig, t. ház, míg egy pártnak és kormánynak az államélet minden szükségletei terén felmerülő teendők, közelebbiek és távolabbiak tekintetében határozott, megmagyarázott és a kormány által világosan képviselt programmja van; s míg a párt és kormány ennek valósítására nézve egyetért: mindaddig ez a talaj és nem személyi érvek, melyen a párt és a kormány, melyen e kettő összeforrva áll s a melynek alapján a nemzet őt megítélheti. (Élénk helyeslés és tetssés jobbról.) De ott, a hol ez nincs, vagy a, hol ez változik időről-időre, (Mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk!) sokszor honapról-hónapra, ott talán szükség van rá, hogy ebben a tekintetben a hiányon segítsenek. (Helyeslés jobb felől. Mozgás balról.) Ha a t. ellenzék, a mint kétségtelen joga van hozzá, a mi programmunk után kutat, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) biztosítom róla, mi csak egyszerűen kötelességünket teljesítjük és örömmel is vállalkozunk arra, hogy a hasonló szíves szolgálatot ugyanazon alapon mi is megteszszük ; (Tetszés jobbról.) mert én azt csak helyesnek tartom, ha mindkettő kifejtetik a nemzet előtt és ha bizonyos általános, még mindig hódító erővel biroknak tartott kifejezések és jelszavak igaz értékökre leszállíttatnak. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Mindenki nyer mellette, csak az nem, a ki nem reális alapokon áll, vagy működik. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezért ajánlom a t. háznak a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszan tartó zajos helyeslés jobb felől.) Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond ! Csatár Zsigmond: T. ház! Az előttem szólt t. igazságügyminister úr beszédjével kellene foglalkoznom, (Halljuk! Halljuk!) de mivel oly erős államférfiakat érintett előzőleg mondott beszédeiket idézve, a kik azt hiszem, nálam nélkül is visszadják neki a kölcsönt kamatostul együtt g mivel azt hiszem, ,hogy úgy gróf Apponyi Albert, mint Beöthy Ákos t. képviselő úr Szilágyi minister úrral bármikor szívesen felveszik a keztyíít s férfiasan ki is fogják állani a harczot: én ezúttal csupán egy kifejezésére kívánok megjegyzést tenni s beszédének többi részével nem foglalkozom. E megjegyzés az, hogy a kormány elvonulni nem akar. Hát azt, t. ház, úgy is tudjuk, hogy a t. kormány tagjainak nem lehet valami roppant rózsás kedvök elhagyni azt az állást, melyet a többség és Felség bizalmából bírnak. Azért tehát kár épen a ministeri székből enuntialni azt az elvet, hogy a kormány nem készül elhagyni helyét. A mi pedig a minister úrnak az ehhez kötött azon állítását illeti, (Halljuk! Halljuk!) hogy az obstructiot nagyon kifogásolja, megjegyzem, hogy ebben nincsen igaza, mert ha tetszik, mi e felhatalmazási törvényjavaslatnál is három—négy hónapig képesek vagyunk mulattatni a kormányt; és azt hiszem, hogy azért, ha mi alkotmányos kötelességet teljesítünk, sem Szilágyi minister úr, sem senki a világon alkotmányjogi szempontból nekünk leczkét nem adhat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most áttérek arra, hogy miért szólaltam fel és miért nem szavazom meg a pénzügyi felhatalmazást. Tudatában vagyok én annak, t. ház, hogy az országot kormányozni pénz nélkül nem lehet; s azt is tudom, hogy a kormányhatalom helyesen cselekszik, midőn arra kér felhatalmazást a többségtől, hogy ha a költségvetés 1892. január l-ig le nem tárgyaltatik, továbbra is a folyó évi költségvetés alapján vethessen ki adót, hogy a kormányzást folytathassa. Ez helyes dolog s nekünk azután természetesen kötelességünk elmondani azt, miért nem szavazzuk meg az indemnityt s ki kell jelentenünk, hogy melyek azok az okok, melyek lehetetlenné teszik nekünk, hogy a t. kormánynak a pénzbeszedés és elköltés jogát megadjuk. Ezért kérem a kormány t. tagjait,